Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)
DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae)
I , 1 Mansonia richiardii Fic. [Mil- Aedes vexans Meig. i : " Aedes annulipes Meig. 1 Aedes sticticus Meig. lllll 111) Culex modestus Fic. *A*J^1 A többi 17 faj együtt 45,09% 28,71% 12,57% 4,01% 3,38% 5,91% 4. ábra:A Balaton-parton 15 év alatt (1973-198 7) csípés közben gyűjtött Culicidae anyag megoszlása Abb. 2: Verteilung des Guliciden-Materials gesammelt während des Blutsäugens in 15 Jahren (1973-1987) am Ufer des Plattensees. Egyfelől jelentősen, több mint háromszorosára (25-ről 83-ra) nőtt a lelőhelyeket ábrázoló körök száma. Hogy azonban valójában mennyi a növekedés, azt a jelenleg ismert gyűjtőhelyeket felsoroló jegyzék mutatja (187 konkrét lelőhely). Másfelől a növekedés minőségi is, hiszen ma már az ország olyan részeiből is ismerünk lelőhelyeket, melyek 1959-ben még fehér foltnak számítottak Mihályi elterjedési térképén. Ilyenek pl. az Északi-középhegység, a Duna déli folyása, a Tisza-hullámtér számos pontja, illetőleg a Tiszántúl egyes vidékei. A mai ismeretek birtokában feltételezhetjük, hogy a Mansonia richardii a számára megfelelő ökológiai feltételeket biztosító élőhelyeken (talán hegyvidékeink magasabb régióinak kivételével) bárhol felbukkanhat. Ha a fejlődés feltételei megszűnnek, akkor természetesen el is tűnik egy-egy biotópból. További lelőhelyek kimutatása mindenesetre csak idő, illetőleg kutatás kérdése. A Mansonia nem rendszertani helye, elterjedése A mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (FICALBI, 1889) a kétszárnyúak (Diptera) rendje, fonalascsápúak (Nematocera) alrendjének, igazi szúnyogok (Culicidae) családjának, csípőszúnyogok (Culicinae) alcsaládjának Culicini nemzetségébe, a Mansonia BLANCHARD, 1901 nembe és a Coquillettidia DYAR, 1905 alnembe tartozik. A faj palearktikumi elterjedését röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Európának csaknem minden részén előfordul (az északi területek kivételével). Elterjedésének északi határa a Skandináv-félsziget déli részén húzódik. Megtalálható a Szovjetunió európai területének középső és déli részein, beleértve a Kaukázus vidékét is. Ázsiában Kazahsztánból, Szovjet Közép-Ázsiából és Nyugat-Szibériából ismerjük. Megtalálták továbbá Szíriában, Izraelben, Kis-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában is. Kertész Kálmán a magyarországi szúnyogfélék rendszertani ismertetésével foglalkozó munkájában (KERTÉSZ 1904) a faj Culex richiardii FICALBI néven szerepel, de szononímjaként megadja a Taeniorrhynchus richiardii THEOBALD nevet is. A bevezetésben idézett munkákban zömmel a Mansonia richiardii FICALBI név található. Mihályi Ferenc a Magyarország Állatvilága (Fauna Hung.) sorozat csípőszúnyogokkal foglalkozó füzetében (MIHÁLYI 1955) Mansonia richiardii FICALBI, majd később Gulyás Magdolnával közösen írt könyvükben (MIHÁLYI-GULYÁS 1963) a Taeniorrhynchus richiardii (FICALBI, 1889) nevet adja meg. Az utóbbi időben készült dolgozatokban ugyancsak a Mansonia richiardii FICALBI nevet használja TÓTH (1977, 1981), valamint KECSKEMÉTI-TÓTH (1981). A Magyarországon is honos fajon kívül további háromnak a Palearktikumban való előfordulásáról tuclunk még. Közülük egyik Dél-Európában is megtalálható. Mansonia (Coquillettidia) buxtoni (EDWARDS, 1923)- Izraelből írták le, mediterrán eltcrjedésű faj, melyet eddig Dél-Európából (Franciaország, Olaszország), a Szovjetunió európai felének déli vidékeiről, Izraelből, Szíriából, Kis-Ázsiából (Törökország), Észak-Afrikából Marokkóból ismerünk. Mansonia (Coquillettidia) ochracea (THEOBALD, 1903).Malaysiából írták le. A Palearktikumban csak Délkelet-Ázsiából ismerjük az előfordulását (Korea, Japán), de megtalálható az Orientális Régióban is.
