Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae)

Mansonia (Mansonioides) uniformis (THEOBALD, 1901). A Mansonia nem másik alnemében (Mansonioides THEOBALD, 1907) tartozó faj széles elterjedésú'. Indiából írták le, Ázsiában megtalálható Japánban és Koreában, továbbá az Afro tropikus, az Orientális és az Ausztrál Régióban is. Egy a Bacillus thuringiensis H-14 formuláció szúnyogokra kifejtett hatását Malájföldön vizsgáló kísérlet leírását tartalmazó tanulmányban (ANNIE E. X. FOO - H. H. YAP 1982) tesztállatként szerepel a Mansonia (Mansonioides) indiana nevű faj, ez azonban nem található meg a közelmúltban megjelent a Palearktikus Diptera Katalógus Culicidákat tartalmazó kötetében (MINÁR, J. 1990), ezért valószínűleg az Orientális régió lakója és a Palearktikumban nem fordul eló'. A Mansonia richiardii rövid jellemzése Mint azt a csípőszúnyogokkal foglalkozó szakkönyvekben (MIHÁLYI 1955, MIHÁLYI-GULYÁS 1963) olvashatjuk á Mansonia richiardii imágója sárgás, rozsdaszínű állat. Potrohát sötétbarna alapon szétszórt sárgásfehér pikkelyek fedik. Első lábfej ízének a közepén, a többinek a tövén világos gyűrű látható, csak az elülső lábfej utolsó ízei teljesen sötétek. Szárnyának ereit széles sárgásfehér és barna pikkelyek keverten fedik. A hím ivarszervének fogója és kampója vaskos, az utóbbi térdszerűen hajlott. A Mansonia nemet elsősorban lárvájának és bábjának minden más szúnyogétól eltérő alkata és életmódja jellemzi (részletesebben lásd később). Mind a lárva, mind a báb légzőcsövét vízinövények gyökerébe fúrja és azon rögzültén élve, a növény szöveteiből szerzi be oxigénszükségletét. A víz felszínére nem jön fel lélegezni. A lárva fejlődése 10 hónapig is eltart, ezért csak állandó vizekben él meg. Lárva alakban telel át. A bábozódás május első felében indul meg. Az imágók kirajzása május második felétől augusztusig elhúzódik. A Mansonia richiardii lárvája A mocsári szúnyog lárvája minden hazánkban élő csípőszúnyog lárvájától eltér abban, hogy légzőcsöve teljesen átalakult, alsó fele megrövidült, felső fele fúrókészülékké módosult, melynek háti oldalán tompa, fogszerű kinövések láthatók. Fésűje és légzőcsőszőre hiányzik, helyette a szelepek szőrei fejlettebbek. A nőstény által a víz felszínére lerakott és a Culex fajokéhoz hasonlóan tutaj formájában de köralakban összeragasztott petékből .kibújó lárvák rögtön lesüllyednek a fenékre (a fajsúlyuk, ellentétben a többi szúnyogéval nehezebb a víznél), ahol különböző vízinövények gyökerébe fúrják légzőcsövüket. Növekedésük lassú, fejlődésük kb. 10 hónapig tart (a téli hónapokban azonban a hideg, sokszor 0 C körüli hőmérsékletű vízben gyakorlatilag teljesen leáll a fejlődés). Hasonlóan a többi szúnyog lárvájához, életük során háromszor vedlenek, vagyis négy fejlődési fokozatuk van. A szakemberek véleménye szerint a telet általában 3-4. fokozatban töltik (pl. MIHÁLYI 1963). A tihanyi Külső4óban március-áprilisban gyűjtött lárvák kb. 20-30%-a egészen apró termetű, feltehetően 2. fokozatú volt. Ilyen lárvák kisebb számban még május közepén is kerültek elő. Ebben egyébként semmi meglepő nincs, ha figyelembe veszszük, hogy az imágók kelése és rajzása május második felétől augusztus közepéig is elhúzódik. így gyakorlatilag a peterakás is több, mint két hónapig tart. Ennek ismeretében érthető, hogy az élőhelyen egyidőben vannak jelen késő ősszel az 1-2-3.' és tavasszal a 2-3-4. fokozatú lárvák. Az 1989. 04. 14-én gyűjtött 200 lárva kb. 20%-a második, 70-75%-a harmadik és 4-5%-a negyedik fokozatú volt. A Mansonia richiardii esetében azonban a testnagyság alapján a lárvafokozatot nem lehet egyértelműen megítélni. Volt rá eset, hogy a Külső-tóból behozott és 3. fokozatúnak becsült lárva laboratóriumban másnapra bábbá alakult. A Mansonia richiardii lárvák elméletileg az élőhelyükön a víz alatt szabad szemmel is megfigyelhetők, illetőleg tiszta, átlátszó vízben vizuálisan is felfedezhetők. Ez eddig nem sikerült, jóllehet mint az a hálózás során kiderült, a lárvák nagyobb számban is jelen voltak a kísérlet helyén. Ennek az lehet az oka, hogy a lárvák zavartalan körülmények között sötét színűek a testüket fedő, a szőrzetük közé tapadó vékony iszaprétegtől. A lárvák színe egyébként kisebb mértékben változik (egyéb Culicidae fajokéhoz hasonlóan) az élőhely ükön uralkodó fényviszonyoktól függően. Az iszapba ágyazott gyökerekre tapadó, továbbá az átlátszatlan (erősen algás, árnyékos) vízben élők zöme többnyire világos (sárgásfehér), a világosabb körülmények között élők általában sötétebbek. Kisebb számban előfordultak egészen zöldszínű (feltehetően zöld algákkal bevont vagy azokkal táplálkozó) lárvák is. A lárvák a növényhez (gyökérhez) váltakozó erősséggel rögzülnek. A szabadban a gyékénytövek kiemelésekor egy részük már a vízben leválik a növényről. Azonban gyakran még a növénynek az edénybe történő többszöri belemosása után is marad a gyökereken néhány példány. Hasonlóak a laboratóriumban szerzett tapasztalatok is. A laborkísérletben a lárvák olykor a legkisebb zavarásra elengedik a nö-