Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

NÉMETH LAJOS: Adatok a Tapolcai-medence lepke (Lepidoptera) faunájához, I. (Diurna)

a Pulsatilla nigricans, az Adonis vernalis és a Dictamnus albus, míg legfontosabb gyepnövényei szintén a Festuca fajok. A Viszló-patak mentén néhol az árvalányhaj (Stipa sp.) is megjelenik. Egy jelentősebb kiterjedésű fátlan vegetáció húzódik még a Balaton-parton (Scirpo-Phragmitetum), valamint a különféle bazalthegyek közt. Utóbbiak egyrészt erdőirtások, másrészt a Balaton visszahúzódásának emlékeként jöttek létre. Ide tartozik az itt-ott fellelhető mocsárréti és magas sasos társulás, előbbinek jellemző faja a Sanguisorba officinalis, amely több helyütt is óriási tömegben tenyészik. Az egykor létezett és mint legértékesebbként számontartott lápréteket és átmeneti lápokat szinte teljesen tönkretette az emberi beavatkozás. így tűnhet el a Lesencetomaj és Lesenceistvánd közt húzódó országos hírű láprétünk, vagy az Uzsa közelében található Sphagnumos-láp. Utolsóként említeném a csarabosokat, melyek közül a salföldi esik ténylegesen a medence területére, s meglehetősen nagy kiterjedésű. Ezek az É- és Ny-Európa fenyérjeivel rokon társulások zoológiai szempontból nagyon értékesek, ugyanis számos különleges (ún. heide) faunakomponensnek adnak otthont (értékes Noctuidae és Orthoptera fajok). Ezért megőrzésük kiemelkedő természetvédelmi feladat. A Tapolcai-medence lepkészeti kutatóttságáról Annak ellenére, hogy a tárgyalt terület jelenleg is és valószínűleg a régi időkben is igen gazdag nappali lepke-faunát mutatott fel, a közelmúlttól eltekintve nem beszélhetünk rendszeres faunisztikai kutatásokról. Mielőtt rátérnénk a téma részletezésére, megemlítem, hogy e helyen túlnyomórészt azokat a kutatókat tárgyalom, akiknek munkássága valamilyen módon az irodalomba is bekerült. A Tapolca-medence első kutatója valószínűleg Rédl Gusztáv iskolaigazgató volt, kinek munkássága sokak számára ismert, nemcsak entomológiai, hanem szpeleológiai stb. téren is. Forrásértékű műve (RÉDL 1894) 38 Diurna fajt sorol fel a medencéből, köztük több érdekes ritkaság is akad Pyrgus alveus, Zerynthia polyxena, Aporia crataegi, Chazara briseis stb.), melyek közül a Chazara briseist azóta sem sikerült megfognunk. Valószínűleg kizárólag az Ó tudósításaira támaszkodnak Abafi-Aigner Lajosnak és társainak művei (ABAFI-AIGNER 1900, 1907, ABAFI-AIGNER et al. 1907). Ez után az irodalomban meglehetősen nagy űr mutatkozik, s csupán a harmincas években jelennek meg- újra adatok, de ekkor is rendkívül szórványosan. Ilyen szórvány adatnak számíthatjuk Szent-Ivány Józsefnek a harmincas évek közepén készült, s a Peris brassicae vándorlásával foglalkozó cikkét (SZENT-IVÁNY 1938). Igen érdekesen írja le benne a faj Badacsonyból kirajzó migrációs tevékenységét. Később az 1950-es évektől kezdett publikálni a sokak által már méltatott Kovács Lajos, kit sokszor mint a hazai nagylepkék legjobb ismerőjét tartanak számon. Műveiben több adatot közöl a medence térségéből (KOVÁCS 1953, 1955, 1956, 1958). Sajnos ezek a közlemények nem az igazi értelemben vett Tapolcai-medencére vonatkoznak, hanem annak peremterületeire, így Uzsa, Sümeg környékére. Utóbbi terület egyébként egyike azoknak a környékbéli helyeknek, melyen régebben is intezív kutatások folytak, mindenekelőtt néhai Barkóczi György, török nagykövet munkássága eredményeként. Az Ö adatait később Szőcs József dolgozta fel (SZŐCS, 1968), s ebben értékes, ritka fajokat is közölt, mint pl. Pyrgus serratulae, Fabricyana niobe stb. Kovács Lajoshoz visszatérve meg kell említenünk azokat a tanulmányokat melyeket Issekutz Lászlóval közösen írt és a Melittae athalia-iajcsoport körében végzett kutatásokat ismertetik. E témában megjelent két cikkük, szintén Uzsa és Sümeg környékéről ismertét adatokat, s megállapítják, hogy az ottani Melitaea britomartis populációk az új alfajként leírt ssp. centroposita rasszkörhöz tartoznak (ISSEKUTZ-KOVÁCS 1954). Papp Jenő, 19694g a Bakonyi Múzeum zoológusa, aki mindenekfelett hymenopterológiailag alkotott maradandót, egy korábbi cikkében (PAPP, 1959) közölt pár Bakony hegységi lepidopterológiai adatot, többek között Badacsonyból (Vanessa cardui). Ennek az időszaknak lezárásaként feltétlenül meg kell még emlékeznünk Gozmány László alapvető művéről (GOZMÁNY 1968), melyben az Euphydras aurinia Tapolca környéki előfordulásáról tudósít. Sajnos a mai napig nem tudom, hogy e nevezetes lepkefaj itteni előfordulásának ki volt az első ismerője, (talán Nattán Miklós?), de annyi bizonyos, hogy e faj sokáig kihaltként szerepelt a terület faunisztikai listáján (NÉMETH-PEREGOVITS 1981). „Újra felfedezése" csak a legutóbbi időkben történt meg (1987). Az 19624)en kezdődött s jelenleg is folyó „A Bakony természeti képe" címen ismert, s a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett kutatási program sem hozott lényeges változást a faunisztikai kutatottságot illetően, azonban legalább elmondhatjuk, hogy gyűjtőink többször felkeresték a területet. így Szabóky Csaba is, kinek 1978-ban megjelent, a szigligeti arborétummal foglalkozó cikke (SZABÓK

Y 1978) már a Bakony4íutatás szervezettségének volt köszönhető. A szerző összesen 53 fajt közöl az arborétumból s köztük jelenleg is figyelemreméltó a Thersamonia dispar, Thecla quercus, Brenthis hecate itteni előfordulásának igazolása.