Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)

DIETZEL GYULA: Taxonómiai vizsgálatok a Bakony Maculinea arion populációin. A Maculinea arion ssp. annarion ssp. nova előfordulása a Bakonyban (Lepidoptera, Lycaenidae-Rhopalocera)

ban nem ezek a sötét, mattkék arion típusai. Az animula megítélésem szerint egy xerothermikus hatást elszenvedett aberrációs jelenség, amely nem kötött állatföldrajzi területegységhez. Ezek az apró arion-ok voltak egykor találhatók a Balaton-felvidék egyes pontjain, az arácsi Tamás-hegy és a Recsek-hegy déli fekvésű, száraz sztyeplejtőin, ahol a gyakori aszályos időszakok a fejlődési alakokat sújtva, előidézte az animula-jellegű anomáliák előfordulását. Az emiitett két lelőhelyről egyébként az arion kipusztultnak tekinthető. Végeredményben az animula-jelenség ökológiai termék és mindkét, - sötét és világoskék, - megjelenési forma populációja körében előfordulhat, legfeljebb a sötét alakok között azért találkozhatunk vele gyakrabban, mert a világos arion rajzása idején ritkább az aszályos időszak, ami a fejlődési alakok terminusára méginkább igaz. Visszatérve a sötét és világoskék populációk kérdésére, felmerül egy lényeges mozzanat lehetősége: keveredhet-e a két népesség? Elméletileg igen, mert miután a sötét arion már május utolsó harmadában repül, az augusztus elejéig tartó rajzás során találkozhat a ssp.punctiferá-val azonosított rasszal. A sötét arion részleges második generációjának lehetőségét egyenlőre elvetem, bár az irodalom tartalmaz ilyen irányú utalásokat (BERGMANN 1952). A találkozás annál is inkább elképzelhető, mert tapasztalatom szerint az Origanum vulgare-t előnyben részesíthető, ssp. punctifera-val azonosnak tartott alak imágója táplálkozása folytán meglehetősen ragaszkodik a Thymus virágzó telepeihez. Ezt észlelhetjük a Zalahaláp közelében levő Csilla-hegy lábánál tenyésző arion-populáció esetében is, ahol viszont nem repül a sötét változat. Ez utóbbi Bánd környékén, (Neustift) és a Szentgáli-hegyekben, csak Thymus-on él. Itt, nőstényét már május 25-28. között, petézés közben megfigyelhettem. Sajnos, eddigi ismereteink szerint a csilla-hegyi világos alak a Bakonyból eddig máshonnan nem volt kimutatható,így a kopulációs hajlam preferencia-elmélete nem bizonyítható. Ez az egyenlőre fennáló tapasztalati hiányosság jelentősen megnehezíti a taxonómiai kérdés tisztázását. Néhány külföldi szakirodalom arion-kérdésének tárgyalásánál még visszatérek az átmeneti alakok létezésének lehetőségére (HENRIKSEN & KREUTZER 1982). SZABÓ (1956) szerint Linné a fajt kelet-svédországi példányok alapján írta le, de hogy menynyire nem tisztázódott még a törzsalak földrajzi származása sem, mi sem bizonyítja jobban, hogy HENRIKSEN (1982) csak "Germany" locus tipicus-t, HIGGINS (1971) Nürnberget jelöli meg a leírt példányok származási helyeként. Ez utóbbi szerint, a FORSTER (1955) munkájában közölt arion fotografikája egyezik a törzsalakkal. A kép Oberpfaíz környékén repülő arion képét közli, M. arion arion L, determinálással, A meglehetősen jó minőségű ábra szerint ez a habituskép, a kék alapszín sötét mivolta folytán a bakonyi, hosszú rajzású populációjához áll közelebb. A rajzolat élessége, az aránylag jól elhatárolt kb. 2 mm szélességű barnásfekete szegély alapján viszont a nálunk ssp. punctifera-nak tartott alfaj morfológiájához közelít. Az első kétségtelen tény ezek szerint, hogy hazánkban a törzsalak nem fordul elő. A következő lépésben tehát feltétlen meg kellett próbálni a magyarországi arion rasszkérdésének tisztázását, lehetőségeimet figyelembe véve elsősorban nyugatmagyarországi és bakonyi vonatkozásban. A szelekciós munka azonban először a policentrikusság okozta keveredési lehetőségeket kellett hogy felmérje, mint olyan kérdést, aminek a faj teljes areáját tekintve is súlya van. Az idevonatkozó szakirodalomból és annak képanyagából egyértelműen kitűnik, hogy az alaki kettősség egész Európára nézve igaz. A sötét megjelenési forma, amelynek a középnyugat-európai és nyugat-európai rasszkörbe tartozó populációit a Stájer-Alpoktól a Pireneusokig a ssp. obscura CHRIST, alfajához sorolják, montán-subalpin jellegű, sőt az Alpokban például az alpin zónáig felhatol, mintegy felváltva a világos alakot. A ssp. obscura habitusát közelítőleg fenokopizáló egyedek bakonyi viszonylatban is feltűnnek (Szentgáli-hegyek). HENRIKSEN - KREUTZER (1982): "The Butterflies of Scandinavia in Nature" c. munkájában közölt képei szintén az ott is egymással vikariáló alakok jelenlétét igazolják. A sötét skandináviai alak azonban, - valószínűleg a montán és submontán régiókban is uralkodó boreo-alpin_klímanatás miatt, - nem ragaszkodik oly mértékben a vertikális felhatoláshoz mint az Alpokban. így például Eszak-Sjaellandon együtt repül a két alak, míg Gotland szigetén csak az égszinkék,keskeny szárnyszegélyű arion tenyészik. Itt kell visszautalnom korábbi, - a keveredés lehetőségének, - idevonatkozó kérdésére. Henriksen kapcsolt szöveganyagából nem derül ki, hogy a sjaellandi együttes előfordulás mellett, genetikai szeparálódás is kialakult-e, repülnek-e és ha igen,milyen habitussal és mekkora számban köztes alakok. Csak feltételezésekre vagyok utalva, amit a tökéletesen kivitelezett képanyag támaszt alá; nevezetesen, hogy a preferencia-elmélet itt betartott gyakorlat lehet, ellenkező esetben a sjaellandi populáció ilyen éles differenciáltságot már aligha mutathatna fel. A bevezetőmben érintett, tapasztalható bizonytalanság érezhető, - természetesen csak az arion subspecifikus helyzetére vonatkozólag, - Henriksen egyébként kiváló munkájában is, de ez a kérdéses faj esetében nem elszigetelt jelenség. A ssp. danica-obsoleta alfaji megjelölésből, - a leíró szerző nevét nem közlik, - még az sem derül ki, hogy melyik rassz kapta a ssp. nevét! Sőt, az sem, hogy a név komplex-e,vagy külön értelmezendő a ssp. danica és külön az obsoleta. Még kurtábban intézi el az arion közép-európai helyzetének ismertetését FORSTER - WOHLFAHRT (1955), akik munkájukban említést sem tesznek a két alak létéről. Képanyaguk, - mint már említettem, - egy bajor származású (Oberpfalz), törzsalakkal azonos alakot mutat be. Nem támaszkodhatunk BERGMANN (1952) munkájának idevonatkozó részére sem, amely pedig köztudottan a Rhopalocerák tekintetében talán a legalaposabb. Bergmann fekete-fehér képanyagában bemutatja ugyan az obscura CHRIST.-t, de nem subspeciensként, hanem forma obscura néven, mint "hochalpin" alakot. A szerző taxonómiai álláspontja, - számomra egyébiránt teljesen érthetetlenül, - a forma meg-