Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)

DIETZEL GYULA: Taxonómiai vizsgálatok a Bakony Maculinea arion populációin. A Maculinea arion ssp. annarion ssp. nova előfordulása a Bakonyban (Lepidoptera, Lycaenidae-Rhopalocera)

jelölést nem csak az említett subspecifikus megjelölésként, hanem a varietások és aoerrációk esetében is egységesen használja. Az egyébként kiváló és ma is korszerűnek tekinthető munka fogyatékossáqának és zavaró elemének tartom az említett egysíkú kategorizálást. Egy másik igen korszerű munka a svájci kutatócsoport "Tagfalter und ihre Lebensräume", szintén óvatosan kezeli az arion problémát. Az obscura alfaji létét, vertikális elkülönülését a világosabb kék alaktól röviden taglalja,.de mélyebben csak a faj myrmecophil életmódjába merül bele, ami persze ugyancsak hosszú ideje feltáratlan kérdéscsoport a Maculinea genus minden fajának esetében. A számomra hozzáférhető szakirodalom szöveg és képanyaga egyaránt sejtetni engedi az arion-probléma tisztázatlanságát. Az utoljára említeni szándékozott összefoglaló munka is ezt példázza. Bustillo és Rubio az Ibériai-félsziget Rhopaloceráinak bemutatása során szintén mellőzik az arion tisztázatlan helyzetét,illetve a félszigeten is repülő két alakkal kapcsolatos kérdések boncolgatását. A Pireneusok alfaját a ssp. obscura-hoz sorolják, de nem említik a Sierra de Cuenca szigetszerűen délre szakadt populációjának alfajai helyzetét. Képanyagunk pedig ezt az alakot kell hogy ábrázolja, mert a bemutatott subspecies nem az obscura. A néhány fentemlített nagyobb lélegzetű munka enyhe kritikai elemzése, - természetesen csak arion-centrikusan és bizonyos értelemben megértéssel fogadva, - némi magyarázatra szorul. A nem hivatásos entomológusok rám is vonatkozó korlátozott irodalmi és szakmai konzultációs lehetőségeit elismerve és figyelembe is véve, mégis nehezen szabadulok attól a gondolattól, hogy az arion fajnév alatt két semispecies lappang, már a jelen földtörténeti korban is, és a faj az evolúciós szétválás előrehaladott stádiumában van. Ugy vélem, ha áttekintjük az arion európai megjelenési formáit, ökológiai igényviszcnyait, fenológiai és ethológiai megfigyeléseinket, a feltételezés kevésbé fog illuzórikusnak tűnni. Közép- és Nyugatmagyarország, - ezen belül a Bakony arion-problémái is az európai helyzetet tükrözik. Az első hazai viszonylatban is átfogó jellegűnek tekinthető munka, Szabó Lycaenidae-monográfiája kép és részletes összehasonlító leírás nélkül, a Grund által leírt és Zágráb környékén repülő ssp. punctiferá-val azonosítja hazai populációját az arionnak. Mivel szlovéniai példányokkal nem rendelkeztem, a bolognai eredetű, vitathatatlan punctifera-val kezdtem az összehasonlítást, azokkal először a Vendvidék alakját szembeállítva. Jelentős eltérést az alapszínben nem találtam, az egységesen szép, csillogó kék, talán a szentgotthárdi kissé világosabb, a szárnyai valamivel nyújtottabbak, és a szárnytőtéren a fekete pikkelyek gyérebbek. A fekete rajzolat kissé szegényebb, a foltok méretei azonosak, csakúgy mint a discalis foltsor lefutásának íve. Jelentősebb eltérés tapasztalható a fekete szegély esetében. A bolognai példányok első szárnyának szegélye 2-2,5 mm széles, végig azonos szélességű, olykor az érközökben sapkafolttá alakul. A hátsó szárnyon a submarginalis foltsort belül, világosabb kék gyűrű veszi körül, ami a nyugati határszél egyedein szabadon áll a kék mezőben, az első szárnyon pedig nyílhegyszerűen érbemosódásokká vékonyul a szegély. Subspecifikus azonosságuk tekintetében döntő fontosságúnak tartom a fonák egészen világos, szinte fehéresszürke alapszínét, amely a két populáció esetében szinte teljesen azonos. Az Örség-Vendvidék alpokaljai zónájában tehát a ssp. punctifera GRUND repül. Ennek a rassznak, minden közelebbi részletezés nélkül, egyértelműen semmi köze sincs tehát a sötét, szilvakék alapszínű, hosszú rajzásidejű közép-dunántúli arionhoz, melynek a ssp. punctifera-hoz történt eddigi besorolása tehát téves. A haramdik tény az előbbiekből szervesen adódik, hogy a Zalahaláp: Csilla-hegy környékén repülő lokális arion sem lehet azonos a sötét bakonyi arion-nal. Az elkülönülést morfológiai faktorok mellett az ökológiaiak is megerősítik. A vendvidéki ssp. punctifera alfaji bélyegeit alapul véve a csilla-hegyi populáció a következő morfológiai eltéréseket mutatja fel a nyugati határszél ssp. punctifera-jávai szemben. Alapszíne gyengén csillogó középkék, egyenletesen és szaporábban mutatkozó szórt, fekete pikké-, lyekkel. A szárnyak lekerekítettebbek, a fekete szegély eléri, olykor meghaladja a 2 mm-t, de ugyanakkor elmosódottabb. A hátulsó szárnyon gyakran hiányzik a submarginalis foltsor. Felül, a discalis rajzolat nem éles fekete, de jól kivehető és szűkebb köríven hajlik befelé. Fenti bélyegek mindkét nemre jellemzőek, csak a fekete szegély a nőstényeken jóval szélesebb. A Csilla-hegy arion alakja, szemben a szinte fehérbe hajló szentgotthárdi arion fonákalapszinével, mogyorószinbe hajló szürke, megfelelő ráeső fényben gyengén metálkék csillogása. Ha csak a fonák előbb említett sajátosságait vesszük figyelembe, a punctifera és a ligurica közelebb áll egymáshoz, mint a vendvidéki a csilla-hegyihez. Láthatd tehát, hogy a két hazai alak elkülönítésében is a fonák alapszínének van döntő jelentősége. A repülési idő ugyancsak eltér. A csilla-hegyi arion már nem rajzik, mikor a Vendvidéken megjelenik az ottani, - egyébként igen gyérszámú, - állomány. Az utóbbi július közepétől augusztus közepéig látható,míg Csilla-hegy környékén július 10.-e táján végetér. A morfológiai és ökológiai eltérések alapján megállapítható, hogy a Csilla-hegy és Kolónia, (Zalahaláp) környékén élő igen lokális arion populáció sem a ssp. punctifera-val, sem ssp. ligurica-val nem azonosítható, amit még egy el nem hanyagolható élőhelyi körülmény is támogat, mely szerint a Vendvidéken közel hygrofil, míg Csilla-hegyen kifejezetten száraz élőhelyekhez kötődik a faj. Az utóbbinak 3 ízben találtam hernyóját Origanum vulgare-n, míg az ott igen nagy mennyiségben tenyésző Thymus serphyllumon egyetlen alkalommal sem. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy ezen a területen Thymuson is előfordul hernyója. Sajnos a terep rendszeres látogatását, sűrű katonai gyakorlótevékenység gátolja, így el kell ismernem, hogy a fejlődési alakok megfigyelési adatai még korántsem lehetnek teljesek.