Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)
DR. MUSKOVITS JÓZSEF: Egy ritka cincérfaj (Obrium bicolor Kraatz) bakonyi lelőhelye
HORION /1974/ a faj előfordulási helyeiként Görögországot, Bulgáriát, Jugoszláviát, Észak-Olaszországot, Szlovákiát és Ausztriát emliti. Hazai lelőhelyek A Természettudományi Múzeum Állattárénak Cerambycidae-gyUjtemónyót 1987 októberében átnézve abban csak 7 példány található: 5 példány Mosonmagyaróvárról dr.Révy Dezső gyűjtése/1940.VI.04-én, VI.06-án éB 1942.V.28-án 3 példány/, egy példány Siófokról Lichtnecker gyűjtése dátum nélkül és egy példány lelőhelye a horvátországi Ludberg, szintén dátum nélkül. A második világháború után hazánkból -tudomásom szerint - csak Mosonmagyarórvérról került elő ez a faj. Dr.Szerényi Gábor közlése szerint egy volt tanítványának útmutatása alapján 1982.május 22-ón elvirágzott galagonyabokorról kopogtatással gyűjtötte. Szíves közléséért ezúton is köszönetet mondok. Az új lelőhely ismertetése 1986.október 19-én Aszófő környékén kirándultam. Az erdőszélen egy kecskerágó /Evonymus europaeus L./ bokrot vettem észre, amelynek száradóban levő ágain a kéreg helyenként le volt pattogva. Az ágakat átvizsgálva azonban nagyszámú apró cincórlárvát találtam. Néhány arasznyi hosszúságú kb. 0,8 - 3,5 cm átmérőjű ágat hazahoztam, hogy belőlük kineveljem az imágókat. Valóban 1987. július 4-e és 28-a között mintegy 20-22 db Pogonocherus hispidus 1. imágó jött elő a-: ágakból. Mielőtt a faanyagot kidobtam volna, 1987. szeptember 10-ón felbontottam az egyik ágat, és nagy meglepetésemre néhány teljesen kifejlődött 0. bicolor imágót találtam benne. A többi ágdarab gondos szétbontáséval több mint 60 db teljesen kifejlett imágót sikerült találnom. Érdekességként megemlítem, hogy 1987. július 26-án a horvátországi Crikvenica környékén kb. 0,6 - 0,8 cm átmérőjű elszáradt fUgefagallyakból előzőleg már sikerült néhány - a bábbölcsőben elpusztult - 0. bicolor imágót gyűjtenem. Életmódja Irodalmi adatok alapján Demelt fügefából /DEMELT 1966/ és Holzschuh somfából /in HORION 1974/ nevelték ki. Dr.Medvegy Mihály szíves közlése szerint csíkos kecskerágó /Evonymus europaeus L./ kb. 1 cm átmérőjű ágacskáiban több ízben is talált elpusztult imágókat Dévény környékén, Pozsonytól 10 km-re nyugatra. A faj tápnövénye hazánkban a csíkos kecskerágó /Evonymus europaeus/ lehet. Egy generáció kifejlődése két vagy három évet vesz igénybe, hiszen az általam 1986-ban begyűjtött faanyagban kizárólag csak lárvák voltak és 1987-ben "önként" egyetlen imágó sem jött elő. A fiatal lárva az első évben áttelelósre behúzódik az ágak belsejébe, a felszín alá kb. 3-5 mm mélyre. A bemeneti nyilas átmérője kb. 1x1,5 mm. A következő évben a farészben készíti el néhány cm hosszú, kb. 3 mm átmérőjű járatát a bemeneti nyílástól lefelé, az ágak hossztengelyével párhuzamosan. A második év nyarán a járat végén kb. 8 - 10 ram hosszú és kb. 3 mm átmérőjű bábbölcsőt készít, amelyben a lárva bebábozódik. A bábbölcsőt a járat többi részétől durvább, rostosabb jellegű faragcsálékból készült kb. 3-4 mm hosszú "dugó" zárja el. Nyár végén, ősz elején a bábokból kifejlődnek az imágók, amelyek a bábbölcsőkben telelnek át, és majd csak a
