Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)

DR. MUSKOVITS JÓZSEF: Egy ritka cincérfaj (Obrium bicolor Kraatz) bakonyi lelőhelye

következő évben jönnek ki a szabadba. Tekintettel arra, hogy az általam megvizsgált ágakban nagyszámban fordultak elő a Pogonochaerus hispidus L. lárvái is, az Obrium bicolor lárvajáratainak alakjára egyértelmű következtetést nem vonhatok le. A lárvák egyaránt előfordulnak a 0,5 cm átmérőjű vékony ágacskákban és a 8 - 10 cm vastag törzsekben. Igen nagy a benépesítés "sűrűsége". Egy arasznyi hosszúságú, 1 cm vastagságú ágdarabból'14 db imágót szedtem ki. Egy másik kb. 10 cm hosszúságú és 2,5 cm átmérőjű ágdarabban 9 db-ot találtam. 1987 októberében ismét felkerestem a lelőhelyet és náhány megtámadott ágat felbontva bennük teljesen kifejlődött imágókat találtam. Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében nincs az Obrium bicolor fajból egyétlen példány sem /dr.Medvegy Mihály szíves közlése/. Az aszófői lelőhely szerencsés megtalálásával a Bakony ismert cincérfaunája egy szórványos előfordulású, ritka fajjal gazdagodott. Feltételezhető, hogy a faj tápnövényének, életmódjának megismerésével a Balaton-felvidék ill. a Bakony hegység más helyein is elő fog kerülni. Tanulságképpen megállapítható, hogy módszeres neveléssel Q ritkábnak tartott apróbbtermetű cincérfajok is nagyszámban zsákmányolhatok szerencsés esetben. Még relatíve jól kutatott területeken is érdemes az irodalomban leírt tápnövényektől eltérő egyéb növényfajokból megkísérelni a gyűjtést, ill, kinevelést.