Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

írási forma kissé növeli ugyan a dolgozatok terjedelmét, de a biztonságos adatfeldolgozás igényei ennél sokkal fontosabbak. Azoknál a korábban megjelent közleményeknél, amelyekben a szerzők a dátumot - ha egyáltalán megadják - gyakran hiányosan közük (pl. csak az év és/vagy a hónap szerepel), természetesen a csonka adatokat is figyelembe kell venni a számítógépes beíráskor, mégpedig úgy, hogy a hiányzó adatok helyére nulla írandó. Sajnos az eddigi dolgozatokban gyakran előfordul, hogy a gyűjtés dátumaként időintervallum szerepel. A jövőben ezt a gyakorlatot semmiképpen sem szabad folytatni, hiszen óriási adatveszteséget jelent. A számítógépes feldolgozáshoz ugyanis ebből a gyakran 5-10 napot is átfogó időszakból mindössze egy napot lehet figyelembe venni, mégpedig a következő módon. Ha két napról van szó, akkor az első napot kell a gyűjtés dátumának tekinteni (tehát pl. 1986. július 5-6. helyett 1986.07.05-öt). Ha a napok száma kettőnél több, de páratlan, akkor a középső napot (pl. 1986. július 5-7. helyett 1986.07.06-ot, 1986. július 5-9. helyett 1986.07.07-et), ha pedig kettőnél több, de páros, akkor a két középső nap közül az elsőt (pL 1986. július 5-8. helyett 1986.07.06-ot, 1986. július 5-10. helyett 1986.07.07-et) adjuk meg a gyűjtés időpontjaként. Erre az egységesítésre azért volt szükség, hogy a később számítógéppel készítendő fenológiai diagramok összevethetők legyenek egymással. A kísérleti értékelések során természetesen felmerült az a lehetőség is, hogy tekintsük a megadott időszak minden napját gyűjtési időpontnak. Ezt az ötletet azonban elvetettük, mivel jelentős torzulásokhoz vezetett, különösen a nyári, tehát a fő szabadságolási periódusban. A gyűjtő személyéről Bármely faunisztikai adat csak akkor tekinthető igazán teljesnek, ha belőle a gyűjtő személye is egyértelműen kideríthető. Sajnos ezen a téren sem lehetünk elégedettek, hiszen a hazai helyzet korántsem megnyugtató. Sok esetben a rövidítési kényszernek éppen a gyűjtő neve esett (és esik még ma is) áldozatul, másrészt igen gyakori, hogy az azonos helyen és időben több személy által végzett gyűjtéseknél az adatokat összevontan tüntetik fel (ami különösen akkor furcsáiható, ha egyetlen példány adata mögött áll több gyűjtő neve). A jövő adatközlési rendszere szempontjából tartalmüag két fontos követelményt kell szem előtt tartani. Egyrészt azt, hogy a gyűjtést végző személy teljes neve egyértelműen és könnyen kideríthető legyen, másrészt azt, hogy egy adathoz csak egyetlen gyűjtő tartozzék. Ha tehát ugyanott és ugyanakkor - akár egymás tudtával - több személy is gyűjtötte ugyanazt a fajt, akkor a gyűjtés annyi adatnak számít, ahányan az adott fajt fogták. Ennek a szempontnak a szigorú betartása a modern adatfeldolgozás és értékelés egyik elengedhetetlen feltétele. A formai kérdésekben sajnos elég nehéz teljesen egységes és minden szempontból kielégítő álláspontot kialakítani. A legegyszerűbb dolog természetesen az lenne, ha a gyűjtő nevét minden esetben teljes terjedelmében kiírnánk. Ez azonban tényleg jelentősen és ráadásul feleslegesen megnövelné a terjedelmet, ezért mindenképpen valamilyen rövidítési módot kell választani. Ezt országosan nyilván képtelenség egységesíteni, legfeljebb élőlénycsoportonként lehet rá kísérletet tenni, bár tapasztalataink szerint ez is legfeljebb csak visszamenőleg lehetséges. Erre azonban már csak azért is érdemes mindenképpen törekedni, mert ha az egységesítés egyszer már megtörtént, s a lista kiegészítésére is állandóan ügyelünk, akkor a gyűjtőmunkába újonnan bekapcsolódó személyek saját nevük rövidítését a már meglévőkhöz tudják igazítani, s így jórészt elkerülhetőek a számítógépes feldolgozásnál komoly zavarokat okozó átfedések és egyezések. Hosszas és sokoldalú egyeztetési törekvéseink tapasztalatai alapján arra a végső következtetésre jutottunk, hogy egyértelmű rövidítési rendszert csak egy-egy közleményen belül lehet megkívánni, itt viszont mindenképpen érvényesíteni kell. Ennek legcélszerűbb módjára az alábbi javaslatot tesszük. A dolgozat elején a szerző sorolja fel a gyűjtést végző személyek teljes és pontos nevét ABC sorrendben (kivéve természetesen a különböző rangokat és címeket). Ebben a listában egyáltalán ne rövidítsen (még a keresztnevet se!), az asszonyoknál pedig a leánykori nevet is tüntesse fel (sőt majd lehetőleg ennek megfelelően vagy ennek figyelembevételével rövidítsen). Ha valaki(k)nél egyéb szempontok indokolják, megkülönböztető jelzéseket is lehet, sőt bizonyos esetekben kell is adni (pl. apa és fia névazonossága esetén id. vagy ifj. jelzést, gyakori nevek egyezése esetén lakóhelyi vagy munkahelyi elkülönítést). Minden név után - egyenlőségjelet követően - legyen feltüntetve a dolgozat adatközlő részében használt rövidítés. Erre elsősorban alfabetikus kódolást javaslunk, főleg azért, mert így a dolgozat a szakemberek számára sokkal informatívabb, a számítógépes beírásnál pedig kisebb a nehezen felderíthető tévesztés lehetősége. A téves számkód ugyanis szinte mindig valamilyen más személyt jelent, a hibás betűkód viszont nem feltétlenül (sőt egy-egy cikkben vagy egy-egy állatcsoportnál - körültekintő kódolás esetén - egyáltalán nem vagy csak ritka esetben), s ezért az utóbbi módszerrel a küistázás utáni ellenőrzés is könnyebbé és hatékonyabbá tehető.