Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés
Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kódolásnál a betűk számára vonatkozóan nem érdemes megkötést tenni, hiszen a rövidítési lehetőségek nagyon eltérőek. Javasoljuk azonban minimum két betű (rendszerint a családi és a keresztnév kezdőbetűjének vagy kettős kezdőbetűinek) a használatát vagy ezek szükséges mértékű kiegészítését. így például Tóth Sándor TS-nek, Dévai György DGY-nek rövidíthető (a kettős betűk második tagját is nagy betűvel írjuk), de ha még Tóth Sarolta és Tóth Salamon nevű gyűjtő is van, akkor közülük az előbbi pl. TSR-nek vagy TSAR-nak, az utóbbi pedig TSL-nek vagy TSAL-nak írható. A betűk maximális számát sem tartjuk szükségesnek korlátozni, de arra természetesen helykímélés céljából törekedni kell, hogy a rövidítés minél kevesebb betűből álljon (lehetőleg a négyet ne haladja meg). A kódolást a magyar ABC teljes betűkészlete alapján végezhetjük. A betűk között semmiféle írásjelet ne alkalmazzunk és hézagot se hagyjunk, azaz lényegében egy betűszót alkossunk. Az adatközlő részben a gyűjtő nevének a rövidítését minden adat esetében meg keh adni, azaz azonos gyűjtőhelyeknél és gyűjtési időpontoknál is meg kell ismételni. Ettől - egyedüli kivételként - akkor lehet eltekinteni, ha valamennyi adat vagy azok túlnyomó része egyetlen személytől származik. Ebben az esetben a gyűjtő személyére vonatkozó adatrész esetleg elmaradhat, de a szövegben ilyenkor világosan meg kell mondani, hogy azokat az adatokat, ahol a gyűjtő személye hiányzik, kinek kell tulajdonítani, hiszen a számítógépes beírásnál a gyűjtő nevére vonatkozó információra már minden adatnál külön-külön szükség van. Az ismeretlen gyűjtőktől származó adatokat , ANONYM" jelzéssel kell eüátni. Különleges elbírálást igényelnek azok az esetek, amikor az áüatokat valamilyen csapda fogta. Ilyen esetben sokszor nem is lehet személynevet megadni (pl. az erdészeti vagy a növényvédelmi fénycsapda-hálózatnál), a csapdázás tényét azonban valamilyen formában kívánatos feltüntetni. Más esetben viszont (pl. egy Malaise-csapda vagy egy varsa esetében) a csapdát felállító és a működését biztosító személy gyűjtőként minden további nélkül feltüntethető, de emellett célszerű még a csapdára utaló jelzést is alkalmazni. Annak érdekében, hogy a személynévvel való összetévesztés elkerülhető^ legyen, közvetlenül a csapdát jelölő, ugyancsak betűszóformájú rövidítés elé egy „ + " jelet kell tenni. így például egy erdészeti fénycsapda rövidítése lehet +EFCS, egy Malaise-csapdáé +MAL, s ezek állhatnak a gyűjtő neve helyett, vagy azzal együtt is, tőle vesszővel elválasztva (pl. TS, +MAL), s a betűszó valamennyi tagját itt is nagy betűvel írjuk. Az irodalmi adatok számítógépes adattárolóra vitelénél egységesíteni kell azoknak az adatoknak a beírását, amelyeknél egy gyűjtéshez kapcsolódóan több személy van gyűjtőként feltüntetve. Mivel az esetek túlnyomó többségében nem lehet eldönteni, hogy a két vagy több gyűjtő közül ki vagy kik fogták az adott fajt a kérdéses helyen és időben, magát a kollektívát kell gyűjtőnek tekinteni (bármennyire is furcsa, még egyetlen példány esetén is!). Ezt formailag azzal fejezhetjük ki, hogy az egyes személyeket jelölő betűszók közé kötőjelet (de nem gondolatjelet!) teszünk (pl. DGY-MM). így a számítógép is egyetlen egységként kezeü őket, s nincs szükség az eredeti közlés durva megváltoztatására (pl. a második és a további gyűjtők nevének elhagyására, ami tapasztalataink szerint már csak azért sem lenne teljesen helyes, mert a személyek felsorolása általában ABC sorrendben történik). Irodalmi tanulmányaink és saját tapasztalataink alapján egyaránt úgy érezzük, hogy az egységesítésre vonatkozó további javaslatoknak nem lenne értelme. Helyette inkább azt ajánljuk, hogy minden szerző legalább a saját cikkeiben törekedjen következetesen ugyanazt a jelölési rendszert használni, ha pedig egy ilyen összegző lista az adott élőlénycsoportnál már készült, akkor azt tartsa a jövőben saját magára nézve is kötelező érvényűnek. A további adatokról Az egyes állatcsoportoknál - a speciális gyűjtési (vagy megfigyelési) körülményekből, ill. maguknak az állatoknak az előfordulási sajátosságaiból következően - az eddigiek mellett még számos egyéb információ is jelentős lehet a későbbi adatfeldolgozás szempontjából. Ezek közül elsőként a példányszámot kell említenünk, amelynek az ismerete a korszerű, populációdinamikai alapokon nyugvó faunisztikai—ökológiai kutatómunka és az élőlényekkel történő környezetminősítés sikerességének az egyik legfontosabb feltétele. Olyannyira az, hogy legszívesebben a példányszámot is felvettük volna az alapadatok sorába, de ettől végül is - több szempont mérlegelése után — mégis eltekintettünk. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az egyedszám pontos megállapítása gyakran nem lehetséges, vagy komoly nehézségekbe ütközik. Ezek rendszerint messze meghaladják azokat a szűkös kiszállási és gyűjtési lehetőségeket, ill. kutatói-segéderői kapacitást, amelyek ezen a napjainkban meglehetősen mostohán kezelt és ellátott szakterületen rendelkezésre állnak. Másik, de ennél is sokkal elkeserítőbb okként azt kell említenünk, hogy az egyedszám adatok feltüntetése a korábbi dolgozatokban csak ritka kivételnek számított, sőt sajnos ma sem általános, még azoknál a csoportoknál sem, ahol erre egyébként lehetőség lenne. Mivel azonban az előrelépés ezen a területen is egyre inkább létkérdés lesz, legalább
