Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. SZABÓ ISTVÁN: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása

BULLA (1928) leírása szerint továbbá a Vári-völgy egy Ny-i kisebb és egy K-i nagyobb rögre osztja a hegységet. A nyugati rögöt a Rezi-Fagyoskereszt süllyedek a Púpos-hegy — Meleg-hegy — Pörkölt-hegyek vonulatára és a Battyánháthoz kapcsolódó, megsüllyedt cserszegtomaji részre tagolja. A miocén mediterrán idó'szakának süllyedéses kéregmozgásai következtében a krétakori szerkezeti vonalak mentén tektonikus jelenségek újultak föl, s újabb süllyedéseket, töréseket, dómboltozatokat hoztak létre. A mediterrán rétegek később mélybe süüyedtek. A keleti lejtőkre települ szarmáciai rétegeket a pannon tenger elpusztította, amely a süllyedések, törések mentén a hegység belsejébe is behatolt, s három szintben abradált. LÓCZY (1913) a pannóniai tenger első abráziós teraszának színlőit 116 m és 136 m magasságban ismerte föl. Kifejlődésüket szemlélteti a Szentmihály-domb, melyet ugyancsak ez az abráziós tevékenység választott le a Keszthelyi-hegység tömegéről. A második abráziós terasz lankásan emelkedik kb. 200 m magasságig. Rajta települtek a „Keszthelyi-riviera" községei: Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök. A színlőt - ahol pliocén torrensek törmelékkúpja, kavics vagy lösz (ez utóbbi csak a Sárkány-erdő szélárnyékában és a Zsidi-medence K-i részén) nem védte — az erózió feldarabolta. Magasabb része a Kecske-gerinc dolomit teraszában épen maradt. Másutt e szint pannóniai rétegeit defláció pusztította el. Ezt a szintet jelöli Dobogó két kis dolomitröge, az edericsi Pohási-hegy lábánál törésvonal mentén feltört források édesvízi mészköve, a gyenesdiási, dolomitbreccsába vájt pannóniai abráziós eredetű Vadlány-lik-barlang, s a Bélapvölgy torkolatában szigetként púposodó Zsöüehát. A pannóniai tenger egy harmadik szintben is abradált, mert a hegységet nem borította el teljesen. BULLA (1928) szerint a tenger kiszáradása után a pliocén végén és a pleisztocén elején hatalmas defláció alakította ki a Vindornya-, Zsidi- (Várvölgyi-) és Tapolcai-medencéket; majdnem teljesen elszállította a löszt a hegység területéről, U alakú, lapos szélbarázdákat vájt a dolomitfelszínbe, megkezdte a hegységre (sokaságuknál fogva) jellemző dolomit-monádnokok (pl. Meleg-hegy, öreg-(Nagy-)Szék-tető kidolgozását. A püocén sivatagi klíma nedvesebbé válásával vízmosásos, szakadékos völgyek keletkeztek a püocén vulkánosság és a Balaton árkának besüllyedése idején megemelkedett tönkön, de formáik hamarosan megszelídültek. Sok a rohanó víz, szélsőséges időjárási hatások munkáját jelző, az általános lepusztulásból kimaradt, keményebb kőzetréteg sziklafoka, dolomit tornya: Kígyóvár, Csókakő sziklatornyai, a Csornakúti-völgy szétrobbantott Függőkövei, a gyenesdiási Kőmell, a Büdöskúti- és Pajta-völgy fölött a Ló-hegy és Petőhegy sziklafokai, a Bélap mellékvölgyeiben a Szobakő, Bisekő és maga a Kígyós-völgy, feljebb a Padkő, a Szentmiklós-völgyben az örkő. A püocén vulkánosság, majd a pannóniai rétegek deflációja alakította ki a Tátika-Kovácsi-hegy csoport geológiai formakincsekben gazdag bazalttufa és láva takaróját. A Tátikát kettős lávaömlés eredményezte. A kúp alatti platón vízállásos mélyedések vannak. Ny-i oldalán az Alsótátika „várának" (nem tévesztendő össze Rezi erődítményével) nevezett sziklaperem (Szentkereszt), számos bazaltoszlop köteg és azok között a Kőük hasadékbarlangja a Vadlány-ük. Egy másik is előkerült itt, annak a bazaltbányának a falában, amely kiszáradással fenyegeti a nevezetes bazalt dolinákat (Vad-tó, Kis- és Nagy-rakottyás) és betemetéssel a nevezetes sziklafolyosókat. Dolomitban képződött hasadékos barlangok a Keszthelyi-fennsíkon a Láz-tető sziklafalában a vállusi Vadlánylik, Márványkőfejtő alatt a Szobakő barlangja, a Balaton-parton Szentmihály-domb nemrég beomlott sziklafülkéje. Az edericsi Sipostorok vadregényes sziklaszurdoka az egyetlen, barlang beszakadásával keletkezett vízmosásos völgy. Fölötte a Sárkány-erdő platójának négy töbre feltehetően összefügg az Edericsi-hegy (Pohási-hegy) törésvonal mentén kialakult, cseppköves, többszintes barlangrendszerével. A Keszthelyi-hegység hidrotermális jelenségeit DORNAY-DARNAY (1954) foglalta össze. Bikeden 181 m, majd alatta a Dobogón 145 m magasságban megtalálta öshévíz ópleisztocén kori forrástölcséreit. Hévforrás kürtők, üregek vannak a rezi Vár-hegyen, a Meleg-hegyen, a Púpos-hegyen és a Sinka-hegyen is. Az Ilona-völgy sziklaeresze és Vadlány-lik nevű sziklafülkéje kvarcitos pannon homokkő és alapkonglomerátum találkozásánál jött létre, a mély cserszegtomaji Kút-barlanghoz hasonlóan. A hidrotermaütást bizonyítják a púit-markazit, limonit kiválások és az okkeresedés. Több más között Pajtika újkeletű, de már felhagyott és pusztuló okkerbányái a legtanulságosabbak. A hatalmas tömbökben fejthető pannon homokkő Vári-völgy és Rezi kőfejtőinek egykor értékes bányakincse volt (KITAIBEL in GOMBOCZ 1945, ESZES 1980). A nyugati hegységperem pannon üledékeiben ugyancsak karbonátos kötésű, csillámos, de lemezes homokkő van, amely a Keszthelyi-halomgerinc tövében, a Balaton abráziós színlője alatt is előbukkan, sőt a Laposkövesnél (partszakasz) a mederfenéket alkotja. A köves, sziklás felszínek dolomit, mészkő és bazalt alapkőzetein a talajképződési folyamatoknak megfelelően a genetikai talajtípusok sorozata alakul ki. Tetőkön, gerincéleken, kőfolyásokon a váztalajok mozgó törmeléke található. Ezt követően dolomiton a fekete rendzina, illetve - ha a talajképződést erózió kevésbé gátolja - barna rendzina vékonyabb-vastagabb, kőtörmelékes rétegei, fej lödnek ki..A ba-