Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. SZEŐKE KÁLMÁN: Lepkészeti kutatások a Keleti-Bakonyban
A Keleti-Bakonyban a Fajdason 1984 szeptember 1-én 8 példányt gyűjtöttünk. A gyűjtési adatok ismeretében kezd vüágossá válni, hogy az imágók kelése júniusban van. Rövid repülés után aktivitásuk a nyár folyamán szünetel. A Rhyacia fajokhoz hasonlóan a nyarat nyári diapauzában (aestivatio-ban) töltik, rejtekhelyükről csak a nyár végén jönnek elő. A tojásrakásra kora-ősszel kerül sor, a telet a fiatal lárvák vészelik át. Ezért a nyáreleji példányok frissek, a nyár végén gyűjtöttek pedig kopottak. Hydroecia petasitís DBL. Euroszibbiai (Közép- és Dél-európai) elterjedésű, lokáüs előfordulású lepkefaj (BERGMANN, 1954). Tápnövényei az aesalapuk (Petasites spp.) a patakparti nyb-égertársulások domináns elemei. Endofág életmódot folytató lárvája a tápnövény gyökérzetében él. Magyarországról elsőként Pécsről (leg. Dahlström) vált ismeretessé. KOVÁCS (1953, 1958) közismert faunaművében a pécsi adatot meüőzi, de egy Bükkben gyűjtött példány alapján (leg. Issekutz) szerepelteti. Issekutz példánya a Garadna-völgyből származik. Jablonkai és Zöld 1961 és 1964 években az Oldal-völgyben és a Mész-völgyben (JABLONKAI 1974) is rábukkantak. RESKOVITS (1963) faunaművében újabb bükki adatait Szüvásváradról és a Bacsóvölgyből közü. Mecseki előfordulását Erdősmecskén gyűjtött példányok alapján BALOGH (1978) erősíti meg. Az Északi-Bakonyból Bakonybélből (RÉZBÁNYAI 1983), valamint Feketevízpusztáról (leg. Herczig) vált ismertté. A Keleti-Bakonyban Balinkán a Gaja-patak közelében "működő fénycsapdánk 1977 augusztus 19-én gyűjtötte. Újabban a Gaja felső folyása meüett Bakonynánán került elő (leg. Ábrahám L.). További dunántúli példányai Szombathelyről Pacsáról és Keszthelyről ismeretesek, de előkerült Hajdú megyéből Mikepércsről is (fénycsapdák). Pyrrhia purpurites TR. Középeurópai-Kisázsiai elterjedésű ritka faunaelemünk. Előfordulása a Dictamnus albus jelenlétéhez kötött, mivel monofág lárvája e növény magtokjában él, és a magvakkal táplálkozik. A nektárt szívogató imágók esetenként a Dictamnus vbágjáról is gyűjthetők (Varga Z. megfigyelése). A hazai példányok száraz, meleg cserszömörcés élőhelyekről kerültek elő. Előfordulási helyeik: Pécs, Szár, Budai-hegység, Gödöllő (KOVÁCS 1953). Fóti előfordulását SZALKAY (1962) említi, ugyanakkor a Budai4iegységben több helyen pl. Kovács I. és Jablonkai (JABLONKAI 1974) a Széchenyi4iegyen gyűjtötték. A Bükk hegységben Répáshután (BALOGH 1967) fénycsapda fogta. Ujabb lelőhelyei Máriagyüd (Uherkovich), Rezi (HERCZIG-BÜRGÉS-RONKAY 1981), Csákvár (SZEÖKE 1983). A lepke neveléséről SZÖCS (1971) toüából tájékozódhatunk. Nybő M. a Keleti-Bakonyban (Fajdas-hegyen) gyűjtött lárvákból szintén eredményes nevelést végzett. Sidemia zollikoferi FRR. Feltehetően ősmátrai reliktumfaj. Közép-Európa K-i felén csekély példányszámban gyűjtötték. Magyarországról (FREYER 1834) lebt faj. Az első példányt Kindermann 1820-ban Budán gyűjtötte. Ujabb példány előkerülése sokáig váratott magára, ezért KOVÁCS (1958) törölte a hazai fajhstából. Tíz évvel később 1968 szeptemberében a K-Bakonyban (Várpalotán) két példány került elő (leg. Nybő M.). Azóta újabb előfordulása vált ismertté BUSCHMANN (1982) kutatásai nyomán, aki Jászberényben 1975 szeptember 4-én és október 7-én l-l példányát gyűjtötte. Cucullia campanulae FRR. Európai (Dél- és Közép-európai) - előázsiai areájú csuklyásbaglyunk. Tápnövénye a Campanula rotundifoüa. Magyaroszágon középhegységi lelőhelyadatai a Budai-hegységben, a Püisben (KOVÁCS, 1953, 1956) a Vértesben (SZEÖKE 1983), a Keszthelyi-hegységben (HERCZIG-BŰRGÉS— RONKAY 1981), Jósvafőn (GYULAI J.-GYULAI P.-UHERKOVICH-VARGA 1979) ismeretesek, de előkerült a nyugati határszéből is. Tanakajdi előfordulásáról UHERKOVICH (1977-1978) emlékezik meg. Balinkán üzemeltetett fénycsapdánk egy példányát 1977. június 20-án gyűjtötte. A Keleti-Bakonyból, Kbályszállásról FAZEKAS (1980) is jelzi. A példányok zömét júniusban gyűjtötték, de ismeretesek júliusi példányok is. így például Budapest Farkashegyen 1978. júbus 6-án, vagy a Tapolcai-medencében a sáskai erdészháznál 1984. júbus 6-án (leg. Vers T.) került elő. Jósvafőn a Tohonya-völgyben pedig 1976. augusztus 18-án gyűjtötték.
