Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
ÁBRAHÁM LEVENTE – DR. UHERKOVICH ÁKOS: Dudar környékének nagylepkefaunája (Lepidoptera)
el az E. kuhlweini HBN.-tői, amely Magyarországról csak a Bakonyból ismert. Hyles lineata ESP. A Földközi-tenger mellékén él, ott gyakori. Nálunk rendszertelenül fellépő vándorlepke. Nagyobb hazai bevándorlása 1952-ben és 1976-ban volt. Ilyen alkalmakkor nálunk is gyűjthetők hernyói Anthirrhinum májuson és Galium-fajokon. A Bakonyból Szigligetről, Ilerend környékéről és a Keszthelyi-hegységből ismerjük. Proserginus proserpina PALL. TABLOS a Tiszta-víz völgyében fogta 1963-ban, majd RÉZBÁNYAI fogta az Északi-Bakonyban. A Dél-Dunántúlról UHERKOVICH /1976, 1981/ több helyről említi. Bakonynánán több példányát fogtuk. Furcula /Harpyia/ bicuspis BKH. Nyíren és égeren élő ritkább nagylepkénk. Fő elterjedési területe a nagykiterjedésű égereseket követi. Gyakori a Hanságban, a Barcsi Tájvédelmi Körzetben és Kisbalatonon. A Bakonyban Ráktanyán gyűjtötték még /RÉZBÁNYAI 1979/. Pheosia gnoma F. Nyíren, esetleg égeren is élő ritka púposszövő. KOVÁCS /1953» 1956/ csak két helyről említi: Bátorliget, Pálháza. A Dél- és NyugatDunántúlon többfelé fogták: Szakonyfalu, Magyarszombatfa, Kaposvár, Mike, Szalafő, Szó'ce, Kőszeg, Vásárosbéc, Ropolypuszta, Szulok, Komlósd /UHERKOVICH 1976, 1980, 1981/. Tethea fluctuosa HBN. Nyíren vagy égeren élő, ritka pihésszövőnk. Régebbi lelőhelyei a nyugati határszélre és a Sátor-hegységre vonatkoznak. Vasban és Zalában elterjedt, de ettől délkeletre is fogták. A Bakonyban a Somhegyen /RÉZBÁNYAI 1979/ és Királyszálláson /FAZEKAS 1980/ került elő, de újabban a Balaton déli partján is /Fonyód, leg. ÁBRAHÁM/. Calyptra /Calpe/ thalictri BKH. Aránylag ritka, az irodalom szerint fokozott hőigényű faj, a Dunántúlon elsősorban a Mezőföldön gyakoribb. A Bakonyból Királyszállásról és a Keszthelyi-hegységből ismert. Dudar környékén többfelé előkerült /Fenyőfő, Bakonyszentlászló, Bakonyszentkirály/. Euchalcia modesta HBN. Az irodalom szerint az imágó rejtett életmódot folytat. Tapasztalataink szerint higanygőzlámpával könnyen gyűjthető. A Dunántúlról elsősorban az utóbbi évekből vannak adataink róla. Euchalcia consona F. Erdőssztyepp- és sztyepp-jellegű faj. Lelőhelyei elsősorban a Középhegységre esnek, a hegység déli lejtőin fogták. Apamea sicula tallosi KOV. et VARGA. 1969-ben önálló fajként írták le, később tisztázódott alfaji helyzete. Az országban sokfelé megfogták, lelőhelyeinek nagyobb része a Dél-Dunántúlra esik, de több adata van az északkeleti országrészből is. Altoherb 0 sa komponens, közepes vagy kisebb nedvesség igényű Calamagrostisos irtásréteken helyenként nagy mennyiségben él /Dudar: Kopaszdomb, 1984.VI.24./. A Bakonyból is jó pár^lelőhelyről előkerült. Ujabban Bakonynánáról, Fenyőfőről is ismert /leg.: ÁBRAHÁM L./. Eriopygodes imbecilla F. FAZEKAS /1980/ szerint a bakonyi, hansági éa Balaton-melléki populációk külön alfajt képviselnek, ez nem bizonyítható. A Bakonyban gyakori ez a boreális elterjedésü faj. Xestia ditrapezium DEN. et SCHIFF. Nyugati határaink mentén gyakoribb /UHERKOVICH 1980/. Ismert bakonyi lelőhelyei: Somhegy, Ráktanya, Királyszállás, Bakonybél, Dudar. Eutelia adulatrix HBN. Cserszömörcén élő faj, igy csak a Balaton-felvidéken gyakoribb. Bizonyosan a Kopasz-dombon található kisebb cserszömörcésből repült a gyűjtőlámpánk fényére 1986-ban. Ennomos quercarius HBN. A középhegység molyhostölgyeseinek jellemző faja. A Balaton-felvidéken és attól északra csak néhány ponton gyűjtötték. Calospilos sylvata SCOP. Magyarországon hegyvidékeken gyakoribb. A hegyvidék-jellegű /beerdősült, csapadékos/ Dél-Dunántúlon is sokfelé fogtuk. Az Ördög-árok szurdokvclgyében 1985-ben augusztus elején domináns faj volt. Gnophos furvata DEN. et SCHIFF. A középhegység meleg sziklafüves lejtőin, sztyepprétekre jellemző faj. Ilyen helyeken akár domináns is lehet rajzási idején, július-augusztusban. Gnophos pullatus DEN. # et SCHIFF. Szubalpin-alpin faunaelem, amelyet sokáig Magyarországról az Északi-Középhegységbői ismertünk. Dudaron csak az Ördög-árok szurdokvölgyében gyűjtöttük. A faj periférikus elterjedési viszonyai miatt alfaji tagolódása erős. A gyűjtött 9 bakonyi példányhoz ,még továbbiakat kell az alfaji helyzet tisztázása érdekében gyűjteni. Az Északi-Eakonyból is ismert 2 példánya. Discoloxia blomeri CURT, Magyarországról csak 1955-ben mutatta ki ISSEKUTZ /1956/. A legtöbb példányt eddig a Bakonyban gyűjtötték, azonban a magasabb hegyvidékeken is ritka. Gyakoribb valószínűleg csak az Ördög-árok szurdokvölgyében lehet. Feltehetőleg két nemzedékes, V. és VII-VIII. hónapra esnek a rajzási adatok, a második nemzedék gyakoribb. Chloroclysta truncata HUFN. Boreális vaocinetális herbofil faunaelem. Hernyója fenyő-fajokon és Rubuson él. Bakonyi lelőhelyei: Ráktanya, Zirc, Herend, Királyszállás. A Nyugat-Dunántúlon általánosan elterjedt, a DélDunántúlon csak egy helyen fogták /UHERKOVICH 1980, 1981/; a Kisalföldön is előkerült /leg.: ABRAHAM L./.
