Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)

ÁBRAHÁM LEVENTE – DR. UHERKOVICH ÁKOS: Dudar környékének nagylepkefaunája (Lepidoptera)

Rheumaptera. undulata L. Első bakonyi példányát DIETZEL /1979/ fogta. Régebben a Vértesben is gyűjtötték, de adatát nem tartották hitelesnek. Dudar környékén patakmenti társulásokban többfelé fogtuk /Kőhegyi-patak, Cuha-völgy/. Tápnövényei Salix-fajok. Catarhoe scripturata HBN. KOVÁCS /1954/ törölte a hazai fajok közül, mivel 2 példánya /Szeged,, Hőgyész/ nem megbízható kézből származott. Első hazai előfordulását REZBÁJIYAI /1973/ említi Fenyőfőről, majd később a Szömörke-völgyéből. Bakonyi populációja földrajzilag és ökológiailag elszigetelt, posztglaciális reliktumnak tekinthető. Kifejezetten sziklalakó, igy 3 példány előkerülése a dudari Ördög-árok szurdokvölgyében nem meglepő. A sziklákról felzavarással nem sikerült gyűjtenünk. A szakirodalom VI-VII. hónapot jelöli repülési idejéül, augusztus elején gyűjtötte ÁBRAHÁM L. Horisme radicata .HARPE /laurinata SCHAW./. A Horisme tersatától ivarszervi bélyegekben jól különválik. A Bakonyban egyetlen ismert lelőhelye Dudar. Az általunk átvizsgált dél-dunántúli anyagban további példányokat nem találtunk. Lycaeides idas acreon TR. Igen ritkának tartott faj, meghatározása nehéz. Magyarországról kevés lelőhelyi adatával rendelkezünk. A Bakony néhány pontjáról ismert, a jobban kutatott területeken előkerült pl. Herend környékéről /DIETZEL 1973/. A dudari Kopasz-dombon, valamint Bakonynánán gyűj töttük. Euphydryas maturna L. Törzsalakját Magyarországon csak Mosonmagyaróváron gyűjtötték. A bakonyi populáció leginkább a törzsalakhoz hasonlit, nem tűnik izoláltnak sem az E. maturna ornivora VARGA, sem pedig E. maturna partiensis VARGA dunántúli elterjedése felé. A kérdés tisztázására további vizsgálatok szükségesek. Összefoglalás Dudar környékén fénycsapdával és lámpázással 678 faj 30651 példányát gyűjtöttük. A fauna igen gazdag, ami összefüggésben van a domborzattal, klímával és a változatos növényzettel, nemkülönben a földrajzi helyzettel. Több országszerte ritka faj került elő a gyűjtések során: Cucullia prenanthis, Apamea sicnla tallosi, Euchalcia modesta, E. consona, Discoloxia blomeri, Horisme radicata, Rhenmaptera undulata, Caiiarhoe scipturata, Gnophos pullata, Phymatopus hectus stb. A gyűjtőterület környékén a gyepszinti fajok száma magas, jelentős a polifág gyepfogyasztók mennyisége. A lombkorona-szintben a polifág, tölgyet is evő fajok aránya a magas. A gyűjtőterület az Északi-Bakony faunájahoz mind kvantitatív, mind kvalitatív szempontból hasonlít. A gyűjtéseket a Bakony keleti részének több pontjára terjesztettük ki: Csesznek, Bakonynána, Bakonyszentkirály, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Tés, Várpalota környékére. Az ott fogott fajokkal együtt ebből a térségből mintegy 900 fajt ismerünk már.