Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról
Balatonból került elő a Bufo viridis és a Rana arvalis wolterstorffi. Amint azt az egyes fajok részletes tárgyalásánál emiitettem a Bufo bufot é3 a Pelobates fuscust nem találtam meg köraös élőhelyen, ezért a cönológiai affinitásukra, vonatkozó adatokat zárójelesen közlöm, akárcsak a Bufo viridis és a Rana arvalis wolterstorffi együttes előfordulási százalékát. Mindkét esetben a számításokat csak a balatoni, nem általam megfigyelt előfordulásuk alapján számoltam ki. Ahhoz, hogy az egyes kétéltű fajok együttes előfordulásáról pontosabb képet kaphassunk, szükséges lenne az ezirányu vizsgálatokat nemcsak a terület egyéb állóvizeire, hanem az időszakos és a nedves Motóptipusaira is kiterjeszteni. Az északi Balaton-part é3 a Balaton-felvidék herpetofaunáját összehasonlítva a MARIÁIT - SZABÓ /1968/ által vizsgált Északi-Bakony herpetofaunájával, a következő megállapításokat tehetjük: - /Itt szeretném előrebocsájtani, hogy időközben az Északi-Bakonyból sikerült kimutatni a Lacerta muralist /ILOSVAY SZÍTTA 1573/ és a Coronella austriacát /ILOSVAY gyűjtése 1974. ödvaskő/ - : a, Az Északi-Bakony faunaképe hegyvidéki vonásokat mutat, mig a Balaton-felvidéken és a Balatoni Riviérán a sik- és dombvidék, a kultur, ill. erdős-sztyeppre jellemző fajok dominálnak. b, A változatosabb és sokrétűbb biotóp tipusok ,következtében a Balaton környékén a herpetofauna nagyobb faj3zámu, mint az Északi-Bakonyban. c, A vizsgált terület kedvezőtlenebb környezeti hatásai következtében a fajok példányszáma az Északi-Bakonyban magasabb. d, Mindkét kistájon a domináns Amphibia,faj a Rana dalmatina, mig a hüllők közül a Balaton vidékén - ellentétben az Északi - Bakonayal - nem a Lacerta agilis, hanem a Natrix natrix az uralkodó faj. A Balaton-tó kétéltüi és hüllői közül a vezérfaj a Rana ridibunda, ill. a Natrix tessellata. e, Mérges kigyó, igy az ember szempontjából veszélyes faj egyik területen sem ál. A Vipera berus Balatonhoz legközelebbi élőhelye a dél-zalai Ormándpusztán van /ENTZ - SEBESTYÉN 1943/. f, A kedvezőbb éghajlati adottságok következtében /országosan itt köszönt be a leghamarabb a tavasz és legkésőbb a tél/ nagy általánosságban megállapítható, hogy a Balaton-felvidéken az egyes fajok év elején hamarabb jönnek elő a rejtekhelyükről, mig év végén később vonulnak téli álomra. Ezeket az időpontokat azonban az egyes évek időjárásában tapasztalható eltérések jelentősen módosíthatják. A Szeged környéki vizsgálatokhoz hasonlóan /ILOSVAY 1977/ a Balaton vidék kétéltű és hüllőfaunájávai kapcsolatban is megállapítható, hogy a terület herpetofaunája az évtizedek folyamán átalakulásokon ment keresztül. jt viziélőhelyek számának csökkenése /pl. balatoncsicsói tavak/, átalakulása, szennyezettsége, a száraz élőhelyek idegenforgalmi, gazdasági túlterheltsége a herpetofauna fajainak egyedszámcsökkenését eredményezte /pl. Triturus eristatus, Triturus vulgaris, Lacerta viridis, Elaphe longissima, Coronella austriaca, Anguis fragi^lis/. Az Emys orbicularis eltűnése nemcsak mennyiségi, hanem a herpetofauna minőségi változását is jelenti. A környezeti változások hatása a herpetofaunára állománybecslések Az idegenforgalom ugrásszerű emelkedése, a növényvédőszerek, műtrágyák tömeges használata, a csatornarendszer hiányos kiépítettsége, s egyéb, itt nem részletezett okok következtében a Balaton természeti környezetében gyors ütemű negativ változások következtek be. Ezek a változások természetesen a herpetofauna szempontjából sem közömbösek. - A nagyméretű eutrofizáció, az un. hináros nádasok "'"békanyálas" /Cladophorás/ nádasokká alakulása /KOVÁCS 1980/, a. tó vizével összefüggő csendesvizü kiöntések feltöltődése, eltűnése a kétéltűek mozgására, szaporodására /petézés, fejlődés/ kedvezőtlen. A tervek szerint a természetes parti nádas 120 km hoszszan megmarad /PAPP 1979/. Amennyiben ezeken a részeken a nád pusztulását, visszaszorulását, feliszapolódását sikerül megakadályozni, remélhető, hogy ezeken a partszakaszokon a Rana ridibunda, Triturus vulgaris, Bombina bombina, Hyla arborea és a Natrix tessellata állományaiban a csökkenési tendencia lelassul. - A Balatoni Regionális Rendezési Terv szerint kiépité3re vár még 37 km partvédmü, amellyel együtt a partfal 109 km lesz /PAPP 1979/. A partfalak előtti vízterületek a herpetofauna. számára előnytelen lotikus vizekké alakulnak. A partvédő falak kiépítése azonban nemcsak negativ változásokat eredményezhet: "Tihanyban a partoknak kövekkel való megerősítése következtében néhány év alatt szemmelláthatósn megszaporodtak a siklók /Natrix tessellata./, mert számukra a laza kőrakás alkalmas búvóhely" /ENTZ-SEEESTYÉN 1942/.
