Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról
- A különböző eredetű és összetételű vegyszereknek az élővizekbe kerülése nemegyszer súlyos halpusztulásokat okozott. A balatoni ragadozó halakban jelentós mennyiségű Lindán mutatható ki /500-2600 mikrogramm/kg/, amely a peszticidmérgezések veszélyére hívja fel a figyelmet /PONTI 197 7 /. Az élőhely vizébe került vegyi anyagoknak a kétéltüekre, főleg a. lárvák fejlődésére kifejtett hatását nem lehet kizárni, hiszen az ezirányu hazai kutatások még igen hiányosak. - A parcellázások, tereprendezések, a nagyüzemi gazdálkodás következtében az azonos jellegű biotópok elkülönülnek egymástól. Ez kedvezhet az egyes fajokon belüli helyi formák kialakulásának. - A Balatont övező közutakon nagyon sok kóborló kétéltű és hüllő pusztul el. 1980 június 6-án a Balatonalmádit Alsóörssel összekötő müut 1500 méteres szakaszán 8 Bufo bufo, 1 Rana dalmatina, 2 Natrix natrix és 1 Lacerta viridis eltaposott tetemét találtam. A békák nászidejében ez a szám jelentősen magasabb. 1978-ban ugyanezen az útszakaszon a Bufo bufo párzásának idején mintegy 40 eltaposott barna varangyot- találtam. Remélhetőleg a tervezett uj 4 nyomsávu autópályát a Tapolca-Veszprémi törésvonalon vezetik majd /LAPOSA 1980/, s igy a tó és környezete közötti elszigetelődés fokozódását sikerül elkerülni. A Tihanyi-félszigeten nagyszámú Natrix tessellata esik a gépkocsiforgalom áldozatául. - A külső környezeti /főleg fizikai/ hatások következtében a sérült, korcs példányok száma megszaporodott. Az 1979. szeptember 20-án a Köcsi-tóban talált Rana ridibunda bal mellső lábfeje, az 1980.V.30-án a Keszthelyen /Balatonban/ talált Rana ridibundáknak pedig a jobb mellső 3, ujja hiányzott. Az 1980. tavaszán Káptalanfüreden egy keréknyompocsolyából gyűjtött Rana dalmatina lárvák többségének a jobb mellső lába nem fejlődött ki, mig a bal oldali lábak nem miitattak fejlődési rendellenességet. A végtagsérült békák, a táplálékszerzés, menekülés, szaporodás^empontjából jelentós hátrányban vannak egészséges fajtársaikkal szemben. Problémát jelenthet, ha ezek a tulajdonságok öröklődővé vállnak. - Sajnos a kétéltüekkel és a hüllőkkel kapcsolatos hiányos ismeretek, az eltorzult szemlélet következtében még mindig nagyon sok állat pusztul el /agyonverés, stb./. Ennek bizonyítására csak egy példát említek: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet területén lévő levendulás - fügefás kisérleti telep őre külföldieknek nagy számban adta el a terület kockás és rézsiklóit /LÁNYI 1974/. - A fentebb vázolt környezeti hatások a fajok állományainak nagyságára is hatással vannak. A szárazföldi békák állományai a lerakott petecsomók alapján megközelítően felbecsülhetőek. 1979-ben Pécselyen a Kis-tóban 14 Pelobates fuscus petezsinórt találtam, mig 1980-ban egyetlen egyet sem. Ugyanakkor a Rana dalmatina petecsomóinak számában /megközelítőleg 4-500 pld./ nem figyeltem meg csökkenést. Az erdei béka petecsomóinak száma 1980-ban magas volt a Köcsitóban is /81 petecsomó/, de a tó közelében egy vizzel telt 70 cm széles 18 m hosszú árokban is 23 petecsomót számoltam. Potencionálisan a tihanyi Belső- és Külső-tó is igen alkalmas petézőhely lenne a Rana dalmatina számára - ennek ellenére a tavak több éve megfigyelt partszakaszain csak elenyészően kevés petézést sikerült regisztrálni. A Belső-tavon 500 m-es partszakaszra számitva három, mig a Külső-tavon csak egy petecsomót sikerült találni /1980-ban/. Nagyon kevés Rana dalmatina petecsomót találtam a Kornyi-tóban /1 csomó/500 m/, ugyanakkor a jelentősen kisebb kiterjedésű köveskáli mesterséges tóban 25 Rana dalmatina pár petézett 1980-ban. Ennek a jelentős különbségnek az lehet az oka, hogy a Kornyi-tó melletti juhtelep /legeltetés, taposás/ kedvezőtlen hatással van a békák migrációjára. Ugyancsak a gazdasági tevékenység /szőlőmüvelés/ és az idegenforgalom lehet az oka annak, hogy a két tihanyi tóban is ilyen alacsony a petézések száma. A Vizsgálat ideje alatt a vizi békák állományaiban /Rana ridibunda, Rana esculenta/ jelentősebb állománycsökkenést nem figyeltem meg. - A megváltozott környezet hatással van az állatok viselkedésére is. A módosult mikroklima hatására a kétéltűek hamarabb előjöhetnek téli rejtekhelyükről, s igy a tavasszal még gyakori éjszakai fagyoknak áldozatául eshetnek /pl. Bufo bufo 1977. tavasza Balatonederics/. Ugyancsak a megváltozott környezeti feltételeknek tudható be, hogy több faj esetében a téli álomra való elvonulás helye és ideje is módosul /Bombina bombina, Rana dalmatina, Natrix tessellata/. - A Balaton és természeti környezetének megvédésére széleskörű összefogás kezdődött el. Az 1979-ben módosított Regionális Rendezési Terv - amely a Balaton-felvidékkel, mint háttérterülettel is foglalkozik - megvalósulása remélhetőleg a herpetofauna populációinak a felerősödéséhez is hozzájárul. Az Amphibia és a Reptilia fajok szempontjából igen előnyösek a tervek, melyek az erdők területét 17,5 %-ról 25 %-ra kivanják emelni, növelik az üdülőterületeken lévő zöldterületeket, közlekedésmentes területeket alakitanak ki.
