Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. UHERKOVICH GÁBOR: A Vad-tó (Kovácsi-hegy, Zala megye) algavegetációjáról
vizeiről, azok általános limnológiai viszonyairól és algavegetációjáról irtam UHERKOVICH 1976 , 1977 , 1978a,.1978b , 1979 , 1981 , UHERKOVICH - KADAR 198 3 , UHERKOVICH - SZILVÁGYI 1985/. Szerencsére a publikációkban szereplő vizeket általában nem fenyegeti a Vad-tóéhoz hasonló veszély, viszont jelen dolgozat sajnos - "in memóriám Vad-tó" hangvételével Íródott. Itt is szeretném újólag hangsúlyozni, hogy a természetvédelmi területek, illetve a természetvédelemre kiszemelt területek tudományos megismeréséhez feltétlenül hozzátartozik vizi életviláguk - ha van ilyen az illető területen feltárása. Ezt a teljesség igényén kivül elsősorban az indokolja, hogy a vizi mikroszervezetek és különösen az algák igen érzékenyen reagálnak a környezetben bekövetkező változásokra s igy figyelésük, esetleg ismételt vizsgálatuk kellő időben figyelmeztetésül szolgálhat a természetvédelmi területet veszélyeztető ökológiai megváltozásokraA láp természeti viszonyai A láp az eredeti magas viztelitettsége idején a szombékos övvel együtt kb. 2.5 ha kiterjedésű volt. A lápot kb. 12-50 há-nyi terület hóolvadék-vize, szivárgó csapadékvize táplálhatta eredetileg. Ugy becsüljük, hogy 1984-ig ez az eredeti vizgyüjtő-terület a felénél is kisebbre, esetleg egyharmadára csökkent. Az itteni táj az ország legcsapadékdusabb délnyugati vidékének meglehetősen a peremén van ahol 700-800 mm átlagos évi csapadékkal lehet számolni. Ez a csapadékmennyiség elegendő volt arra, hogy az 1,4 - 2,0 m-es maximális vizmenynyiségeket biztosítsa a lápban a közvetlen vizgyüjtője segítségével. 1977.VIII. 25-én még ezt az állapotot találtuk a lápban. Bő téli csapadék és közepes első félévi csapadékemnnyiség után alakult ki az akkori helyzet /STELCZER et al.1977/, tehát egy átlagos vizellátottságu időszakban is létrejött a láp optimális viztelitettsége. A következő években - a már ismertetett körülmények folytán - rohamosan csökkent a láp viztelitettsége. Az 1981. évi két gyűjtésünk /VI. 4. és VIII.17./, vagyis az 1982. évi gyűjtésünk /IX. 16./ idejében már csak a láp közepén, a vastag tőzegmoha-rétegben találtunk facsarékvizet, illetve egy-két mélyebb helyen kis víztükrű vizösszegyülemlést. 1983. V. 12-én észleltük az utóbbi évek legjelentősebb viztelitettségét a. lápon, amikoris helyenkint 50 - 60 cm-es mélységű viz is volt a láp medencéjében, de azért az uszóláp ekkor is "leült" a medencefenékre és a láp szélén lévő zsombékok között sehol nem volt viz. 1984. V. 1-én újból az 1982. és 1983. éveknél emiitett' állapotot .észleltük, vagyis a láp rossz vizellátottsága állandósult. Még az 1977-es, első mintavételünk alkalmával vettünk vízmintákat a vízügyi gyakorlatban szokásos fizikai és kémiai mutatók részben helyszíni, részben laboratóriumi megállapítására. Mind a minták vételében, mind az elemzések elvégzésében TŐTH FERENC*mérnök-biológustól /VIZIG, Székesfehérvár/ kaptam köszönettel vett segítséget. Az algológiai minták vételében, továbbá időközi helyszíni szemrevételezésekben LANTOS TAMÁS agrármérnök volt segítségemre. Mindkettőjük segítségét köszönöm. Az 1977. VIII. 25-i minta elemzése szerint az uszóláp felfakadó vizének a p^ja 4,4 volt. Más időpontokban és a láp különböző pontjain végzett p^-méréseim szerint 4,4 és 5,8 közötti p H ~értékek adódtak. A nagyobb értékek a zsombékos részben - amikor ott volt viz - és a láp közepén pedig a későbbi években jelentkeztek. Az 1977. VIII.25-i adatokat a melléklet 1. számú táblázat tartalmazza. Az adatokból kitűnik, hogy a Vad-tó esetében igen alacsony vezetőképességű, savanyu oligotrofikus vizről van sző, amely viztipus ritkán fordul elő hazánkban. Az utóbbi években - mint erre röviden utaltunk - némileg magasabb p„-értékeket mértünk itt; ez bizonyára a trofitási szint kis emelkedését is jelzi. A Vad-tó vizének savanyu jellegét az itt élő 4 tőzegmohafai is hangsúlyozza /B0R0S, 1968/: Sphagnum squarrosum, S. teres, S. recurvum és S. inundatum. A zsombékok között Drepanocladus aduncus, Amblystegium riparium, A. kochii, tehát ugyancsak a savanyu talajokat kedvelő mohafajok találhatók. A láp partján élő Aulocomnium palustre, Polytrichum commune ssp. perigonale és Climacium dendroides mohafajok is a talaj savanyuságára utalnak. A lápban sok mocsári páfrány ötlik szembe /Dryopteris thelypteris/
