Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
Alsópere pus zta Bakonybél Badacsony Balatonfüred Balatonhenye Bakonynána Bakonyszentkirály Borostyán-hegy /Hárskút/ Büdös-kut /Vállus/ Cses znek Csopak Cserszegtomaj Devecser Dudar Eplény /Olaszfalu/ Farkasgyepu Fehérvárcsurgó Fékete vizpuszta /Bakonyszombathely/ Fenyőfő Gógánfa Gyenesdiás Hárskút Herend Hétházpuszta /Isztimér/ Inota /Várpalota/ Jásd Keszthely Kiliántelep /Balatonudvari/ Királyszállás /Isztimér/ Koloska-völgy /Balatonfüred/ Kőris-hegy /Bakonyszücs/ Kővágóörs Lovas Monostorapáti Nagytárkánypuszta /Csabrendek/ Nemesgulács Németbánya Olaszfalu /Zirc/ Öskü Porva-Csesznek vá. /Csesznek/ Paloznak Pálköve /Balatonrendes/ Pápa Pápakovácsi Pusztamiske Ráktanya /Hárskút/ Rezi Révfülöp Salföld Sárosfőpuszta /Káptalanfa/ Somhegy /Bakonyhél/ Somlóvásárhely Sümeg Száraz-Gerence /Bakonybél/ Szentbékkálla Szigliget Szömörke-völgy /Bakonybél/ Tés Tihany Uzsabánya /Lesenceistvánd/ Uzsa-Erdésztelep /Lesenceistvánd/ Vállus Várpalota Zalaszántó Zirc A rendelkezésre álló adatok felhasználásával összeállított térképen kirajzolódik a gyapjaslepke a Bakonyból eddig ismert lelőhelyeinek elhelyezkedése. Az adatok lényegében két egymással össze nem függő területre koncentrálódnak. Délen a Balaton-felvidékre, a Tapolcai-medencére és a Keszthelyi-hegységre, nyugaton a Pá pai-Bakonyaljára, északon pedig az Északi /és ezen belül részben a Keleti-/ Bakonyra. Érdekes módon teljesen hiányoznak az adatok a Déli-Bakonyból. Ez a hiány azonban feltehetően elsősorban a gyűjtések és nem a gyapjaslepke hiányát jelenti. DIETZEL GY. /levélbeli közlés/ szerint 1962-ben Herend és Hárskút környékén /Som-hegy, Borostyán-hegy/ a gyapjaslepkének erős gradációja volt cseres-tölgyesekben. A fenti területeken, továbbá Herenden a Bányatelep környékén 1969-ben ujabb, de az 1962-esnél gyengébb tömegszaporodása volt tapasztalható. BÜRGÉS GY. /levélbeli közlés/ közepes erősségű gradációról tudósit, mely 1984ben Rezi és Cserszegtomaj községek határán, a Gyöngyösi Csárdától északra fekvő cseres-tölgyesben alakult ki. A hernyőrajzás átterjedt az erdővel szomszédos gyümölcsösökre is. Ezért 1984. július 28-án mintegy 100 ha területen repülőgépes védekezést hajtottak végre. A védekezés hatásosnak bizonyult, de végrehajtására kissé későn került sor. Magam a Bakony hegység területén korábban a gyapjaslepke tömeges elszaporodását még nem észleltem. A jövőben azonban tervezem a kártevő a hegység területén fellépő gradációinak alapos vizsgálatát és a témának önálló dolgozat keretében történő részletes kifejtését. A gyapjaslepke fürkészlégy parazitáinak jellemzése SCHEDL /1936/ még 48 olyan Tachinidae fajt sorol fel Európából, melyet akkoriban a gyapjaslepke parazitájaként tartottak számon. HERTING /1960/ szigorú revizió alá vette a fürkészlegyeket. Megállapította, hogy a Schedl által emiitett 48-ból 9 szinonim név, 11 esetben pedig olyan régi névről van szó, melynek fajleirása elégtelen az azonositáshoz. Herting szerint nagyon valószínű, hogy ezek mind egy ismert Lymantria parazitához tartoznak. További 15 adat nagyon kérdéses, vagy bizonyitottan hamis. Igy a 48-ból végeredményben maradt 13 faj, melyhez azóta csak egy ujabb jött hozzá /HERTING 1980/. Az igy nyilvántartott paraziták mindegyike előfordul hazánkban is, bár egy részüket eddig csupán egy /Thelymorpha marmorata FABR./, vagy mindössze néhány helyen
