Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
sikerült gyűjteni /Carcelia gnava MEIG., Drino inconspicua MEIG., Pales opulenta HERT./. A továbbiakban felsorolom a Lymantria Tachinidae parazitáit. HERINT /1984/ alapján kitérek palearktikumi és hazai elterjedésükre. Hazai ismert lelőhelyeiket UTM rendszerű hálótérképen is szemléltetem. Ahol lehet részletesebben foglalkozom a fajok bakonyi elterjedésének elemzésével, bár előre kell bocsájtanom, hogy a hegység területéről egyelőre viszonylag kevés faunisztikai adattal rendelkezünk . Exorista larvarum I LINNAEUS , 1758/ Európában elterjedt, főleg Közép-Európában gyakori. Északon felhúzódik Írországig, Skóciáig és Svédország közepéig. Európán kivül megtalálták Palesztinában, Egyiptomban, a Transzkaukázusban, Közép-Ázsiában, Dél-Szibériában, Mongóliában és Japánban. Hazánkban nem ritka, főleg a sik és a domovidékeken gyakori. Eddig több mint 40 lelőhelye ismeretes Magyarországról. A Bakony hegységnek csak a peremterületeiről ismerjük, elsősorban a Balaton-felvidékről, továbbá a Keleti-Bakonyból és a hegység északi előteréből. Imágója május végétől október elejéig rajzik, évente 2 nemzedéke van. Erősen polifág faj, gazdái között mintegy 60 lepkefaj szerepel. Különféle nagylepkék, elsősorban szövőlepkék /Lymantridae, Lasiocampidae/ hernyójából, köztük sok fontos kártevőből nevelték ki. Petéit a hernyó bőrére ragasztja, elsősorban az elülső testszelvényekre. Egy gazdában több parazita is kifejlődhet. Irodalmi adatok szerint a Zygaena fajokban 4 /HERTING 1960/, a Spilosoma-ban 7 /NIELSEN 1912/, a Marcrothylacia-ban 10 Tachinidae lárva is kifejlődhet / HADERSOLD 1939/. A lárva bábozódása a gazda bőrében /Stilpnotia, Zygaena/ vagy a talaj felső rétegében /Lymantria dispar L./ történik. Magam is a gyapjaslepke hernyóból és bábból neveltem. Tonnabábjait a talaj felső rétegében gyűjtöttem Kővágóörsön. Blepharipa pratensis /MEIGEN, 1824/ Európa melegebb éghajlatú területein gyakori, északon Belgiumig, Németország és Lengyelország északi részéig megtalálható, de elterjedési területe Leningrádig felhúzódik. Európán kivül megtalálták Palesztinában, a Transzkaukázusban, DélSzibériában és Japánban. Magyarországon általánosan elterjedt, főleg tölgyerdőkben jelentkezik nagyobb számban, ha a gyapjaslepke elszaporodik. Eddig mintegy 50 lelőhelyről sikerült gyűjteni. A Bakony hegység területén is elég sok helyen gyűjtöttük. Egyaránt előkerült a Balaton-felvidékről, a Keszthelyi-hegységből és a hegység belsejéből. Imágója májusban-júniusban repül, évente csak egy nemzedéke van. A gyapjaslepke /Lymantria dispar L./ legfontosabb parazitái közé tartozik. Erre utal több szerző munkája is /WACHTL, 1878, H0VARD et FISKE 1911, JACENTK0VSKY 1935, RIEDL 1935, PAWL0WICZ 1936, SIS0JEVIC 1955, 1975/. Ugyancsak jelentős parazitája a fenyőpohóknak /Dendrolimus pini L./, ez utóbbi kártevőnek azonban hazánkban alárendelt a szerepe. A Blepharipa pratensis MEIG. Európából /főleg Magyarországról/ importált példányait eredményesen vetették be Észak-Amerikában a gyapjaslepke ellen. A Blepharipa pratensis MEIG. a mikroovipar fajok csoportjába tartozik /Gonia-tipus/. Apró petéit a gazdaállat közelébe, az annak táplálékául szolgáló levelekre rakja. A peték egy fejlett első fokozatú lárvát tartalmaznak, mely azonban inaktiv és a petét spontán nem hagyja el. Csak miután a petét a gazda /hernyó/ a levéllel együtt megeszi, annak előbelében kel ki a fürkészlégy lárva. Eleinte a testüregben tartózkodik, majd a gazda izomzatába furakodik és ott intramuszkulárisan él. Egy hernyóban csak egy fürkészlégylárva fejlődik ki. Julius folyamán a lárva elhagyja a Lymantria bábot és a talaj felső részében bebábozódik. A tonnabábban érett imágóként telel át, majd május-júniusban kel ki. A Keszthelyi-hegységben gyűjtött gyapjaslepke bábokból neveltem. Tonnabábjait Kővágóörs mellett a Tepécs-hegyen gyűjtöttem. Az utóbbiak egy részéből egy hiperparazita Hymenoptera /Polygadeuon?/ példányai keltek ki. Parasetigena silvestris /R0BINEAU-DESV0IDY, 1863/ Európa nagy részében előfordul, északon Angliáig és Svédország déli részéig. Ismert a Szovjetunió európai részének középső területéről, valamint a Kaukázus térségéből. Keleten Dél-Szibérián át Japánig elterjedt. Magyarországon főleg hegyvidéki tölgyesekben jelentkezik nagyobb számban, elsősorban hernyójárásos években. Ismert hazai lelőhelyeinek a száma 50 fölött van. A Bakony hegységben az eddigigyüjtések alapján nem nevezhető gyakorinak. Imágói május végén jelennek meg és július közepéig rajzanak. Évente csak egy nemzedéke van. A faj KözépEurópa melegebb területein gyakori és fontos parazitája a gyapjaslepkének. Az egyes szerzők jelentőségét kölönbözőképpen értékelik. JACENTK0VSKY /1935/ a gyapjaslepke legfontosabb parazitájának tartja. RIEDL /1935/ és SIS0JEVIC /1955/ szerint az Exorista larvarum L. után a második helyen szerepel. MIHÁLYI /szóbeli közlés/
