Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DR. KORDOS LÁSZLÓ: A bodajki Rigó-lyuk újholocén kitöltésének vizsgálata

14-15 %. A orofilban szenimel látható szinkülönbséget mindössze a goethit és a mésztartalom alsóbb rétegekben! dusulá.sa okozhatta /3. ábra/. A Rigó-lyuk ásatásának anyagából meghatározott Mollusca texonok száma 43. Ezek egy kivétellel szárazföldön élő csigák. Az egy példányban előkerült juvenilis kagyló ragadozó emlős vagy madár közvetitésével kerülhetett az üregkitöltésbe. A csiga fauna legnagyobb része ma is a-környéken él. Kivétel a Discus perspectivus, amely a Bakonyból és Zirc környékéről ismeretes /9. minta/ és a Discus rotundatus, amely ugyancsak a Bakony néhány pontján fordul elő /2., 6., 7., 9. minták/. Az egy literre számitott gerinces egyedszám az 1.-4. mintákban közepes értékű /1,5-2,5 db/, az 5. mintában maximumot ad /3,1 db/, majd az alsó rétegekben minimumot mutat /1,8-0,7 db/. A leletszegénység miatt az értékelésnél a 6-7. és 8-9. minták anyagát összevontam. A gerinces fauna változását legjellegzetesebben a nagy rendszertani egységek gyakoriságának összehasonlitása mutatja. Az alsóbb rétegek alacsony hal és béka gyakorisága a fiatalabb rétegekben növekszik; a békák az 1. mintában 39 %-ban, a denevérek nélkül számitott kisemlősök 41 %-ban vannak. Ugyanekkor a gyikok gyakorisága ellentétes tendenciát mutat. A 8-9. mintában 46 %-ban, az 1. mintában 8 %-ban fordultak elő. A kisemlősök gyakorisága minden mintában magas, de csökkenő tendencia követhető a fiatalabb minták irányában /4-5. ábra/. A békák közül a Bufo sp. állandóan jelen van, mig a Rana esculenta, R. temporari és a Pelobates fuscus egyedszáma a fiatalabb rétegekben fokozatosan növekszik. Az emlősök között a rovarevők /Erinaceus, Talpa, Sorex, Crocidura/ állandó, különösebb egyértelmű tendencia nélküli jelenlévők. A viszonylag gyér denevérfaunában a Rhinolophus hipposideros minden mintában kimutatható, a gyakori az Eptesicus serotinus, Myotis dasycneme, valamint a Barbastella. Jellegzetes, ökológiai szempontból jelentős változást mutat a Sciurus és Citellus gyakorisága. Az alsó helyzetű vörösesbarna szinü mintákban van csak Sciurus /6-9. minták/, mig a fiatalabb mintákban a Citellus terjedt el. A Rigó-lyuk faunájában igen gyakoriak a pelék, különösen a Glis glis, a Dryomys és Muscardinus szórványos előfordulása mellett. A ma már reliktumnak számitó Spalax és Sicista kis számban, de a teljes mintasorozatban végig követkető, ugyanúgy mint a hasonló ökológiai igényű Cricetus. A kisemlős-fauna leggyakoribb fajai a pockok, amelyek közül Myodes az idősebb, a Microtus arvalis a fiatalabb rétegekben dominál, az Arvicola állandó és a Pitymys növekvő számú előfordulása mellett. A 3. és 4. mintában kis számban, de egyértelműen kimutatható a Microtus oeconomus is. A négy egérfaj közül dominál az Apodemus sylvaticus - tauricus csoport, amely az idősebb mintákban gyakoribb, mint a fiatalabbakban. Feltűnő az Apodemus agrárius átlagostól magasabb számú előfordulása, s a fiatalabb minták felé gyarapodása. Mus állandóan, Micromyiminutus viszont csak az 1. mintából mutatható ki. A ragadozók, a mezei nyul és a patások a mai fajösszetételt tükrözik szórványos maradványaikkal. A Rigó-lyuk rétegsorának gerinces biosztratigráfiai besorolása a "modernizálódott" faunaösszetétel következtében könnyen elvégezhető. Reliktum fajok közül csak azok fordulnak elő kis számban, amelyek ma Magyarországon még fellelhetők /Sicista, Spalax, Microtus oeconomus/. E szempontok alapján a Kőháti- és Alföldi szakaszba lehetne sorolni, de a faunaszukcesszióban egyértelműen kimutatható nyilt terület előretörése /kulturhatás/ alapján a Kőháti szakasz végétől az Alföldi szakaszra lehet korlátozni. A macska előfordulása /4. és 6. minta/, valamint néhány korongozott cserépedény töredék /3., 4., 6. minta/ s egy nyul metszőfogban talált sörét /4. minta/ alapján yalószinüsithető, hogy a legalsó minták sem idősebbek a római kornál. A Rigó-lyukban felhalmozódott üledék szerves maradványai rendkivül széles skálájú fáciesterületet reprezentálnak. A barlang, bővizű patak szük völgyben nyilik. A patak jobb partja, a barlanggal együtt ÉK-i kitettségû, mig a bal part DNy-i és sziklásabb. A szurdok a Bakony legkeletibb alacsony hegységi területén fut keresztül, tehát a tágabb környék lényegében alacsony dombvidék, illetve à Móri-árok és a Gaja-patak kiszélesedő medenceterülete. A Mollusca-faunában a szikla- ill. erdőlakó Clausiliidák egyedszám aránya legnagyobb a* 4. mintában, legkisebb a 7. és 2. mintában. Az általában nedvességigényes Zonitidák és Limacidák együttes egyedszámaránya az utóbbi két mintában a legmagasabb. Ez csapadékosabb, esetleg hűvösebb klimatikus viszonyokat jelezhet, hacsak a legalsó, kvantitative feldolgozott mintában 11. I nem az üregnek még kevésbé feltöltött, jobban "barlangszerü" volta játszik szerepet. A "sztyep-fajok" végig alacsony % aránya az 5. mintában a legmagasabb. Itt a legnagyobb egyébként a faj- és egyszám, egyúttal az egységnyi üledéktérfogatban lévő héjak száma is.