Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TAPFER DEZSŐ: Harkályok a Keleti-Bakonyban
FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 3—1984 HARKÁLYOK A KELETI-BAKONYBAN DR. TAPFER DEZSŐ Budapest ABSTRACT: In the Eastern Bakony-Region are greeting-seven Woodpecker-genus in 1944-1984, by the author's observations, in 1000 km . New species by the Woodpecker is the Syrian Woodpecker in the Eastern Bakony too- from the middle Black Woodpecker, in the beeches, by this reion. They are rare: the Grayheaded Woodpecker, the Lesser Spottad Woodpecker, the Middle Spottad Woodpedker. The Green Woodpecker by the paplar plantation in the first place. The most frequent Woodpecker here are the Great Spottad Woodpeckers: in the Eastern Bakony with our 50-60 breeding pairs, - families, in the woods. Állandó fészkelő és a leggyakoribb a nagy fakopáncs; a feketeharkály a legértékesebb fakopáncs-félénk a Keleti-Bakonyban. Csak nagyobb területre kiterjedően volt ugy-ahogy fészkelőhely-megtartó - mindig öreg bükkösökben. A zöld küllő néhány keletbakonyi falu nyárfás környezetében - parkokban rendszeresen és állandóan előfordul. A szürke küllő magasan fekvő lomberdőrészekben egy-egy helyen kerül elő csak /pl. Királyszállás közelében/. A balkáni fakopáncs mintegy két-három évtizede egyre gyakoribb a települések kertjeiben, az utcamenti fasorokban, - de néhány faluközeli parkban is. A középfakopáncs ritka a vegyes tölgyesekben; még ritkább a kisfakopáncs - főként elhagyott öreg gyümölcsösökben . A feketeharkály /Dryoaopus martiusl a legnagyobb termetű európai harkályfélénk: 46 cm körüli testmagassággal. Igy közelitőleg varjú nagyságú. Egyszinü fekete a tollazata. A him fején üstökben végződő tűzpiros sapka van, mig a tojónak csak a tarkója piros. Fehéres a szemük. A "nehézsúlyú" feketeharkályainknak erőteljes röptük van. Nagy termetük miatt harkályaink közül náluk a legkifejezettebb a hullámos, jellemző repülés. Miközben repülnek; gyorsan ismételt "kri-kri-kri-kri" magas hangokat hallatnak. Tavaszi "dobolásuk" ritka, de erős. A mi középhegységeinkben - igy a Bakonyban is - gyér fészkelőként egész éven át az öreg bükkösökben tartózkodik. Fenyőfában odvat sohasem váj /itt/. Téstől Várpalota felé, továbbá a Burok- /bárok-/ völgy középső szakaszának egyik öreg bükkös régiójában - a völgy feltűnő kiszélesedésénél- találtam meg fészkelve a feketeharkályt. Mindegyik esetben 5-7 m magasan - hatalmas bükkben - voltak az odva! . Fészkelőhelyüknek csupán néhány száz méteres körzetében találtam meg egyszer-egyszer, ismételten a feketeharkályokat. A 80-as évek elejétől a Burokvölgy első és középső szakaszától máshova húzódtak. Igen ritka harkályfajunk a Keleti-Bakonyban - de az egész Bakonyban is. A zöld küllőnek iPiaus viridis/ nyárfasorokkal, ligetekkel tarkított néhány keletbakonyi falvunk szegélyén /pl. Iszkaszentgyörgy/, másutt régi temetőkbeli öreg nyárfákban, vagy tőközeli óriás-nyárfásban /Bodajk/ találtam meg az állandó tanyáját. Rendszeresen és visszatérően mutatkozott még az Atyamajor közelében. Vastagtörzsü, az alsó szakaszon már ágnélküli öreg nyárfákba vájták kevésszámú nagy odújukat - ezeket később sokszor a szalakóták foglalták el. Az iszkaszentgyörgyi kastélykertben hosszú éveken át ismétlődően tanyáztak nyárfa, majd platán-odukban. A kiválasztott fészkelőhelyük körzetében igyekeznek hűségesen kitartani. A szürke küllő iPiaus aanusl a legritkább harkályfélénk a Keleti-Bakonyban. Elvétve, /1957; 1960/ több éves szünetekkel ismétlődően találtam meg olykor a Burok-völgy felső kanyarodó szakaszán. A legutóbbi években a völgy aljának a sávjából eltűnt. A nyolcvanas évek első feléig - a legutóbbi négy évtizedben - a leggyakoribbnak a nagy fakopáncsot /Dendroeoposmior/ találtam, a Keleti-Bakony mintegy 1000 négyzetkilométeres területén, szigorúan az erdőkben. A zárt erdők odulakói:
