Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TAPFER DEZSŐ: Harkályok a Keleti-Bakonyban
főként az öregebb tölgyesekben. Elsősorban a patakvölgyeket szeretik; az öszszefüggő erdőkben, igy pl. a Gaja mentén Fehérvárcsurgó és Balinka között. De a"száraz" erdőkben is otthonosak. Ritkaságként hét-fiőkás eredményes költését is észleltem /Gaja, Bodajk, 1944/; Furcsa módon valahogyan elfértek a vastag tölgy odvában. Sajátos tulajdonságuk, hogy olykor rájárnak a téli madáretetőkre i s. * A balkáni fakopáncs /Dendrocopos syriaousI testnagyságban és alakban is igen hasonlít a nagy fakopáncshoz. Fehéres arcoldalát nem keresztezi fekete sáv, ezért feje világosabb. 1937-1938 óta délről jövet fokozatosan terjeszkedett hazánkban is: lakott helyeken, utak melletti fákban-gyümölcsösökben ácsolják odúikat. A házak körüli jelentkezésüket április végétől-május elejétől tapasztaltam: a negyvenes évek közepétől először Bodajkon. A keletbakonyi falvakban a téli hónapokban egyáltalában nem láttam őket. Több évben is megfigyeltem az iszakszentgyörgyi nagykiterjedésű kastélykertben balkáni fakopáncs és nagy fakopáncs kereszteződéséből származó vegyes tollra jzolatu "bastard" fiataljait és a kirepülés után is etető öregjeiket. Még azöregeknek sem keresztezte végig az arcoldalukon fekete sáv a fejüket, csupán jól észrevehetően megemelkedett a szemek mögötti fekete sávjuk. A közép fakopáncs /Dendrocopos médius' csak alig valamivel kisebb ennél a két fajnál. Egyformán piros a tojó és a him fejsapkája. Szembetűnő a tojó tompább tollszinezete. Ritkán előforduló fészkelők a keletbakonyi tölgyesekben. Odújukat gyakran nagyon magasan készitették: pl. Gaja-völgy, Burok-völgy. Meglehetősen rickán "dobolnak". A hidegebb teleken behúzódtak a községek kertjeibe is. Téli alvóhelyüket gyakran megfigyeltem a balkáni fakopáncs házkörüli odvaiban, sokszor az utcákon /pl. Bodajkon/. A kis fakopáncs /Dendrocopos minor/ szintén meglehetősen ritka a Keleti-Bakonyban, Vegyes tölgyes-kőrises erdőkben, öreg gyümölcsösökben fordult elő olykor, mint fészkelő. Testnagysága mindössze 14 centiméteres - tehát jól megtermett háziveréb-him nagyságú. Ismétlődő magas ki-ki-ki-ki-ki-ki hangjukat főleg tavasszal halljuk: legtöbbször a fák felső régióiban kutatnak. Tavasszal a jellegzetes magas hangjukat mindig előbb halljuk meg a fák magasságaiból, mintsem meglátnánk őket. Télen elvétve a falvakban is megjelennek: legtöbbször nagyon óvatosak. IRODALOM - LITERATUR BREHM, A.E, /1927/: Az állatok világa /Madarak 8-9-10 köt. Gutenberg, Budapest. KEVE, A. /1960/: Der Blutspecht /Dendrocopos syriacus Hempr.and Ehrenb./ in Ungarn. - Vertebrata Hungarica, MHNH 2, 243. KEVE, A. /1984/: Magyarország madarainak névjegyzéke - Nomenciator Avium Hungáriáé. - Budapest, Akadémiai Kiadó. RADETZKY, J. /1984/: Madarakról, tájakról Fejér megyében. Székesfehérvár, MAE Fejér m. és VIB kiad. TAPFER, D. /1966/: A Keleti-Bakony madárvilága - Die Vogelwelt aus dem OstBakony Gebirge, Resultationes investigationis rerum naturalium Montium Bakony III. DIE SPECHTEN IN DEM OST-BAKONYER-WALD In den letzten, mehr als 35 Jahren leben die Specht-Arten in den, miestens kontrollierten Quadratkilometer Ost-Bakonyer Gegenden mit sieben brütenden Spechtarten. In grösserem Zahl sind die Buntspechten /Dendrocopos maior L./ in den Laubwäldern, die Blutspechten /Dendrocopos syriacus L./ in den Dörfern /13-14/, seit dem Ende der 1940-er Jahrzehnt hier; und den wenigen Buchenwäldern hier. Die Grünspechten /Picus viridis L./ sind fast immer in einigen PappelnBestanden. Mit wenigeren Paaren sind noch die Mittelspechten /Dendrocopos médius L./, die Kleinspechten /Dendrocopos •minor L./ Nun, in einigen Wäldern in 1-2 Gegenden hier- sind noch die Grauspechten sehr selten - /Picus canus L./. Die Wertvollsten sind im ost-Bakony die Schwarzspechten einige Paaren /nun/ sind z.B.in dem Burok- /Barok-/ Tal bei Királyszállás. A szerző cime /Anschrift des Verfassers/: Dr. TAPFER Dezső 1111 Budapest XI. Irinyi J. u.47.
