Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
a gradáció végén a hernyók fertőzöttsége a 100 %-ot is elérheti. A gyapjaslepkén kivül az apácalepke /Lymantria monacha L./ legfontosabb fürkészlégy parazitája. Különösen az utóbbi faj tömeges fellépése esetén van óriási jelentősége. Biológiáját kutatók sora tanulmányozta behatóan /pl. TÖLG 1913, PRELL 1915, GÖSSWALD 1935, FINCK 1939, NIKLAS 1939/, Érdekes, hogy imágói nem viráglátogatók, hanem fakérgen, fenyőtükön stb. a levéltetvek által kiválasztott mézharmatot nyalogatják. HERTING/1960/ részletesen leirja a peterakás körülményeit. Egy nőstény naponta 10-12 petét rak le /az átlagos peteszám 115-200 között van/. A megfigyelések szerint a peterakási ingert a gazdaállat mozgása váltja ki. A légy a petéjét a három első potrohszelvényre ragasztja. A petéből a lárva a hőmérséklettől függően csak 3-8 nap múlva kel ki. Ezért nem ritkán előfordul /PRELL 1915 szerint az esetek 20-25 %-ában/, hogy a hernyó vedlés következtében megszabadul a petétől. A petéből kibujt lárva rendszerint közvetlenül a pete előtt fúrja be magát a hernyóba. Ha azonban ott a behatolás nem lehetséges, akkor körbemászik a hernyón, mig egy vékonyabb bőrréteget nem talál. Bár egy hernyón gyakran találhatunk több fürkészlégy petét, normális körülmények között egy hernyóban csak egy parazita fe'jlődhet ki. A lárva fejlődése kb. 17-25 napig tart, majd a lárva elhagyja a gazda előbábját, vagy bábját, a talajra hullik és néhány cm mélyre beássa magát, majd bábbá alakul. Tonnabábja aránylag könnyen felismerhető jellegzetes légzőnyilásairól. Ezért hernyórajzás idején a faj mennyiségi viszonyairól a talajban található bábok alapján is tájékozódhatunk. Kővágóörs mellett a Tepécs-hegyen magam is gyűjtöttem a talajból bábjait. A talajban hoszszu hónapokon keresztül nyugvó bábok közül, főleg ősszel és télen aránylag sok elpusztul /NIKLAS szerint a bábok 20 %-át a gombásodás és a madarak elpusztították/. A gyapjaslepke elleni biológiai védekezés céljából Magyarországról 19261931 között az Amerikai Egyesült Államokba eredményesen áttelepítették. Compsilura concinnata /MEIGEN, 1824/ Eredeti hazája Európától Japánig terjed. Európában északon Angliáig és Dél-Svédországig megtalálható. Előfordul a Transzkaukázusban, Dél-Szibériában és Japánban. A gyapjaslepke elleni biológiai védekezés céljából az USA-ba is betelepítették. Magyarországon általánosan elterjedt, sokfelé gyakori fürkészlégy, eddig hozzávetőleg 100 hazai lelőhelyét ismerjük. A Bakony hegységben is viszonylag sok ponton előkerült, de a gyűjtőhelyeket szemléltető térkép szerint eddigi előfordulási helyei a hegység északi és déli területére korlátozódnak, középen érdekes módon hiányzik. Ez a jelenség nyilvánvalóan csak véletlenek összejátszásának köszönhető, mert a Compsilura concinnata MEIG. a legpolifágabb fürkészlégy faj, melyet Európában eddig több mint 100 lepkefaj hernyójából, továbbá levéldarázs álhernyókból is kinevelték. Amerikában a sikeres betelepítés után több mint 200 gazdaállatát sikerült kimutatni. A Blondelia nigripes FALL-lal szemben az erősen szőrös hernyókat is nehézség nélkül parazitáija. Ugy tűnik, hogy a nagyobb testű hernyókat előnyben "részesiti. RICHARDS /1940/ vizsgálatai szerint a Pierís brassicae L. hernyóját lényegesen gyakrabban parazitálja a Pieris rapae L. hernyóknál. Nősténye átlagosan 100 petét termel, petéit válogatás nélkül rakja a hernyó különböző testrészeire, gyakrabban azonban a test középtájára. Egy gazdában több parazita lárva is kifejlődhet. Ilyenkor gyakoriak az egészen apró termetű, un. "éhségtörpe" fürkészlegyek. A gazdát elhagyó érett fürkészlégy lárvája a talaj felszínén, vagy a felszín közelében, esetleg a gazdaállat fonadékában /szövedékében/ bábozódik be. Imágója májustól szeptemberig repül, évente több nemzedéke van. Carcelia gnava /MEIGEN, 1834/ Elsősorban Európa középső övezetére jellemző faj, mely északon felhatol Dél-Angliáig, Dél-Svédországig és Leningrádig. Megtalálható a Kaukázus térségében, DélSzibérián, Szahalinon át Japánig. Magyarországon eddigi ismereteink szerint ritka, mindössze néhány lelőhelyről ismerjük /Bakony, Rév-leányvár, Sárvár, Tompa/. A Bakony hegységben Fenyőfőről és a Kék-hegyről sikerült gyűjteni. Évente két nemzedéke van, imágója május-júniusban és július-augusztusban rajzik. Gazdaköre viszonylag szük, gyakori gazdája a Malacosoma neustria L. és a Stilpnotia Salicis L., de a Lymantria dispar L-ből is kinevelték. Továbbá gazdái: Dasychira pudibunda L., Phalera bucephala L., Arctia caja L. NIELSEN /1911/ szerint az imágó nyeles petéjét a gazda szőrére, ritkábban a bőrére erősiti. Egy hernyóban 4 parazita is kifejlődhet. A lárva a talajban, vagy a gazda gubójában bábozódik be. Utóbbi eset főleg akkor következik be, ha a gazda csak a gubószövés után pusztul el. Zenillia libatrix /PANZER, 1798/ Európa nagy részében, főleg a déli felében elterjedt, északon Dél-Angliáig, DélSvédországig és Leningrádig felhatol. Előfordul a Kaukázus térségében. Keleten Dél-Szibériában és Japánban gyűjtötték. Európából megkísérelték az Egyesült
