Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)

Államokba is áttelepiteni, de ott nem honosodott meg. Magyarországon nem nevezhető gyakorinak. Eddigi gyűjtőhelyei elsősorban a domb- és hegyvidékek területére esnek. Bakonyi előfordulási gyakorisága az országoshoz hasonló. Imágója május júniusban és augusztus-szeptemberben repül. Évente két nemzedéke van. Elsősorban szövőlepkék parazitája, de egyéb hernyókból is kinevelték. Ismert gazdáinak száma 30 körül van, köztük szerepel több jelentős kártevő is: Thaumetopoea proeessionae L., Euproctis chrysorrhoea L., Porthesia similis FUESS., Stilpnotia Salicis L., Lymantria dispar L., Lymantria monacha L., Malacosoma neustria L., stb. Petéi mikrotipusosak, DOWDEN /1934/ szerint a nőstény petefészke 800-2400 petét tartalmaz. Petéit rendszerint a levelek peremére rakja le. Előszeretettel petézik a hernyók által megrágott, vagy kisérletképpen kivágott levelekre. A peték a levegő páratartalmától függően 7-14 napig maradnak életképesek. A parazita petéi a táplálékkal kerülnek a hernyó testébe, ahol a petéből a lárvák kibújnak. A felvett peték számától függetlenül egy Lamantria dispar L. gazdában legtöbbször csak 1-2, ritkán legfeljebb 5 parazita tud kifejlődni. A lárva legtöbbször a gazda szövedékében bábozódik be. Kővágóörsön gyűjtött gyapjaslepke hernyókból neveltem. Pales pavida /MEIGEN, 1824/ Csaknem egész Európában megtalálható, északon Skóciáig, Svédország közepéig és Leningrádig felhatol. Előfordul a Kaukázus térségében, Izraelben, Dél-Szibériban, Mongóliában, a Kuril-szigeteken és Japánban. Magyarországon általánosan elterjedt, eddig ismert lelőhelyei /közel 100 gyűjtőhely/ zömmel a domb- és a hegyvidékeken található. A Bakony hegységben is sokfelé gyűjtöttük. Imágója május végétől október elejéig repül, évente két vagy több nemzedéke van. Erősen polifág faj, mintegy 60 gazdaállata, egy levéldarázs kivételével, a lepkék közül kerül ki. Köztük akad több jelentős kártevő is pl. Thaumetopoea proeessionae L., Euproctis chrysorrhoea L., Stilpnotia Salicis L., Lamantria dispar L., Lamantria monacha L., Malacosoma neustria L., Dendrolimus pini L., Mamestra oleracea L., Hyphantria cunea DRU. stb. Az előző fajhoz hasonlóan a mikrotipusos petéjü fajok közé tartozik. Drino inconspicua /MEIGEN, 1830/ Európa nagy részében, északon Svédországig és Leningrádig megtalálható. Előfordul a Kaukázus térségében, Szovjet Közép-Ázsiában és Délnyugat-Szibériában. Magyarországon ritka, eddig ismert előfordulási helyei egy börzsönyi /Királykút/ kivételével a Dunántúlra korlátozódnak /Badacsony, Balatonfüred, Győr, Héviz, Zalaszántó/. Imágója júniusban és augusztus-szeptemberben repül, évente általában két nemzedéke van. Elsősorban fenyőn kárositó levéldarázs álhernyők parazitája, de lepkehernyókból is gyakran kinevelték. Lepke gazdái között első helyen a fenyőkártevők /pl. Dendrolimus pini L-/ állnak. A gyapjaslepkének /Lamantria dispar L./ is jelentős parazitája. WEBBER /1932/ szerint Lengyelországban 10% fölött parazitálta a gyapjalepke hernyóit. Biológiáját és lárvájának morfológiáját WEBBER /1932/ ismerteti részletesen. A faj laboratóriumi kísérletekben a Diprion lárvákat abszolút előnyben részesítette, az egyidejűleg felkinált egyéb hernyókra nem rakott petét. Lárvái gyorsan növekednek /kedvező hőmérsékleten már 6 napon belül/, ezért más fajok számára konkurrenciát jelentenek. Blondelia nigripes /FALLÉN, 1810/ Európa nagy részében megtalálható, felhúzódik Skandinávia északi részéig. Előfordul a Transzkaukázusban, Szovjet Közép-Ázsiában, Mongóliában, Dél-Szibériában, Szahalinon, a Kuril-szigeteken és Japánban. Magyarországon mindenfelé, elsősorban a középhegységek területén gyakori. Különösen a Bakony hegységből ismerjük sok lelőhelyét. Helyenként tömegesen gyűjthető. Imágója májustól októberig rajzik, évente két vagy több nemzedéke van. Erősen polifág faj, eddig több mint 60 nagylepke hernyójából, továbbá néhány molylepke hernyóból és levéldarázs álhernyóból nevelték ki. Polifág volta ellenére meghatározott gazdakört részesit előnyben. DOWDEN /1933/ szerint a szőrös hernyókat nem szivesen parazitálja. Gyakran sikerültelenül támadja is ezeket, ezért a Lymantria és az Euproctis pusztításában alárendeltebb a szerepe. A leggyakrabban az araszoló hernyókat parazitálja. Lárvája rendszerint a talajban bábozódik. Többnyire második fokozatú lárva alakban telel át a gazda középbelében. Blepharipa schineri /MESNIL, 1939/ Európa déli felében honos, legészakibb előfordulása Németországból ismert /Brandenburg/. Megtalálták Dél-Szibériában és Japánban is. Magyarországon nem ritka, de közel sem olyan gyakori, mint a Blepharipa pratensis MEIG. Főleg hegyvidékeinkről került elő /eddig mintegy 30 lelőhelyről/. A Bakony hegységnek