Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. VERESS MÁRTON: Eltérő magasságú tönkfelszínek karsztosodásának kérdései az Északi-Bakony keleti részén

4. ábra: Egy tetóhelyzetben kiemelt és exhumált tönkös sasbércrészlet, a Hárskúti-fennsík középső részén (1. vakvölgyes víznyelő, 2. kisesésű száraz, karsztosodó völgyek, 3. kavicstakaró foltok, 4. tetőhelyzetű sasbérc, a Hajag) Abb. 4: Partie eines gehobenen und exhumierten, abgetragenen Horstes im mittleren Teil des Plateaus von Hárskút (1. Wasser Schlucht im Blindental, 2. verkarstende, trockene _ Täler mit geringem Gefälle, 3. Schottedeckenreste, 4. Horst in gehobener Stellung, der Hajag) sasbércen képződtek, vagy ott, ahol a kriptotönk laza anyagai kivékonyodnak. Bár ez egyedi esetnek látszik, mégis úgy tűnik, a hegység belsejében képződött kripotönkök karsztosodási hajlama nagyobb, mint a pedimentációt elszenvedett peremieké. Ebben több más ok mellett az utóbbi helyek rosszabb lefolyási viszonyai is szerepet játszhatnak. A,Mester—Hajag tönkös felszíne magassága alapján nem tipikus tetőhelyzetű sasbérc. Átmenetet képez a tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek valamint a tetőhelyzetű sasbércek között. Feltűnően erőteljes karsztosodását az indokolja, hogy felszínén több, jelentős kiterjedésű lefolyástalan mélyedés van. Ezek aljzata karsztosodik. Ezen mélyedések nem jelenlegi karsztos formák. Oldalaik, peremeik intenzív fagyaprózódásos pusztulást mutatnak. Ezek eredetének magyarázatától eltekintek. Azonban kétségtelen a lefolyástalanságuk, kellő magyarázatul szolgálva az itt található számos karsztos mélyedés kialakulására. A szóban forgó területek összehasonlítására grafikus ábrázolás (6. ábra), valamint az a lehetőség adódik, hogy megadható, egy adott terület összes beroskadásának hány %-ahelyezkedik el adott magassági intervallummal leírható térszínen (II. táblázat). 1. Hárskút, Kőris-hegy és Som-hegy közötti területen, ill. a Mester—Hajagon a mélyedések a 361—520 m (100%), ill. ezen belül a 425—500 m magasságú térszíneken alakulnak ki. Amíg a Tési-fennsíkon utábbi magasságokban a mélyedések 63,5%-a jelenik meg, addig a fentebb említett területeken e magasságokban 98,68%-os gyakoriság is előfordul, de 97,75%-03 megjelenési gyakoriság a legkisebb. Azonban, amíg a Hárskúti területen a 441—460 m magasságú térszínen képződnek a mélyedések elsősorban (53,92%), addig a másik két területen ennek a magassági intervallumnak nincs ilyen kiemelkedő jelentősége