Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. VERESS MÁRTON: Eltérő magasságú tönkfelszínek karsztosodásának kérdései az Északi-Bakony keleti részén

15012525330 mo 3. ábra: Beroskadások tengerszint feletti magassága és gyakorisága közti kapcsolat az Észak-Bakony keleti részén Abb. 3: Der Zusammenhang zwischen der absoluten Höhe und der Häufigkeit der Einstürze im Ostteil des nördlichen Bakony-Oebirges n-577 500 600 *Mf. A tönkrögök karsztosodása BULLA (1958) felismerte, hogy középhegységeink hajdani trópusi tönkök maradványai, úgynevezett peneplének. PÉCSI (1958) szerint a harmadkorban nem ismétlődött meg a trópusi tönkösödés, hanem a Bakony-hegység pediment-peneplain térszínné alakult. A környező hegységekből kilépő folyók száraz, félsivatagos éghajlaton laterális erózióval elegyengették, lenyesték a térszínt, ill. a mozgatott kavicsot felhalmozták. A kiemelkedő hátak a pedimentációban nem szenvedtek elváltozást (hajdani, eredeti trópusi peneplének). Az ismétlődő negyedkori kéregmozgások hatására az egyes rögök (sasbércek) emelkedést, ill süllyedést szenvedtek el, ezáltal különböző magasságba kerültek. A Bakony-hegység jelenlegi tönkrögeit PÉCSI (1969, 1980) poligenetikus fejlődésük alapján az alábbi csoportokba sorolja. a) Azok a peneplénmaradványok, melyek megőrizték eredeti, harmadidőszaki magasságukat, vagy tovább süllyedtek, így jelenleg is kavicstakaróval borítottak (kriptotönk). b) Alacsony küszöbfelszínek, melyek kavicstakarójukat pedimentációval elvesztették. c) Tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált tönkös sasbércek. Ezek a harmadidőszakban legalább egyszer eltemetődtek, majd kiemelkedésük során fedőrétegeiket elvesztették, vagy csak részben Őrizték meg. Ezen csoporton belül elkülönülnek a félig exhumált sasbércek, melyek felszínét kiemelt jellegük ellenére kavicstakaró borítja. d) Tetőhelyzetű sasbércek, melyeknek, ha volt is kavicstakarójuk, nagy magasságba kerülésük miatt azt elvesztették.