Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. VERESS MÁRTON: Eltérő magasságú tönkfelszínek karsztosodásának kérdései az Északi-Bakony keleti részén

E tönkrögtípusok felszínmagassága az említett szerző beosztását követve az alábbi. A kriptotönkök a kb. 350 méteres (a 361 méter alatt magasságú beroskadásokat tekintettem e típushoz tartozóknak) magasság alatti területek. Ide sorolhatók a Dudari-, Zirci-medence, a Porvai-medence és a hegységet kívülről övező alacsonyabb, dombsági jellegű tájak. Alacsony küszöbfelszínekhez a kb. 350 méter alatti magasságba tartozó területek sorolhatók, melyek főleg a hegységet kívülről övezik. Megjegyzendő, hogy a két tönktípus hegységperemre eső részei a pleisztocénban ismételt pedimentáción mentek át és hegylábfelszínekké (pediment) alakultak. A tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált tönkös sasbércek ( 4. ábra) magassága 350—520 méter közötti. A vizsgált terület jelentős része ide sorolható. A továbbiakban annak lesz jelentősége, felszínükön mennyire maradt meg a hajdani kavics- és lösztakaró. E tekintetben igen jelentős eltéréseket mutatnak. Általában a tönktípus földtani felépítése a legváltozatosabb. Esetenként vertikális irányban a felépítő mészkövek a triász kortól a kréta kor végéig (néha az eocén korúak is) jelen vannak. Horizontálisan nemcsak ezen korok kőzetei váltakoznak, hanem a felszínen a kavics és a lösz is. Tetőhelyzetű sasbércekhez azok a területek tartoznak, melyeknek felszínmagassága 520—700 méter közé esik. Megjegyzendő, hogy fenti szerző magassági beosztásán (600— 700 m-es magasságot adott meg) némi módosítást hajtottam végre. Ez azzal indokolható, hogy az 500—520 méter feletti területek a tetőhelyzetű sasbércek tulajdonságait mutatják, ugyanis fedőüledék nélküliek. Ide sorolhatók a Kőris-hegy, Som-hegy, Hajag, Papod, Öreg-Futóné és néhány kisebb rög. Az északi és déli öv karsztos mélyedéseit külön is lehet vizsgálni, mégpedig úgy, hogy ezen övezetek össz beroskadásaihoz képest számítom, hogy az egyes magasságintervallumok közé a mélyedések hány százaléka esik. A grafikus ábrázolás (5. ábra) ugyan mutat némi eltérést, de ez, mint az alább kiderül, feltehetően a mélyedések számbeli eltéréséből adódik. Az a tény, hogy a két övezet mélyedéseinek magassági eloszlása lényegében megegyezik (II. táblázat) arra utal, hogy az egész területen, függetlenül a földrajzi elterjedéstől, azonos magasságban képződnek a karsztos eredetű mélyedések. Ez megerősíti, hogy létezik a hegységben egy olyan magassági szint, ahol leginkább kifejlődhetnek a mélyedések. Megállapítható, hogy a karsztos mélyedések a tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált sasbércek felszínén alakultak ki (beroskadások sűrűsége 1,53). E tönktípusnak — bár itt szinte minden magasságban előfordulnak — a karsztos mélyedések a közepesnél (420 méter felett) nagyobb magasságok térszíneit jellemzik. Feltűnő azon térszínek nagy kiterjedése (421—500, ill. ezen belül 441—460 méterek közötti területek), ahol a beroskadások sűrűsége a legnagyobb (2,98 ill. 4,33). Feltehetően az egyenletes magasságú, nem tagolt térszínek jelentős kiterjedése egy hegységben kedvez a beroskadások kifejlődésének. A kriptotönkök és küszöbfelszínek területén gyakorlatilag nincs karsztosodás (beroskadások sűrűsége: 0,07 ill. 0,17). Jelentkezik a karsztosodás — ha kismértékben is — a tetőhelyzetű sasbércek területén is (beroskadások sűrűsége 0,47). E tönktípus esetében érdekes és sajátos, hogy alacsonyabb magasságú részein a felszíni karsztosodás hiányzik. Viszont kitüntetett jelentőségűek a felszíni karsztosodás szempontjából az 681—620 méter közötti térszínek (beroskadás sűrűsége: 2,24). Az egyes karsztosodó területeken eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy milyen magasságokban a leggyakoribbak a beroskadások (6. ábra). A fentiek arra utalnak, hogy a helyi sajátosságok eldöntik; a felszíni karsztosodásra leginkább hajlamos térszíneken mely magasságokban fejlődnek ki a karsztos mélyedések. A karsztos mélyedések nagy száma alapján a Tési-, a Hárskúti- (a Hajag nélkül) fennsíkokon, a Mester-Haj agon és a Kőris-hegy Som-hegy közötti területen található karsztos mélyedéseket célszerű grafikusan ábrázolni. A többi beroskadás magassági adatait területenként csoportosítva táblázatban mutatom be (III. táblázat). Látható ennél az ábrázolási módszernél is, hogy a karsztos mélyedések döntő többsége az exhumált sasbérceken fordul elő. Alacsonyabban mindössze Dudar környékén található néhány karsztos mélyedés, valamint a Tési-fennsík alacsonyabb részein (Mellár, Eplény környékén), melyeket nem is vettem külön a Tési-fennsík karsztos mélyedéseitől. A Dudar környéki karsztos mélyedések átmeneti területen találhatók, besorolásuk kétséges, vagy a szokásosnál alacsonyabb helyzetű, tetőhelyzetbe kiemelt és exhumált