Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. VERESS MÁRTON: Eltérő magasságú tönkfelszínek karsztosodásának kérdései az Északi-Bakony keleti részén
szint feletti magasságát értem.) A leolvasás maximális pontatlansága 1—2 m, tekintette arra, hogy a fentebb említett térképeken 2, ill. 2,5 m-ként vannak feltüntetve a szintvonalak. Hárskúton közvetlen bemérés történt szintezővel, a Tési-fennsík kutatását végző Alba Regia Csoport adatainak zöme szintén felmérésből származik. Egyes karsztobjektumok magasságának megadásánál az átlagolás elkerülhetetlen volt. Lejtős térszínbe mélyedő karsztobjektum magasságát úgy képeztem, hogy két jellemző ponton a perem tengerszint feletti magasságát megmérve átlagot számítottam. Megjegyzendő, hogy gyakran az objektum peremének a kijelölése is nehézségbe ütközött, így bemérésnél is előfordulhat a valóságostól 1—2 m-rel eltérő adat. A hosszanti irányban megnyúlt karsztobjektumok magassági adatát, tekintettel a lejtős térszínre, úgy adtam meg, hogy a két vég magassági adatát átlagoltam, vagy a beroskadás közepén mértem a perem tengerszint feletti magasságát (Égett-hegy hosszanti beroskadásai). Néhány helyen nem műszeres felmérést követően kerültek bejelölésre a karsztobjektumok a topográfiai térképre (miután azon nem nyertek feltüntetést). így a leolvasás során az esetleges eltérések a valóságos adatokhoz képest az 5—10 métert is elérhetik (Középső- Hajag). A vizsgálatba bevontam az összes ismert karsztos mélyedést, függetlenül annak jellegétől (víznyelő, dolina stb.). Megjegyzendő, hogy a karsztos mélyedések száma újabbak megismerésével a jövőben még növekedhet. A hegységnek és ezen belül a vizsgált területnek főleg az erdővel fedett részein várható még újabb karsztos mélyedések felfedezése. Bekerültek a vizsgálatba az olyan karsztos mélyedések, amelyek nyilvánvalóan elveszítették az aktívságukat azzal, hogy járatuk eltömődött és a mélyedés többé-kevésbé feltöltődött. Vizsgálatba kerülésüket az indokolja, hogy kialakulásuk környezetük jelenlegi tengerszint feletti magasságán ment végbe. Ugyanis ezen képződmények kora néhányszor 1000, maximum néhányszor 10 000 év és ennyi idő alatt, ismerve a hegység vertikális jellegű mozgásainak mértékét (BENDEFFY, 1967) magasságukban méteres nagyságrendű változás aligha következhetett be. Egyébként is a tapasztalatok szerint ezeknek jelentős része előbb-utóbb ismét aktivizálódhat. Megállapítható, hogy a vizsgálatba bevont 577 db karsztos mélyedés a kutatott területen csak bizonyos magasságok között fordul elő (321—620 m). Ismerve a hegység magasságát, ill. környezete fölé magasodásának mértékét, első látásra az a következtetés adódik, hogy a karsztos mélyedések a hegységnek bármely magasságú térszínén kialakulhatnak. Ha azonban a gyakoriságeloszlást tekintem, akkor kiderül, hogy a karsztos mélyedések zöme (97,57%) 361—520 méter közötti magasságban helyezkedik el (I. táblázat). Igazából akkor látható azonban, hogy mely magasságban alakulnak ki a karsztos mélyedések, ha a 421—500 méter közötti magasságban vizsgáltam gyakoriságukat. Ebben a magassági intervallumban képződött a mélyedések 83,19%-a. Megállapítható a vizsgált hegységrészben elsősorban a 421—500 méter közötti magasságú felszínek karsztosodnak. Legjellemzőbbnek a karsztos mélyedések magasságára a 441—460 méter közötti tengerszint feletti magasságú térszíneket lehet tartani, mivel a karsztos mélyedések közül ilyen magasságok között képződött 181 db, tehát 31,37% (I. táblázat). A felszíni karsztos formák csak akkor képződnek, ha a térszín a karsztvízszint fölé magasodik. A beroskadások magassági elterjedésének alsó határa (320 m) a fő karsztvíz legmagasabb szintje fölé esik (kb. 280 m). A beroskadások jelentős része jóval a fő karsztvíz szintje felett helyezkedik el (különösen, ha figyelembe veszem ennek a hegység pereme felé eső csökkenő magasságát). Ezért a beroskadások elterjedésének alsó határát megszabja a karsztvízszint magassága. A hegységperemek felé a karsztos mélyedések egyre kevésbé jellemzőek, mivel a térszín és a karsztvíz szintje közötti magasságkülönbség egyre kisebb lesz. A beroskadások egy részének az átlagosnál magasabb helyzetét az okozhatja, hogy a hegységben a fő karsztvízszint felett karsztvízemeletek helyezkednek el. A hegységben nemcsak az egyes térszínek (tönkrögök) vannak eltérő magasságban, hanem egyetlen terület magassága is változó. Ezért szükséges elkülöníteni az egyes tönkrögtípusokat. Ennek ismeretében kijelölhetők a karsztosán fejlődő területek, továbbá a karsztosodás jellegéhez is adatok kaphatók.
