Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

LÁZÁR PÉTER: Adatok Sümeg környéke apróemlős-faunájához bagolyköpet-vizsgálatok alapján

az ott előforduló és a pirók egérhez hasonlító csíkos egér (Sicista subtilic) téves határozásából származik. (VÁSÁRHELYI 1942; SCHMIDT et al. 1976). VÁSÁRHELYI közlése viszont megerősítést nyert vizsgálataim során: a IV. anyagban 4 pirókegér-koponyára bukkantam, s a gyűjtőhelytől 1 km-re levő 3-as csapdaponton élő példánya is kézrekerült ! Az Apodemus nem másik három hazai faját, a sárganyakú erdei egeret (Apodemus flavicollis), az erdei egeret (Apodemus silvaticus) és a kislábú erdei egeret (Apodemus microps) jelenleg még nem tudjuk csontmaradványok alapján elkülöníteni. A koponyák méreteiben van ugyan különbség, de jelentős átfedések vannak, így e különbségek biztos határozásra nem alkalmasak. A határozás megoldása esetén az Apodemus fajok ökológiájával kapcsolatban sok értékes adathoz juthatnánk. Különösen érdekes lenne ez a kislábú erdei egér esetében. Ezt a fajt csak a közelmúltban, 1953-ban írta le KRATOCH1L és ROSICKY Csehszlovákiában. Elterjedéséről még ma is keveset tudunk. Sümeg környékén az erdei egerek minden gyűjtésből jelentős mennyiségben előkerültek. A sarvalyi anyagban domináltak (45%). Megvizsgálva a sarvalyi koponyák méreteit, arra a következtetésre jutottam, hogy a maradványok nagy része sárganyakú erdei egéré. Ezt a fajt SZABÓ és PÓSA istöbb ízben megfogta, míg a másik két fajt nem sikerült megfigyelnünk (SZABÓ, 1973 : PÓSA szóbeli közlése). Az l-es ponton én is megfogtam. A törpe egér (Micromys minutus) az erdei egerekhez hasonló arányban fordulhat elő bagolyköpetben. Az eddigi köpetvizsgálatok arra utalnak, hogy hazánkban is kialakulhat gradáció (SCHMIDT szóbeli közlése). Nálam minden gyűjtőhelyről előkerült. Feltűnő a kiegyenlítetten magas részesedése erdei fülesbagolyköpetben: II.: 10,5%, Hí.: 9,9%, IV.: 13,5%. Ezek a magas értékek gradációra engednek következtetni. A házi egér (Mus musculus) egész általánosan elterjedt rágcsálónk. A III. és IV. anyagból nem került elő, ami azzal magyarázható, hogy a házi egér „vad" formájú — güzüegér (Mus m. spicilegus) főként alföldi elterjedésű, a Dunántúlon fülesbagoly köpeteiben ritkán fordul elő. A vándorpatkánynak (Rattus norvegicus) nagy termete ellenére is 2 példányát talál tarn a II. gyűjtőhelyen. Az emberi környezethez jobban ragaszkodó, többnyire száraz padlásokon élő másik Rattus fajt, házi patkányt (Rattus rattus) ritkán sikerül a baglyoknak zsákmányul ejteniük. Köpetből nálam sem került elő. A ragadozókat (Carnivora) a sümegi anyagban két menyét (Mustela nivalis) képviseli. Mindkettő a IV. gyűjtőhelyről került elő. Értékelés A bagolyköpet-vizsgálatok eredményeinek emlősfaunisztikai értékelésénél öt tényezőt kell figyelembe venni: 1. A bagolyfajok táplálkozásbiológiájában mutatkozó különbségeket: 2. A zsákmányállatok egyedsxirúségének változásait; 3. Az egyes apróemlősök környezeti igényeit; 4. A baglyok vadászkörzetének biotópösszetételét; 5. Az anyag mennyiségét (kvantitatív elemzésre csak megfelelően nagy anyag ad lehetőséget.) A bagolyfajok táplálékösszetételét összehasonlítva jelentős különbségeket találunk. A különbségeket egyrészt az okozza, hogy a baglyok különböző jellegű vadászterületeket kedvelnek. Ezért pl. a zárt erdőkben vadászó macskabagoly (Strix aluco) zsákmányának nagy részét erdei egerek alkotják, a nyílt területeken vadászó fajok (Asio otus, Asio flammeus, Tyto alba) táplálékában pedig a pocokfélék — elsősorban a mezei pocok — dominálnak. A táplálék összetételére a testnagyság is hatással van. így pl. kistermetű kuvik (Athene noctua) köpeteiben a téli időszakot kivéve szinte kizárólag rovarmaradványokat találunk, ellenben legnagyobb baglyunk, az uhu (Bubo bubo) étrendjében termetesebb emlősök — sün, nyúl, patkány — is gyakran szerepelnek. Egy harmadik tényezővel, az eltérő vadászmódszerrel magyarázható a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly jellemző különbsége (4. ábra). A gyöngybagoly zsákmányejtésében a látás mellett a hallásnak is igen nagy szerepe van, ezért táplálékának több mint egynegyedét hangos cincogásukat gyakran hallató cickányok alkotják, viszont a poeokspecialista erdei fülesbagoly cickány fogyasztása általában 1% alatt marad ( 4. ábra: A, B). A két faj összevetésére a sümegi gyűjtésekből különösen alkalmas a IV. és V. anyag. A két gyűjtési pont alig 3 km-re van egymástól, így a IV. pont erdei fülesbaglyai és a