Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

LÁZÁR PÉTER: Adatok Sümeg környéke apróemlős-faunájához bagolyköpet-vizsgálatok alapján

Tyto alba Asio otus B. März adatai ( 96 helyről gyűjtött anyagban 36.080 db meghatározott gerinces ) Marz adatai ( 115 helyrói gyűjtött anyagban 50 566 db meghatározott gerinces ) 4. ábra: A gyöngybagoly (Tyto alba) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) táplálékösszetétele több európai adat átlagában (A, B) és a sümegi anyagokban (II., III., IV., V.) Abb. 4: Die Futterzusammensetzung im Durchschnitt mehrere europäischer Angaben der Schleiereule (Tyto alba

) und der Waldohreus (Asio otus) (A, B) und im Material aus Sümeg (II., III., IV., V.) mihályfai templomtoronyban tanyázó gyöngybaglyok ugyanabból a táplálékkínálatból válogathattak. A grafikonon jól látszik, hogy a zsákmányösszetétel ugyanolyan jellegű, mint az európai átlagban (4. ábra; A—V.: B—IV.). Mivel az anyagokat mindkét helyről közel azonos időben gyűjtöttem, a táplálékösszetétel eltérésében az apróemlősök egyedszámingadozása sem játszhat közre. A baglyok jellemző tulajdonsága, hogy a fent említett fajspecifikus táplálkozásbiológiai kereteken belül nem válogatnak, tehát az apróemlősök arányának változása tükröződik a köpetanyagokban. Ezért az anyag értékelésénél a zsákmányállatok egyedsűrűség-fluktuációira is figyelemmel kell lennünk. Ha pl. köpeteinket olyan időszakban gyűjtöttük, amikor valamilyen rágcsálónak gradációs maximuma van — ez legtöbbször nyár vége, ősz eleje —, eredményeink jelentősen eltérnek az adott faunát jól jellemző értékektől. Az apróemlősök szaporodása télen szünetel, ezért téli gyűjtésnél nem kell olyan nagy aránytalansággal számolni, mint a nyárinál. Azonban még a téli anyag eloszlása is igen tág határok között mozoghat : pl. a mezei pocok előfordulása Gyulán 11 éven át rendszeresen gyűjtött erdei fülesbagolyköpetben — a decemberi, januári és februári gyűjtéseket figyelembe véve — 7% és 89% között ingadozott (SCHMIDT, 1972). A cickányoknál nem tapasztalhatók ilyen hatalmas egyedsűrűség-ingadozások, mert populációik — a közepes szaporaságtól és közepes túlélési arányból adódóan — stabilabbak, mint az egér- és pocokféléké. A baglyok vadászterületének nagyságát tapasztalati úton becsülhetjük. A gyöngybagolypár kb. 3 km-es körzetet tart ellenőrzés alatt. Ez a terület egy telelő fülesbagolycsapatnál nyilván növekszik a csoport nagyságának arányában. A gyűjtési pontjaimhoz tartozó vadászterületeket az 1. ábra mutatja. A becslés alapján a következő biotópösszetételeket kaptam: Az I. kistárkányi körzet legnagyobb része szántóföld. A gyűjtőhely