Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

LÁZÁR PÉTER: Adatok Sümeg környéke apróemlős-faunájához bagolyköpet-vizsgálatok alapján

Sümeg klímájára az enyhe, viszonylag száraz tél és a meteorológiai mutatók erős ingadozása jellemző. A magas évi napfénytartam és tenyészidőre jutó hőösszeg (1950— 2000 óra ill. 3100 °C) ellenére a klíma humid jellegű, mivel a csapadék túlnyomó része a legmelegebb hónapokban hullik. A bevezetésben már méltattam a köpetanalízis, mint zoocönológiai vizsgálati módszer előnyeit. Meg kell azonban említeni egyik nagy hátrányát is; a kapott eredmények csak egy viszonylag nagy terület átlagát tükrözik. Ezért az egyes biotópok faunaviszonyairól közvetlen úton csak úgy kapunk képet, ha a köpetvizsgálatokat rendszeres csapdázással kötjük össze. A két módszer nagyszerűen kiegészíti egymást. Komolyabb csapdázásra eszköz és idő híján nem volt lehetőségem, így a különböző élőhelyek apróemlős-faunájára csak közvetett úton következtethettem. A zsákmányállatok meghatározását alapvetően SCHMIDT (1967) munkája alapján végeztem. A nehezebben elkülöníthető fajoknál (Neomys nem, Microtus arvalis -Microtus agrestis) egyéb határozókra (GAFFREY, 1953; MÄRZ, 1969) és részletesebb közleményekre (JÁNOSSY et al., 1960; SCHMIDT, 1969) támaszkodtam. Eredmények A vizsgálat eredményeit az /. táblázatban foglaltam össze. A következőkben az adatokat fajonkénti lebontásban ismertetem. A vakond (Talpa europaea) baglyok táplálékában csak elvétve szerepel. Az egész anyagból mindössze egy példány került elő az V. gyűjtőhelyről. A cickányokat (Sorocidae) hazánkban 3 nem képviseli 2—2 fajjal. Sümegről mind a hat faj előkerült. Legnagyobb számban az erdei cickány (Sorex araneus) fordult elő. Gyakoriságára utal, hogy mindegyik gyűjtőhelyen megtaláltam. Az erdei fülesbagolytól származó köpetek közül a IV. gyűjtőhelyen nagyobb volt a %-os aránya, mint a Il-on (utóbbi ponton 7 gyűjtés közül csak kettőben volt jelen). A gyöngybagoly-anyagban (V.) figyelemreméltóan magas az aránya: 52,8% ! Szintén mind az öt helyről előkerült a törpecickány (Sorex minutus), ám mennyisége a cickányok szempontjából statisztikailag értékelhető gyöngybagolyköpetekben nagyságrenddel kisebb, mint az erdei cickányoké. A vízi cickány (Neomys fodiens) csak a mihályfai gyűjtésből került elő (összesen 8 példány). Hazánkban elég elterjedt, de nagy számban csak a különösen jó életfeltételeket nyújtó halastavak partján él — ahol is jelentős károkat okozhat a halivadékban végzett pusztításával —-, ezért köpetben előfordulási helyein is csak nagyobb anyagból várható. Mind ökológiai igényeit, mind pedig morfológiáját tekintve hozzá közel álló faj a hegyvidéki vízi cickány (Neomys anomalus). Faji önállósága sokáig vitatott volt. Elterjedése még ma is tisztázatlan. A nagyobb mennyiségű anyagból (IL, IV., V.) került elő — összesen 18 példány. A mezei cickány (Crocidura leucodon) és a keleti cickány (Crocidura suaveolens) ugyanabból a három anyagból (I., IV., V.) kerültek elő, egymással közel azonos mennyiségben. Élvefogó csapdával az l-es ponton az erdei cickány t, a 3-as ponton ugyancsak ezt a fajt és törpe cickányt fogtam meg. Denevérek (Ghiroptera) bagolyköpetben nagyon ritkán fordulnak elő, különösen téli gyűjtésben. A III. gyűjtőhelyről került elő 1 példány, aminek a faji hovatartozását nem tudtam megállapítani. A pocokfélék (Microtidae) mind a gyöngybagoly, mind az erdei fülesbagoly köpeteiben dominálnak (7. ábra, A, B). A fajok gyűjtőhelyenkénti megoszlása Sümeg környékén változatos volt. Csak az erdei fülesbaglyok köpeteiben fordult elő az erdei pocok (Clethrionomys glareolus): a II. és IV. ponton igen kis arányban (1,8% ill. 2,6%), míg a sarvalyi anyagban 12,7%-ban. A vízi pocokkal (Arvicola terrestris) nagy termete miatt a köpetanalízisben csak ritkán találkozunk. A II. anyagban 1, a mihályfai gyűjtésben pedig 2 állat maradványait találtam meg. A vízi pockot a Marcal ill. a melegvíz-patak partján több ízben sikerült megfigyelnem. A földi pocok (Pitymys subterraneus) az erdei fülesbagolynak kiegészítő, a gyöngybagolynak alkalmi tápláléka. Ennek ellenére a II. és IV. gyűjtésben alaptápláléknak, az V.-ben járulékosnak (1,8%) mutatkozott. A bagolyköpetek emlősanyagának túlnyomó részét közép-európai viszonylatban a mezei pocok (Microtus arvalis) képezi. A sümegi vizsgálatok során a II. és IV. ponton dominánsnak találtam, de a IV-es anyagban %-os értéke viszonylag alacsony volt; 37%. A sarvalyi gyűjtésben mindössze 23,9%-ot, a mihályfaiban 15,4%-ot tett ki.