Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. TAPFER DEZSŐ: A héja (Accipiter gentilis gallinarum Brehm) és a karvaly (Accipiter nisus nisus L.) a Keleti-Bakonyban (1944-1980)
FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 2—1983 A HÉJA (ACCIPITER GENTILIS GALLINARUM BREHM) ÉS A KARVALY (ACCIPITER NISUS NISUS L). A KELETI-BAKONYBAN (1944—1980) DR. TAPFER DEZSŐ Semmelweis Orvostudományi Egyetem Budapest Abstract: Goshawk and sparrow hawk in the Eastern Bakony. Trends in the nesting populations of goshawk and sparrow hawk on a territory of about 1000 square-km in the Eastern Bakony were systematically followed by author in the years from 1944 till 1980. The changing behaviour of mentioned bird species had been taken in to account, too. The number of nesting pairs decreased by the half in the case of both species in the above interval. It seems probable that the reduction of the nesting pairs has been caused by the changes of the qualitative as well as quantitative characteristics of the woods from Eastern Bakony. Bevezetés A jelzett vizsgálati időszakban a Keleti-Bakonynak mintegy 1 000 km 2-es területén, (a Bodajk—Csór—Várpalota—Tés—Bakonycsernye települések által körülvéve) a héja és a karvaly a ritka fészkelő ragadozómadaraink közé tartozott, elmaradva az egerészölyvek és a vörösvércsék előfordulási gyakoriságától. A héják területükön is zárt, nagyobb erdőségeknek a kedvelői, míg a karvaly elsősorban a kisebb lucfenyős erdőfoltokban szeretett tanyázni, néhol évtizedeken át. Legutóbb viszont megjelent már helyenként egyes lomberdőkben is, pl. sűrűbb égererdőben mocsaras láprétek szomszédságában (Inota—Várpalota előtt). Az erdőket átkutató vizsgálódásaim első évtizedében a megtalált héja-fészkelőhelyek száma nem volt több — váltakozóan — 10—12-nél. Az 1970-es évtizedben viszont ez a szám visszaesett 4—6 párra. A fészkelő karvalypárokat jelenleg szintén 4—6 párra lehet becsülni az adott nagy területen, melynek 1/4 része erdőkkel borított és ezen belül csak igen kevés és csekély kiterjedésű a fenyvesek száma. Szép lucosokat helyenként teljesen kiirtották. A megmaradt karvalypárokat így ma már sűrűbb lomberdei állományokban is keresnünk kell. A bükkösökbe azonban sohasem mennek. Éppen ellentétben a héjával! Az ötvenes éveknek mintegy tucatnyi karvalypárjából ma már csak mintegy a felét tudjuk esetenként valószínűsíteni. Néhány leíró, morfológiai sajátosság a héjával és a karvallyal kapcsolatban A felismerést megkönnyíti a terepen, ha fényképekkel összevetve felidézzük: a héja-tojó mintegy egerészölyv nagyságú (kiterjesztett szárnyakkal). A hím héja viszont gyakran csak alig valamivel nagyobb a vetési varjúnál. Jellemző mindkettőjükre a széles, kerekített végű, ujjazottan szétálló tollcsúcsú szárnyvégük meg a hosszú és viszonylag karcsú farok (ellentétben a rövid és szólesfarkú egerészölyvvel.). A tojó súlya az 1 kg-t is meghaladhatja. A hím héja jóval könnyebb is: (550—770 grammos. Az idősebb héják szemének szivárványhártyája vörösesbe hajló tüzes-sárga: fészkénél ezt távcsövön gyakran láthattam. Eddigi megfigyeléseim alapján állíthatom, mennyire kemény, metszően éles tekintetűek a mi héjáink! Néhány éves koruktól a hasoldal jellegzetesen harántsávozott, ugyanígy a karvalynál.
