Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. TAPFER DEZSŐ: A héja (Accipiter gentilis gallinarum Brehm) és a karvaly (Accipiter nisus nisus L.) a Keleti-Bakonyban (1944-1980)
A karvaly mindössze vércsenagyságú — szemben a héják testnagyságával. Arányaiban hasonlóan rövid szárnyuk szintén széles, kerekített szárnyvéggel és ujjasán szétálló szárny végtollakkal (szemben a hegyesszárnyú vércsékkel, a kabasólyommal). Hosszúfar kúak, egyenes vonalban lemetszett farokvéggel. A mellük szintén jellegzetesen harántsávozott. Ä tojó súlya 280—300 gramm is lehet. A hímek csak 117—150 grammosak. Repülés közben különösen feltűnő a hosszú, karcsúbb farkuk, az ujjasán szétálló szárnyvégtollak. Zsákmányolás, táplálkozás A héják repülése jellegzetes: viszonylag gyors, egyenletes és nem mély szárnycsapásokkal repülnek, mintegy fél—egy percen belüli nyugodt előrerepülés után szárnyesapásaikkal teljesen leállnak és csak vitorlázva siklanak előre, ugyanígy az alakban rendkívül hasonló, csak kisebb termetű karvalyok. Nem ilyen formán repülnek támadás közben, amikor szárnycsapásaik és gyakran bukórepülésük jóval sebesebb, villámgyors! A héják prédájának nagyobbik hányadát madarak alkotják: házi- és örvösgalambok, gerlék, varjak (főleg vetésiek) fácánok, seregélyek (seregélymaradványokat sokszor találtam pl. az egyik bárok-völgyi héja-fészkelőhelyen, a fészkek alatt). Rigók, apróbb énekesmadarak is akadtak. Olykor nem kíméli a héja gyengébb ragadozómadár társait sem, sőt a karvalyt (!) és a vércséket sem. Az irodalom többek között jelzi, hogy ürge, hörcsög, sündisznó (!) mókus, fiatal nyulak, kölyökróka, kóbor macska, patkányok, menyét is előkerült esetenként a héják ,,étlap"-ján. Egyes párok a mi területünkön is sokszor éveken át minden valószínűség szerint együtt maradtak — pl. a bogrács-hegyiek (bonyolult és nehéz hálós gyűrűzés nélkül ez nem dönthető el bizonyossággal). A Bogrács-hegyről vadásztak a leggyakrabban vízimadarakra, továbbá olykor vízipocokra a közeli halastavak, gátrendszerek területén (Atyamajor környéke). Egyes héjáinknál megfigyelhetők voltak kiválasztott és következetesen használt tópőhelyeik: pl. öreg tölgyfák vízszintes állású alsóbb lombnélküli ágai, magasan fűrészelt fatönk is, pl. a Barok-völgyben. Gyakran a messze fröcskölt meszelések, szanaszét sok tollmaradvány, tollpihe, elsősorban madáresontok darabkái árulták és árulják el a héja-tépőhelyeket. A karvalynál a kis fenyvesekben fészekközeiben találtam néha a földön a sok tollmaradványt, ritkán félszárny-végeket is. Néhányszor a nagyol)!) termetű karvaly-tojókat vadászni is láttam pl. repülő seregélyekre, bankára (!). Télen egyszer-egyszer verébre. Ilyenkor a kisebb hím is gyakrabban volt látható Iszkaszentgyörgynél. A héja és a karvaly elterjedésének a változásai a Keleti-Bakonyban Vizsgálataim első évtizedében héja-fészkelőhelyek voltak a területen: Bittó-hegy, Bogrács-hegy, Kő-hegy: Nagy-Hallgató, Baro s k-völgy: Bükkös-árok, Tűzköves-árok, Sárberek, Kis-Futóné: Csákány völgy, Tés: Széna-hegy, Vadhányás-hegy. Mintegy 10 helyen. Néhány éve Téstől DNY-ra,Ny-ra a sűrűbb erdőségek öregebb részein remélek visszatérő héj af észkelést. Ugyanakkor karvaly-fészkelőhelyek (voltak): Gajaszurdok fölött NY, Balinka: Kőhegy, Mellár: Dültfás, Iszkaszentgyörgy (a halastavak közelében a „Duzzogó") — itt ma teljesen kiirtva a Picea abies-erdő. Pusztatemplomrom környéke, Köves-hegy (erdeifenyős rész). A karvaly a héjával szemben a zártabb erdőt egyáltalán nem kedveli. Csór: Merítőpuszta előtt, magas égererdőben volt az új karvaly-megtelepedés 1 (1978). A karvalypárok a Keleti-Bakonyban, ahol csak tehették, vagy a kisebb lucfenyőerdőfoltokban fészkeltek (pl. Duzzogó-fürdő), vagy domboldali fekvésű tisztásos-feketefenyős erdőkben,(pl. Gaja-völgy: Richter-malom fölött). Rendkívüli esemény volt, amikor pl. a mohai Ágnes-forrás területén, lényegében vegyes növésű hatalmas idős platánerdőben alacsonyabb lombos fán is megkísérelték a költést (az ötvenes évek legelején), azonban az éppen ekkor létesült vetésivarjú-telepen (fiókanevelés volt már!), „pár emelettel lejjebb" ez nem sikerült. A mintegy két kilométerre fekvő fenyvesijén — tehát közel — viszont sok éven át mindig! Másutt erdeifenyőkön volt karvaly-fészkelés, pl. Mellár: Dűltfás mellett, továbbá Köves-hegyen, Pusztatemplomrom környékén.
