Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

ESZTERHÁS ISTVÁN: Az Alba-Regia barlang, a Bakony legnagyobb ismert barlangja

évben sok bosszúságot okozott, de jelenleg már ki van tisztítva és a benne időszakosan összegyűlő víz elfolyása biztosított. Az U-szifonból 14 m-es kúszással érjük el a Kupolatermet. A Kupola-terem egy 5X3 m alapterületű, 14 m magas korróziós kürtő négy járat találkozásában (1. U-szifon felől jövő kuszoda, 2. U-szifon kürtös kerülő járata, 3. Sebestyén-terem felé vezető omladékos hasadék, 4. a .szélesen nyíló Omladék-labirintus). A terem szép példája a keveredési korrózió munkájának, falait az örvénylő vizek simára oldották, cseppkövesedés nincs benne. Az Omladék-labirintus szélesen nyílik a Kupola-teremből nyugat felé. A felső részét alkotó Kombinált szakasszal együtt jelenleg 154 m hosszúságban ismerjük e 25—30°-os emelkedésű járatot. A járat széles, szeszélyesen kanyarog a nagy kőtömbök között,főtéjén több kürtő is van. Tulajdonképp az I—45-ös nyelővel van kapcsolatban, bár még a járható összeköttetést nem sikerült kibontani. A két nyelő (I-—44 és I—45) között az eddig leírt szakaszokon át légcirkuláció van. A Kupola-terem bői északkelet felé a fekü szintjében szűk lejtős, omladékos hasadékon két aknát is harántolva 8 m kúszás után jutunk le a Sebestyén-terembe, hol az omladékos falakról sűrűn csepeg a víz. Tovább tartva az északkeleti irányt pár m után beérünk a Fő-ágba. E ponttól kezdve a barlang további része gyakorlatilag szellőzetlen és magas, 3—4%-os a CO

?-feldúsulás (SZOLGA 1979). A Fő-ág néhány m-es alacsony szakasza után a járat 3—4 m-esre szélesedik és magassága is eléri a 1,5 m-t, ez a Koch-csúszda. A 25—30°-os lejtésű talpon hatalmas, több tonnás lapos kövek vannak, melyek nem a főtéről szakadtak le, hanem padosán preparálódtak ki és alkalmasint csúsznak le a lejtőn, tehát vándorköveknek tekinthetők (KÁRPÁT 1977). 20 m után balra, nyugat felé szélesen nyílik a Bertalan-ág, északkelet felé pedig folytatódik a Fő-ág vándorkövekkel teli Omladék-folyosója, melyben már állva is járhatunk, hisz magassága 3—4 m. Egy 3 m-es letörésen, az l-es Travin keresztül jutunk a Lóhere-folyosóba. Egyedülálló érdekessége ez eróziós folyosónak a szelvényformája (KÁRPÁT 1977). Metszete a négylevelű lóherére emlékeztet, magas eróziós vájat van a főtén, jobbra és balra az oldalfal erősen bemélyül, mert itt található a könnyebben pusztuló márgás réteg és alaposan bemélyedő csorga van a talpon is. 108 m-es mélységben a Hú-kürtőnél enyhén balra törik a járat. A Hú-kürtő a Fő-ág kis oldalterméből emelkedik majd 20 m-es magasságig, melyből 15 m-es szinten egy emeleti járat indul. A Hú-kürtőtől 10 m-rel tovább balra, nyugat felé ágazik el a Kutya-ág. Ez egy 80 m hosszú, átlagosan 1 m széles, 1,5 m magas, 7° emelkedésű inaktív száraz járat. Felső vége a Bertalan-ág Tüskés-termébe torkollik. A Kutya-ági elágazástól 10 m-rel tovább a Fő-ágban egy,6 m-es leszakadás után érjük el a Bázist. Leereszkedve a beépített vaslétrán tágas, de a sűrűn csepegő víztől meglehetősen nedves terembe érünk. A Bázistól 28 m-rel tovább enyhén lejtős, tágas és magas folyosón keresztül érjük el a Fehér-termet, melynek főtéjén két jókora korróziós kürtő is van. A Fehér-teremből balra, északnyugatra ágazik ki a Szarka-ág, a Fő-ág pedig 30°-os lejtéssel észak felé tart, majd rövidesen törmelék zárja el, de fölmászva a szűk Pipi-kürtőn az emeleti járatban kerülhetjük ki a törmelékdugót. A 40 m-es több kisebb letöréssel és kürtővel ékesített járat vége felé szifonná alacsonyodik, majd egy 7 m-es belétrázott kürtőn leérünk az Első-lapítóba. Az Első-lapító egy 30 m hosszú, átlagosan 8 m széles, 0,8—1 m magas, 20° lejtésű lapos terem. Alján, főként a keleti oldalon többnyire nagyobb kövekből álló törmelék van. A teremből nyugatra az enyhén emelkedő 25 m-es Inter-ág van. Az Első-lapító aljánál találjuk előbb a kicsiny Zseb-termet, majd tovább a nagyobb Forrás-termet, jobb oldalában kis tóval, főtéjén kürtővel. További 15 m hosszú folyosón áthaladva elérjük a Másodiklapítót. A Második-lapító szintén 30 m hosszú, 5—8 m széles, hasonlóan alacsony, mint az előbbi, de meredekebb attól, mintegy 30°-os, ezért az áthaladás megkönnyítésére kapaszkodókábelt építettünk benne. A Második-lapító aljának jobb oldali zónájából egy 50 m-es, 25° lejtésű többször jobbra törő szi'ík kúszójáratban érhetjük el a barlang eddig ismert legmélyebb pontját, a bejárattól számítva 200 m-es mélységben. Ez az ún. Jobb oldali-végpont, melyen számtalan esetben, válogatott technikával és válogatott kis termetű barlangkutatókkal lett megkísérelve a továbbjutás, ez idáig azonban eredménytelenül, bár a folytatás eleinte még szűken, a továbbiakban podig úgy tűnik tágabb folyosóban van. A nyomasztóan szűk