Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Előszó
Vill A B alaton-melléki lakosság néprajza. saját fényképfelvételeim, a hely színén készített rajzvázlataim vagy maguk az eredeti tárgyak után. E munka, mint a Balaton-Bizottság többi kiadványa, németül is megjelenik; a német fordítást, valamint a német kiadás sajtó alá rendezését dr. Semayer Vilibáld múzeumi segédőr úr vállalta magára; feladatát teljesen elfogta s tudta, hogy ez az első eset, hogy a magyar nép egy töredékének meglehetősen teljes és szakszerű néprajza egy nyugoti nyelven is megjelenik, s épen ezért sokkal inkább volt munkatársam, mint fordítóm. Ezek után pedig hálás köszönetemet kell kifejeznem a Balaton- Bizottságnak, mely a nagy és a szép feladatot reám bízta; semsei Semsey Andor úrnak és a M. N. Múzeumnak, • mert az ő anyagi támogatásuk tette lehetővé a munkálatok megkezdését és folytatását addig, míg maga a Balaton-Bizottság nem gondoskodhatott a költségek fedezéséről ; dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úr O Excellentiájá- nak, a kik szükség szerint a sokszor időhöz kötött tudományos vizsgálatok érdekében Szalay Imre úrnak, a M. N. Múzeum igazgatójának mindenkor pártoló előterjesztésére majd hetekre, majd hónapokra a legnagyobb liberalismussal mentett fel hivatalos teendőim alól; a Balaton- mellék egész értelmiségének s minden egyházi és közigazgatási hatóságnak s különösen a pap, jegyző és tanító uraknak, a kik az anyag gyűjtésében buzgó kalauzaim, sokszor munkatársaim voltak; Cholnoky J. és Belloni L. uraknak, a rajzok egy része készítőinek és dr. Semayer Vilibáld úrnak, a német kiadás fordítójának és sajtó alá rendezőjének. S végül hálás köszönetemet kell kifejeznem a tudományért lelkesülő fiatalabb magyar nemzedék ideális mesterének, egykori tanáromnak, majd főnökömnek, most szeretett és tisztelt barátomnak, LÓCZY Lajos tanár úrnak, a Balaton-Bizottság elnökének, a ki elsőnek biztatott, hogy a munkát magamra vállaljam, mindenkor a legnagyobb készséggel segített a fel-felmerült akadályok leküzdésében, még szakkérdésekben is úgy buzgólkodott, mitha saját szakmájáról lett volna szó. Ha lankadtam s el- bátortalanodtam — mert munka közben erre is volt ok — felserkentett. Mellette a munka gyönyörűség volt, a fáradalmakat sportnak tekintettem s óriási látóköréből és nagy tudásából mindig élvezettel tanultam. Soha sem engedte meg, hogy hálámat élő szóval fejezzem ki előtte, most e munka befejezésekor meg kell engednie, hogy mindezt itt köszönjem meg neki. Budapest, 1902. május 10-én. Dr. Jankó János.
