Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
52 A Ba laton-m el lé ki lakosság néprajza. hajtó, emberölő stb. 4. Ide oly nevek tartoznak, melyekben a helyiséget d képzővel látjuk kifejezve, mely csupán nevekhez (egyként fő-, mellék- és igenevekhez) járul; p. o. Somod, Széked, Agyagásd stb. Hogy egyugyanazon szónál az összetételeknek úgy ezen, mint a többi különböző typusait szintén feltüntethessem, ezekből az egyenlő typusúakat az ugyanazon czímszó alatt levő ]., 2., 3., 4. stb. számok alatt csoportosítottam. A szótárszerű feldolgozás alakilag így megállapított keretébe felvettem minden az előző szakaszban előforduló helynevet s hozzáfűztem mindazon magyarázatokat, melyeket a nevekre nézve magától a néptől kaptam és azon hagyományokat, babonákat, stb., melyeket a nép azokhoz fűz. A saját anyagom feldolgozását azonban egyéb adatok bevonásával is igyekeztem használhatóbbá tenni és kiegészíteni. Ez anyagba mindenekelőtt beledolgoztam az 1:75,000 mértékű táborkari térkép névanyagát, hogy ezzel némileg enyhítsem azt, hogy azokat a térképeket, melyeken e helynevek fixirozva vannak, nem közölhetem; ez egyfelől a helyek egy részének fekvéséről tájékoztat, másfelől a táborkari térképek gyakran hibás névanyagának kijavítására nyújt oly alkalmat, a melyet fel is használok. Feldolgoztam továbbá Pesty Frigyes kézirati gyűjteményének e területre vonatkozó egész anyagát; ha valamely név előfordul e gyűjteményben, azt megjelöltem (Pesty msc.)-vel ; ha mond róla olyat, mi a név eredetének felvilágosítására szolgál, idézem; ha a nevet hibásan magyarázza meg (p. o. 1. Aradi rét), külön fel kellett tüntetnem, hogy az ilyen magyarázatok gyökeret ne verjenek az irodalomban. A nevek értelmének megvilágosításánál első sorban és főként a nép bevallására támaszkodtam, mely a tényeknek túlnyomó részben megfelelt; e mellett Szinnyei József Magyar Tájszótárát (Budapest, 1900.) csak kiegészítés czéljából használtam. Néhány példa legjobban megvilágítja az eljárást. — Egy határrészt Eovason Aprós-nak hívnak; ott ma alacsony erdő van s nevét is kicsiny fáiról kapta. A nép ugyanazon észjárással nevezte el ez erdőt aprós-nak, mint akár a köhögés egy bizonyos, rövid rohamokból álló nemét, a himlőt, a himlőhelyes arczot, stb. Ez esetben tehát idézem a M. Tájsz.-t, mint a mely a névadásban rejlő észjárást más példákkal is megvilágosítja ugyanazon szónál. — Egy határrészt Rendesen Baczd- nak hívnak; ez részben szántóföld, részben szöllőhegy ; a nép nem tudta megmondani, sem azt, hogy a Bacza mit jelent, sem azt, hogy az a hely ezt a nevet mért kapta. A M. Tájsz. szerint a baczó-nak van jelentése és pedig csendes természetű szelíd, jámbor gyermeket jelent Zala- és Vasmegyékben, de hát ez az értelem ez idő szerint semmiképen sem kapcsolható össze a Bacza helynévvel. A M. Tájsz.-ra való hivatkozás tehát itt csak figyelmeztetés arra, hogy a szónak a magyarban van jelentése. — A Patacs Szigligeten egy tető és egy major neve; e szó a M. Tájsz. szerint a Csallóközben pipacs-ot jelent; a szigligetiek azonban a pipacs e nevét nem ismerik. A M. Tájsz.-ra való hivatkozás tehát itt is csak figyelmeztetés. A Tájszótárt arra, hogy megoldjak vele egyes olyan neveket, melyeket a nép megfejtetlenül hagyott, soha fel nem használtam, hogy miért, azt éppen a Patacs és Bacza példái mutatják meg legjobban. Ha tehát ezt írom: Déllő : pásztorok delelő helye (M. Tájsz., Ny.-Tört. Sz.) ; ez nem azt jelenti, hogy a déllő a két idézett szótár szerint jelenti a pásztorok delelő helyét, hanem, hogy e jelentést a Balaton mellékén magam írtam fel, de
