Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
A Ea hiton - in e II ók i lakosság néprajza 53 megtalálható a M. Tájsz.- és Ny.Tört. Sz.-ban is és pedig a tér- és időbeli elterjedésre vonatkozó adatokkal együtt. Törekedtem a nevek történeti megvilágítására is, már a mennyire azt köz- lött források alapján tehettem, mert levéltári kutatások eszközlése az én feladatom nem lehetett. A Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond által szerkesztett Nyelvtörténeti Szótárt (Budapest, 1890—1893), sajnos, csak kevéssé használhattam, mert ez a helyneveket elvszerűen keretén kívül hagyta s csak akkor használta föl, ha valamely szónak különösen vagy korát mutatja vagy értelmét magyarázza (1. M. Nyelvőr, 1881. X. 463. és 547. 1.); de még így is adatainak segítségével sok névnél utalhattam legalább arra, hogy a név ősi typusú s már legelső okleveleinkben szerepel, ha olykor kissé változott értelemben is, a mit egyébként külön megjelölök (p. o. 1. Almás, Eresztcny, stb.). A vízrajzi nevek történeti régiségének megvilágításánál kitűnő forrásom volt Ortvay TivADAR-nak «Magyarország régi vízrajza a XIII század végéig» czímű s Budapesten 1882-ben megjelent könyve, melyben a magyar föld vizeivel foglalkozik s nyomozásait a XIII. század végéig terjesztvén ki, adja mintegy 4100 folyó, patak, csermely, tó, kút, forrás, mocsár stb. ismertetését s megállapítja azok földrajzi fekvését. Igaz, hogy a Balaton környékére e nagy anyagból nem sok jut, de e kevés anyagból is kitűnik annyi, hogy a Balaton környéke keresztény történetünk első századaiban sokkal mocsarasabb volt, mint ma. Ortvay munkáját hat évvel későbben 1888-ban követte Pesty Frigyes ^Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben» ez. művének I. kötete (a többi nem jelent meg) s ez már a fősúlyt nem a községnevekre, hanem a községek határában előforduló helynevekre fordítván, főfeladatául ezek legrégibb diplomatikai alakjának megállapítását tűzte ki czélul. Sajnos, a Balaton mellékére vonatkozó anyagnál Pesty a maga elé tűzött feladattal megbirkózni nem tudott, mert nem volt elég anyaga hozzá. így a Balaton mellékéről 72 nevet közöl, ebből 2 községnév, 7-ről van mondani valója, a többi 63-mal ezen schema szerint végez: «Ebhegy dűlő Balaton-Füreden Zala megyében.» A mennyiben valamely helynév Pesty e munkájában előfordul, azt szintén megjegyzem (Pesty, Helyn. 1.). Történeti tekintetben rendkívül becses anyagot szolgáltatott Csánki ÖEZSŐ-nek «Magyarország földrajza a Hunyadiak korában» (Budapest, I. k.: 1890., II. k.: 1894., III. k.: 1897.) czímű műve, mely rengeteg levéltári anyag alapján állítja össze mindazon lakott helyeket (tehát nemcsak a községeket, hanem a pusztákat is), melyek keresztény történetünk első századától kezdve a Hunyadiak koráig, sőt a mohácsi vészig (1526) Magyarország területén kinyomozhatok voltak. A községekre vonatkozó adatokat e munka első fejezetében már felhasználtam, a többi lakott helyekre, pusztákra most került a sor. Adatai segítségével megállapítható volt, hogy a mai puszták egész sora már az Árpád-házi királyok idejében is lakott hely volt s nevük azon idők örökéül maradt reánk. Említ azonban Csánki egy sor oly helynevet is, a melynek fekvését csak hozzávetőlegesen tudja megállapítani (p. o. Gám, Nezde, Tengerd, stb.) éppen azért, mert a helynevekről nem állt rendelkezésére egy hasonlóan teljes s a térképen is fixirozott jegyzék ; most azonban, hogy ez a jegyzék megvan, egyszerre kiderült, hogy e nevek máig is élnek, csakhogy többé nem lakott helyet jelentenek, hanem valami dűlőt, szántóföldet. Itt tehát a pontos helynévgyűjtemény nagy szolgálatot tesz a történetnek, mert az oklevelek azon hely-
