Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
334 A Balaton-melléki lakosság néprajza. őket attól teljesen eltiltani nem lehetett; a bérlő tehát megengedte, hogy október és novemberben, mikor a garda jönni szokott, külön a garda fogására egy vagy két kompánia alakuljon; ezek aztán már tízesek, mert ezeknél a hegyenjáró elmaradhatatlan; a haszon fele az övék, fele a bérlőé volt; persze csak törvényes hálóval keríthettek s így az eredmény sokkal kisebb volt, mint hajdan. Az új részvény- társaság életbe lépésével a tihanyiaknak ez a kis kedvezménye is megszűnt s a gardafogás ősi ünnepe ezzel végkép letűnt a magyar halászatban. Szárszón a nyári bokor kilenczes, Fonyódon szintén; a téli mindkét helyen tizenkettes s itt már az egyes halász pontosan a maga működése után kapja nevét, így van egy gazda, a ki kiszáll a jégre s vezeti az egész halászatot ; 2 rúdhajtó, a kik a vezérrudat hajtják s a kiket Kenésén vezereseknek hívtak; 2 jegellö, a kik a lékeket vágják; van egy alinas, a ki a háló kiemelésénél a háló két szárnyának alinát egyszerre huzza ki, ügyelvén arra, hogy a két alin mindig össze érjen s köztük a hal ki ne menekülhessen; 2 felinas, kik a párás felső inat rakják rendre; 2 léhés szedő, kik az alin és felin közti hálófalból szedik ki a felakadt halat, a gazt, a hínárt, stb.; \ gémcséllő, a ki arra ügyel, hogy a vezérrudak a helyes irányból el ne tévedjenek, ha pedig az megtörtént a hosszú görbe gemicscsel a léken át a jég alá nyúl és megkeresi azt; végül 1 bukólló, a ki a bukáló léken át a bukáló- val üti a vizet, hogy a halak, mikor a jég alatt haladó háló szárnyai kezdenek összehajlani, ezek között el ne menekülhessenek, hanem a háló zsákjába rohanjanak. A badacsony-tomaji nyári bokor szintén kilenczes ugyan, de érdekes elnevezései miatt. A bokorban, a kié a háló volt, az volt a gazda, a többi a cserkesz. Nagyhajósok voltak öten és pedig 1 kormányos, 1 macskás, 1 vese, vagy pöczkösverő, 1 alinas és egy párás ; kishajósok voltak négyen és pedig 1 kormányos, 1 macskás és 2 evező. A macskás alatt az értendő, a ki a vasmacskát kezelte, ennek pedig azért van fontos szerepe a tomajiaknál, mert azok a nyílt vizen kerítenek, a mikor is a hajó jó lemacskázása fontos dolog. Hogy a vese szó miként kerül a bokor mesterszótárába, annak magyarázatát nem tudtam megkapni; e szót ilyen alkalmazásban sem Herman O., sem a Nyelvtörténeti-, sem a Tájszótár fel nem említi. A cserkesz szó itt a bokor tagjait jelenti, Akaiiban cserkesz az, a ki a téli halászatban «a hal elé jön», cserkész a régi Tájszótár szerint kisegítő a jég alatt való halászatnál; Somogybán a cserkész neve csetres, Tihanyban pedig csetrés az, a kit a bokor valamelyik tagja — akadályoztatása esetén — maga helyett kiállít. Végezetül a keszthelyi téli bokrot Herman O., így adja meg (a 409. 1): »2 fahajtó, 2 csáklyás, 2 vágó, 2 kötélszedő, 2 markoló» s így ez a téli bokor tizes volna. Ilyen halászbokrok űzték a Balatonon a halászatot. Itt-ott voltak törzsökös ősrégi bokrok, s ezeknek külön nevük volt. Herman a tihanyiak közül felemlít hetet: az Ujhalász-, Kis , Selyem-, Disznósi-, Honvéd-, Kőműves- és Jeges-bokrot; e sorozatot kiegészíthetjük a Borjú-, Sörös-, Szappanos- vagy Koromgyökér-bokorral. A Koromgyökér amolyan csúf- vagy melléknév, a mino nemcsak minden bokornak, hanem minden embernek is van a Balaton mellékén. Badacsony-Tomajban három bokor volt, a csúf nevüket rég tudtam már, mikor rájöttem az igazi becsületes nevükre; így a Hámos bokrát gazdag-nak, a Szenkáét pogácsás-nak, a Keresztesekét kódisok-nak nevezték. Ez a bokorszervezet a régi időkben teljesen független volt; ha p. o. Tihany az apátságnak megfizette a maga tizedét — kezdetben természetben, később pénz
