Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 335 ben — halászhatott szabadon akkor ott és olyan szerszámmal, a minővel neki tetszett; a lakosság bokorba állt össze, közösen állította elő a hálót, együtt dolgozott s a hasznon egyenlő mértékben osztozkodott. Milyen volt ennek a bokornak a legősibb szervezete nem tudjuk, de a mikor legelőször megismertük, bizonyos az, hogy ősi tisztaságát már elvesztette s a czéhes halászat hatásának kétségtelen nyomait mutatja fel. Bérviszonyok. A czéh elmúlt a Balaton mellől, a saját hasznára dolgozó bokorrendszert is megszüntette a bérlős halászat, de a bokor azért valamelyes formában megmaradt, csak függetlenségét vesztette el. A nagy hálókhoz ma is bizonyos számú ember-csapat kell, csakhogy ezek immár bérért dolgoznak. Lássuk most, milyenek ezek a bérviszonyok. Elég két példát felhoznunk, hogy kellő tájékozódást nyerjünk, a kenesei és tihanyi bérviszonyokat. Egy kenesei halász a bérlőtől havonkint 12 frt bért, naponkint 2 kr. ára pálinkát és 3 keszeghalat kapott legalább 1 kgr. súlyban; ez volt a nyári fizetés. Az őszi halászat ugyanilyen feltételek alatt folyt, csakhogy akkor csizmát is kaptak, de csak — használatra. Télen feles és beszolgáló halászok voltak. A feles halász a hálót a bérlőtől kapja, de az összes megfogott halat beadja; a halat a bérlő leméri s felszámítja és pedig a fogasnak (2 kgr.-on felül) kilóját 55 kr.-ral, a süllőt (35 cm.), ponty (30 cm.), harcsát (25 cm.) bármily nagyságig 18 frttal métermázsánkint, önt és apróbb csukát 10 frtért, keszeg-dévért 5 frtért mmázsánkint; a felszámítás eredményeként nyert összeg felét a bérlő készpénzben fizeti ki a halásznak, míg a másik fele neki marad a háló fejében. A beszolgáló halászok a maguk hálójával dolgoznak s ugyanazon árak mellett adják be a halat, mint a feles halászok, csakhogy a pénzt egészen megkapják a hálóbér levonása nélkül. A feles halász ezenkívül 2, a beszolgáló halász 5 kgr. vacsorahalat kap naponta, ha t. i. fogódik annyi. Megtörtént néhányszor, hogy a kenesei halászok a bérviszonyokat — különösen a nyáriakat — keveselték és strikeoltak, nem szerződtek; a bérlő ilyenkor Zamárdiból hozatott halászokat, a kiket persze jobban kellett fizetnie; ezek havonkint 15 frt bért és naponkint verdung pálinkát, meg 3 darab keszeghalat vagy helyette font húst kaptak s ha befagyásig helyüket állták, egy-egy pár csizma és egy-egy téli sapka is kijárt nekik. A kenesei bérlő két tiszai gazdát is tartott; ezek havonkint 12 frtot kaptak továbbá 1 métermázsa fogas után 2 frt süllő, ponty, harcsa után 90 kr., őn, csuka és kisebb süllő után 60 kr., keszeg-dévér után 50 kr. mázsapénzt. A halászgazda felesége ugyan havi bért nem kapott, de azért szerzett ő is, mert a szárazhal megmunkálásáért a fertályozás kivételével bécsi mázsánkint 50 krt fizetett a bérlő. A tihanyiak bérviszonyai tökéletesen ugyanezen az alapon állottak. A legénység júliusban és augusztusban havonkint 20—20 frt bért kapott, azontúl befagyásig 15 frtot; a téli halászat felesen megy, fele a bérlőé, fele a halászoké; ilyenkor a keszeg és garda métermázsája 5 frt, a harcsa és süllő 15 frt, a fogas 45 frttal váltatott be. Ezenkívül a halászok rendes napi halat kaptak, ha volt fogás. A hálóvezető alacsonyabb bért, csak 12 frtot kapott, de aztán mázsapénz járt neki és pedig apró halak után 50 krt, süllő és harcsa után 1 frtot, a fogas után L50 frtot métermázsánkint ; a napi hal neki is kijárt, mint a többinek, csakhogy ő válogathatott; ezekkel az előnyökkel szemben azonban, ha a hálóban hiba esett, neki kellett azt helyre állítania, valamint ő felelt minden szerszámról is. Felibe ment a halászat Balaton-Füreden is, a gazda a kié a háló volt, a szerszámért a préda
