Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
314 .4 Balaton - nielléki lakosság néprajza. tudtak magyarul is, különben az itteni tiszta magyar lakossággal nem érintkezhettek volna (vagy talán csak vállalkozóik voltak soproni németek, közhalászaik pedig fertői magyarok!) s a mennyiben a balatoni halászatban fertői hatásra valló nyomokat találunk, azokat első sorban ezeknek a küszvakaró németeknek és munkásaiknak kell tulajdonítanunk. ime tehát már itt megismerkedtünk három olyan idegen befolyással, a melyek a Balaton halászatára kihatottak, a dunai, tiszai és a fertőmelléki befolyással ; ez az idegen hatás nem régi, mindössze 1 gföljebb negyven éves s a hatvanas évelc elején indul meg; régibb érintkezésre sem az eddig előkerült történeti adatokból, sem a hagyomány, az élő nép emlékezete alapján nem következtethetünk ; a hatás kiterjedt nemcsak a halneveknek, hanem mint az apacs szónál már eddig is láttuk, a szerszámoknak szókincsére is, ki magára a szerszámleltárra, sőt a halászat módjára is. Ezeket a különböző hatásokat már itt, a halászatot tárgyaló rész elején, tüzetesen kellett elemeznünk, mert irányadók lesznek a balatoni halászat idegenszerű jelenségeinek és változásainak értelmezésénél, magyarázatánál s mert ezek fogják legjobban megmutatni, mi a balatoni halászat ősi tartozéka s mi járult hozzá újabban. II. A ezéhes halászat a Balatonon. (Keszthely, Anno 1713.) Az ezen fejezetben feldolgozott anyag összegyűjtését egy fukarszavú s kétes értékű szótári adat indította meg. Hermann O. mesterszótárában ugyanis (A magyar halászat könyve, 779. 1.) ez a tétel olvasható: *czémester — Keszthely — a halásztársulat feje». A helynév mellől hiányzik a szokásos H. O. jegy, s így valószínű, hogy ezt az adatot Herman másodkézből közli; könyvében sehol egy szót sem szól sem balatoni, sem keszthelyi ezéhes halászatról s szómagyarázatában nem azt mondja, hogy a ezémester a czéh feje, hanem csak a halásztársulat feje. Noha a szó a jelen iránt teljesen kétségben hagyott, a múltra nézve annál erősebben biztatott, hátha az egy régi ezéhes halászatnak emléke. Bármennyire ősinek, nem a czéhből fakadónak írta is le Herman O. a tihanyi halászbokrok szervezetét, még sem tudott meggyőzni arról, hogy ez a halászbokor soha sem állott a ezéhes halászat hatása alatt. Ennek a bokornak voltak articu- lusai, azokban epedig szó van czéhládáról, czéhházról; ezek pedig együtt csakis a ezéhes halászat révén kerülhettek be a tihanyi bokorba. Volt-e a Balaton mellett ezéhes halászat és milyen volt az, ez az a kérdés, melyet Herman nem nyomozott, melyre feleletet nem ad. Az én nyomozásaim ez irányban soká sikertelenek maradtak. Balaton-Füreden p. o. azt felelték, hogy ott «czéh nem volt, hanem volt egy kompánia, a Rókáé; a ezéhház a gazda háza (Róka uramé) volt, articulus a gazda parancsa volt, mert övé volt a háló s ő fizette az árendát». S ez a felelet ismétlődött különböző változatokban a többi falvakban is. Ráakadtam azonban a ezéhes halászat első nyomaira a Balaton déli részében először Balaton-Berényben, a hol a halászok már emlékeztek arra, hogy volt czéh, de szervezetéről semmit sem tudtak. Bal.-Szt-Györgyön megkerült a czéhláda, Vörsön a ezéhkorsó s aztán Keszthelyen a ezéhezímer, a czéhzászló és a czéharticulusok s ezzel a Keszthely vidéki egész ezéhes halászat
