Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
315 nak a képe, a mi már rég a múlté s a mit a következő sorokban megvázolni kisér- lünk meg. Az a czéhkönyv, melyet Keszthelyen egy öreg halásztól a M. N. Múzeum Néprajzi osztálya számára megváltottam, az 1713-dik évvel kezdődik s több-kevesebb megszakítással az 1836-dik évig terjed s így mintegy 123 év képét adja. Benne vannak: az articulusok másolata, a czéhmesterek választásai, a tagok jegyzékei, a belépettek eskütételének napja, s hogy a belépéssel járó fizetési kötelezettségeknek mikor és mennyiben feleltek meg, az esküformák, a «közönségesen» hozott ítéletek, stb. Lássuk immár, mily képet tárnak elénk az adatok. A czéh élén a czéhnlester állott; ennek segítségére volt a két szolgáló mester; a czéh írásbeli ügyeit pedig annak nótáriusa végezte. A 1713-diki évben, két czéhnlester volt; de 1750-től kezdve soha sem választottak kettőt, hanem csak egyet. Ez volt az össszes tisztikar, a többi tagok halásztársak voltak. A ki a czéhbe belépett, annak esküt kellett tenni; a hit alól nem volt kizárva sem a czéhnlester, sem a szolgáló mesterek, sőt mindeniknek megvolt a maga külön esküformája. Az eskü mindegyiknél így kezdődött: «En, N. N. esküszöm az Atya, Fiú, teljes szentháromság egy élő istenre, a boldogságos szűz Máriára és Istennek minden szentéire, hogy . . . .» A mi ezután következett, az más volt mindeniknél. A czéhmesteré a legrövidebb volt s szólt így: «Én, N. N. esküszöm . . . . hogy az minemű czéhmesterségre választattam az böcsületes halászczéhtől, hogy ezen czéhmesterségem béli tisztemben tisztán igazán eljárok tehetségemig, nem tekintvén seni atyafiságot, sem barátságot, seni adományt; személyválogatás nélkül eljárok szegénynek, boldognak; minden engem illető dologban igazságot teszek és másokkal igazságot tétetek, az kik hatalmam alatt lesznek. Isten engem úgy segélljen.» A szolgáló mesterek formulája már hosszabb: «Én N. N, esküszöm ............. ho gy az minemű szolgáló mesterségre választattam az böcsületes czéhtől, azon szolgáló mesteri hivatalomban tisztán, igazán eljárok; az mit kezemhez veszek, azok- rul számot adok; előttem való czéhmesteremnek minden czéhünket illető dolgokban engedelmes leszek, úgy szintén az előttem járóknak is; azt is előttem tartom, hogy, ha ollas dolgot hallanék vagy látnék, az kik czéhünknek ártalmára következnének, azokat is tartozom bemondani és minden károkat eltávoztatni; nem tekintvén sem atyafiságot, sem barátságot, sem adományt, az én szolgáló mesteri hivatalom szerint mindeneknek igazságot teszek és másokkal is igazságot tétetek Isten engem úgy segélljen.» Leghosszabb volt a czéhbeliek formulája, mely szólt a következőképen : «Én, N. N. esküszöm.............hogy ezen böcsületes halászczéhnek, az kiben én most bea dni akarom magamat minden articulusát tehetségemig megtartom, úgy hasonlóképen, ha mi oly közönséges végzésünk legyen is; az kik czéhünknek és halászatunknak kárára volnának, tartozom tehetségem szerint megoltalmazni, vagyis czéhmesteremnek megmondani, úgy szintén halásztársamnak, az kié legyen a kár, hirt adnom; azt is föntartom, hogy előttem való czéhmesteremnek engedelmes leszek minden czéhünket illető és hasznára való dolgokban; ha valamely oly dolgot hallanék vagy látnék, az mely czéhünknek ártalmára volna vagy a jövendőben következhetnék, tartozom a czéhmesternek halogatás nélkül bemondani; az mit ben hallok, ha kárunkra következnék, kint nem mondom, és az kit kint hallok, bemondom tehetségem szerint. Isten engem úgy segélljen.» A Bu Inion-mei léki lukosság népraj zu.
