Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
56 A Balaton-melléki lakosság néprajza. Álmos : —domb Balaton fő-Kaj áron a jószághajtó gyérekek első pihenője. Árok: helynevekben már 1055-ben (Ny.- Tört. Sz.); 1. Felső— Bal.-Keresztáron ; Két- öles— Szigligeten; Kőhídi—- és Uj— Balaton- Keresztáron; Viz— Csopakon; Virág— Tör- demiczen; Peczek— Füreden; 2. Két —köz Tördemiczen; 3. —i dűlő Aszófőn és Örvényesen. Árosi völgy Kilitiben. Árpás-kert Zamárdiban, legfontosabb gab- nájáról. Ásás; 1. Kréta—Tihanyban; 2. —i dűlő Zalaváron. Által ; 1. — Szepezden ; 2. — lap Arácson ; mert keresztülfekszik K—Ny.-nak a félhatár hosszában. Régi typusá elnevezés: p. o. Althal- wth allya felele 1239. (Wenzel: Árp. Uj Okmt. VII. 84.), de ma is szerte használatos, p. o. a palóczságnál (Nyelvőr 1892. 328.). Áztató : pocsolya, a hol a kendert félig megrohasztják; Kender— Rendesen. Ávorsa Szigligeten. Táb.-k. térk. hibásan : Avorsc. Babuka-domb Szigligeten, mert a babuka- madár (büdös banka, upupa epops) költőhelye (a szó változatait 1. M. Tájsz.). Bacza Rendesen szántóföld és szöllőhegy (Pesty: mse.; Pesty: Helyn. I. 28.); (— a M. Tájsz. szerint csendes természetű, szelíd, jámbor gyermek Zalában és Vasban). Badacsonytetó' Tördemiczen ; a Badacson nevet 1. az előző fejezetben Bad.-Tomajnál. Badiczföldek Aszófőn az egykori hasonnevű birtokos családról. Bagóvár Faluszemesen ; eredetileg Bagolyvár; a Táb.-k. térképen az endrédi határba írt Bagóhegy a bálványosi határba Írandó. Bakarus Vörsön. Bakóirtás Kenésén családnévről (Pesty: msc.\ Bakony (Kis-)Zánkán. Bakonyi ; — szőllö Szigligeten ; — part Szigligeten. Bakosoksáncza Bal.-Edericsen az egykori birtokosokról. Baksa-kút Kőröshegyen (Pesty: mse.) családnév után. Baksai düló' Lovason az uraság nevéről. Balaton ; Herodot, Strabo, Ptolomaeus nem említik; Plinius elsőnek ír róla. A rómaiak Peiso, Pelso néven ismerik, de ezt a nevet a Fertőre is alkalmazták; e név minden valószínűség szerint kelta (latin és szláv semmi esetre sem) s az a római világgal együtt tűnt el, hogy a —nak adjon helyet, mely szláv elnevezés az avarok idejében e nagy tó körül lakó szlovénektől származik s mocsarat, sarat, de nagy tavat is jelent (Ortvay: I. 105.). 1. —, az egész tó neve; 2. Kis—, a) a Vörs és Zalavár közti öböl neve, b) Tihanyban egy kis beltó neve, melyet Belső-tónak (Táb.-k. térk.) is neveznek. 3. —part Szepezden; 4. —völgyi dűlő Őszödön; 5. — apadása Tihanyban, — partja Balatonfő-Kajáron, —melléke Kilitin, Endréden, Kőröshegyen (Pesty: mse.), Faluszemesen; 6. —i nádiás Rendesen (Pesty: mse.), —i kertek Udvariban, —i rétek Udvariban és Örvényesen; 7. —ra dűlő Zánkán, Arácson, Égenföldön; 8 —part fölött Szárszón. Balázshegy Bal.-Füreden. Banács Bal.-Berényben és Bal.-Szt.-Györgyön, régi szöllőhegy (Pesty: mse.). Bankó- és Banya-földek Aszófőn. Baraczk (somogyiasan böröcz M. Tájsz.) hegy Kőröshegyen, valaha baraczktermő volt. Baráczató Bal.-Füreden. Barát; 1. -—horog és —luk Endréden; a -—horog vezetett a —lukhoz, egy barlanghoz, melynek állítólag nincs vége s a hol a török elől menekülők elrejtőztek (Pesty: mse.); —lakás Arácson, régen a barátoké volt, a kiknek még halastavuk is volt itt; 2- —ok vágása Faluszemesen (Táb.-k. térk.); 3 —i Lengyeltótiban barátklastrom romjaival (Pesty: mse.). Bari; —puszta, —hegyi (= Szentegyházi) dűlő (Pesty: mse.; Táb.-k. térk.) Balaton-Szt.- Györgyön; —hegy Vörsön. Baricska dűlő Bal.-Füreden (Pesty: mse., Pesty: Helyn. I. 31., Táb.-k. térk.), régen nagy erdő volt s onnan fajéztak. Barkó Endréden (Táb.-k. térk.). Barom; —állás Balatonfő-Kajáron, —itató Tihanyban. Bazsali oldal Csopakon az ocimum odo- ratumról (másutt bazsalik, bazsalikom, M. Tájsz ). Bálint; —hegy Zánkán (Táb.-k. térk.); —irtás Tihanyban, itt olyan erdők voltak, hogy a régi sövénypinezék boronái is kikerültek belőle. Bánya: kőfejtő helyekről; 1. -—hegy Alsóörsön ; valószínűleg erre vonatkozik ez az 1313-iki feljegyzés: terra tauarnicorum regina- lium Olwrs vocata, cum . . . porcione terre, ubi lapides ad molandum excidi consueuerunt (Csánky: III. 89.); 2 Vizes— Kővágó-Őrsön. Bár ne voina Lengyeltótiban szegénységéről. Bártó, Pesty : mse. szerint Lengyeltóti határában van, de sem ott, sem Fonyódon már nem találtam embereket, a kik meg tudták volna mondani, hogy e név a határ mely részét jelezte.
