Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 425 Ha ellenben nem adnak nekik semmit, akkor leültetik a földre, sőt az elmenő éneket («Már minékünk el kell menni, Isten fiát látogatni, dicsértessék a Jézus- Krisztus!») sem énekelik el.» Úrnapján a sátorból, a ki csak teheti, letép és hazavisz egy gallyat; ha a tehén beteg, ezt kötik szarvára s meggyógyul. A Nágyboldogasszony napjától számított három hét különösen a javós asszonyok előtt jelentőségteljes, ekkor gyűjtik ugyanis azokat a jóféle füveket, melyek különösen a megrontás ellen foganatosak. Kisasszonynap hajnalán a vetőnek szánt buzamagot harmatra teszik, de még napkelte előtt beviszik a házba s akkor a buza nem lesz üszögös. Andrásnapján hogy jósolja meg a lány, milyen lesz a vőlegénye, elmondtuk a házasságkötési babonáknál. Mártonnapján ludat esznek s a lúd mellcsontjának áttetszőségéből a tél erősségére jósolgatnak. Lncza napjának, deczember 13-ának a nép babonás hitében kiváló szerepe van. E napon nem kell várni, mert azzal bevarrják a tikok seggit is s nem tojnak; ellenkezőleg jól meg kell őket kurkálni (piszkálni), hogy jobb tojók legyenek. Luczanapján nem szabad hazulról elmenni, a fehérnép e napon kicsit sároz, mos, tesz-vesz, de nagyobb munkát nem végez, és mindenekelőtt sehová el nem megy, mert ott, a hová megy, mindennek — kapának, ásónak, szekerczének — kiszárad a nyele. Régen Lucza napján kezdték el készíteni a Lucza-székét; a ki csinálta, annak e naptól karácsonyig mindennap kellett azon valamit dolgoznia s minden nap más fából kellett venni a hozzávalót. Deczember 24-ére a szék elkészült, akkor karácsony éjjel az éjféli misére a templomba kellett vinni, ott a pap vagy a mester meghintette szentelt vízzel, s ha most a szék készítője ráült, a mint a hívek a templomba jöttek, meglátta róluk, ki a boszorkány; de ha az illető boszorkány tudja, hogy Luczaszéket csináltak ellene, akkor őt meg nem látja s neki nem árthat a székcsináló. Ha felserdült leány csinált Luczaszéket, az a karácsonyi misén azt látta meg róla, kinek lesz a felesége. Lucza székit kapni egyáltalában nem lehet. Egyszeri használat után ugyanis a faragó azt elégeti. A Néprajzi Múzeum egyetlen példánya is egy bűnpör corpus delictije, melyre még a felgyujtás előtt tette rá kezét a hatóság. A Balaton mellékén az utolsó Lucza székére Csehiben emlékeztek, a hol a pap karácsonyi miséjét nem tudta e miatt bevégezni, de az is már évtizedekkel ezelőtt volt. A Luczanapi szokások közül ma még csak a gyermekek köszöntése van meg, de annak is a versezetei már mindenféle más alkalmi versezetekből vett keverékek s bizony nincs egy helyen két gyerek, ki azt egyformán mondaná el. E napon a gyermekek összeállnak s minden házat meglátogatnak, magukkal visznek egy csomó szalmát s ha bekéredzvén bebocsátást nyernek, a szalmát a földre teszik, ráülnek s elmondják előbb beköszöntőjüket s aztán jó kívánságaikat. A kotyolás így szól: Eljöttünk mi este, Lucza-köszöntésre. Lucza fekszik ágyában, Két őrző anyalával. Gyere Lucza, menjünk el, Menyországot nyerjük el! Ha mi aztat elnyerjük, Boldog lesz az életünk, Kity-koty, kity-koty. Majd hajnal lesz, majd megvirrad, Szól a kakas, kukorékol. Kity-koty, kity-koty:
