Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
418 4 Balaton-inelléki lakosság néprajza. ajándékba kapja, vagy ellopja azt az ember, ha szerencsés akar vele lenni. Ha valakinek elvész a kutyája, menjen haza, a kutya nevét kiáltsa be háromszor a kemen- czébe s a kutya másnap reggelre bizton előkerül. Hogy a sárgaságot miképen etetik meg a kutyával a beteg által levizelt hús, majd sótalan kása alakjában, a sárgaság gyógyításainál láttuk, valamint azt is említettük már, hogy a terhes asszony kutyát ne rúgjon, hogy gyereke rühös ne legyen s hogy a kutya vonítása, ha fölfelé tartja az orrát: tüzet, ha lefelé tartja: halált jelent. Az újszülött macskát, a melyiknek a szeme még nem nyílt ki, csak úgy nem szabad érinteni mint a kölyökkutyát, különben megvakul tőle az ember körme. Ha új macskát hoznak a házhoz, hogy az meg ne szökjön, a gazdasszony a ke- mencze szája előtt lába alatt hétszer átveszi s mindannyiszor bedugja a kemen- czébe s végül a macska hátulsóját a füstös falhoz dörzsöli; hogy az új macska jobban a házhoz szokjék, a gazdasszony otthon tükörbe nézet vele. Hurczolkodás- kor a macskát a vízen átvinni nem szabad, mert a ki átviszi, hamar meghal. Ha macska mosdik, vendég jön, ha a fülét mossa: kedves, ha a füle alját, nem kedves. A hideglelésnél már említettük, hogy a macska alfelit meg kell mosni, ezt a vizet a beteggel megitatni s jobban lesz. A tikok szaporodása a házi asszonynak nagy gondját képezi s így sok a hozzáfüződő babona is. Már karácsony előtti napon, t. i. karácsony böjtjén, lencsét szoktak főzni s ebéd közben abból minden családtag egy-egy kanállal egy közös edénybe rak a baromfiaknak, hogy azok jól szaporodjanak. Hogy sok tik megkotoljon s jól tojjanak, karácsony éjjel, mikor az éjféli misére beharangoznak, a baromfiólat kívül-belül pemettel megzörgetik s a válluba pemetvizet (a mibe t. i. kenyérsütés előtt a pemetet megáztatják) öntenek. Hogy a tikok korán meg- kotoljanak, gelencsér szalmát raknak alájuk a fészekbe, a mit a vándor fazekasoktól vesznek; de tesznek alá lopott forgácsot is, ezekkel a szavakkal: «Az én tikom tojjon, kotoljon, a másé se ne tojjon, se ne kotoljon.» A tikokat különben disznóólból ültetik meg, hogy a csibék meg ne tetvesedjenek. Ha a gazdasszony kakasokat akar, vagy a tojást rakja férfisapkából a fészekbe, vagy a tikokat ülteti főszélnek. Ha az asszony a tikot rátette a tojásra, mindenféle szitkot mond rá: «Ez egye, az egye, hogy pusztuljon el a faja is.» Ezt azért teszik, mert hát a tikhordó kányát is elátkozzák s mégis még mindig meg van s így a szitkozódástól a baromfiak is mind kikelnek. Ha a kotlóstikkal az asszony is leül egy kicsit, nem hagyja ott a tojást a tik. Ha a kotlós állatot a gazdasszony a fészekről le, vagy felrakja mindig úgy fogja, hogy lábai össze ne érjenek, mert akkor nem jól fogja ülni a tojásokat. Ha kikelt a baromfi, a gazdasszony mindegyik kis állatkának gondosan lenyiregeti a farka helyén nőtt kis pelyhet, aztán izzó parazsat rak egy edénybe, erre szórja le a pelyhet, fölébe pedig egy rostába rakja a kicsikéket s annak lukacsain át megfüstöli őket; így erősek lesznek, nem árt nekik a szem, sem más betegség s nem hordja el őket a róka. Hogy pedig a kánya se vigye el a csibéket, Szentgyörgynap előtt fogott kígyó fejét teszik a tikok válujába. Végül a menyét- asszony ellen úgy védekeznek, hogy a tikházban meg az ól körül pálczikákat tűzdelnek le s azokra csepüt, szöszt vagy kendert kötnek; az utolsóval hétszer kerülik meg az ólat s ezt mondják: «Fonj menyétasszony, fonj!» vagy ezt: «Szajha, czafra, lefond ezt!» s akkor a menyétsszony soha többé nem megy oda. Ha a kakas tojik, szerencsétleséget jelent, az ilyen tojást háttal fordulva átdobják a háztetőn s akkor nem lesz baj. Ha a farkán vedlik a tik, korán lesz tél (Udvari). Hogy a tikoknak
