Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
416 A Balaton-melléki lakosság néprajza. a halott lelke a másvilágon nem juthat szárazra. A halál nemcsak a családot és rokonságot sújtja, megsínlik azt az elhunythoz tartozó állatok és növények is. Ha a gazda hal el, a mint a halottat az udvarból kivitték, a család egyik tagja kiereszti az istállóból a szarvasmarhákat s az udvaron háromszor föl s alá hajtja, így azok nem sínlik a gazdát; ha az hal meg, a ki a palántamagot elrakta, a mag nem kél ki, újat kell helyette ültetni. Egyik falu halottját a másikba vinni nem szabad, mert elveri a határt a jég; a vízbe fultat pedig nem szabad kiharangozni, mert azzal a haranggal aztán hiába harangoznak felhő' eleibe. Hogy a halottvivő lányok a kicsinyek temetésénél ne féljenek a halottól, kit elvittek, a kihányt sírból kendőjükben egy marok port visznek s azt útközben hazafelé az útra hintik. Terhes asszonynak a sírba nézni nem szabad, mert a gyermek nem marad meg. Hogy a vizelletét eleresztő beteget hogyan gyógyítják a sírnál, elmondtuk a vizellethez fűződő babonáknál. Ezek után pedig áttérhetünk az egyes állatokhoz és növényekhez fűződő babonákhoz. Hogy a szarvasmarha megverése, megrontása ellen miként védekeznek majd piros bojttal vagy posztóval, melyet a szarvra vagy a kötőlánczra akasztanak, majd azzal, hogy a tehén keresztcsontját három ujjal megkeresztelik s nem engedik, hogy a borjút sokáig nézzék; — továbbá, hogy a marha megrontása miképen történik, s ha már a rontás megvan, miként gyógyítják, majd az istálló levizelt seprőjével, majd a fehérvirágú giliczetüskével, szentelt koszorúval, Szentgyörgynap előtt fogott kígyóval, az ól szétbontásával, mindezt láttuk a megrontás ismertetésénél. A marha egyéb betegségeinek más gyógyításmódjai is vannak. A marhát s általában az állatot nem kell seprűvel ütni, mert elszárad. Holdfogytán nem hajtják ki a marhát a legelőre, mert az is megfogy. Mikor tavaszszal a marhát először hajtják ki a legelőre, az istálló-ajtón kívül lánczot s egy tojást tesznek a földre s a marhát azon hajtják keresztül, hogy erős legyen, mint a vas és gömbölyű, mint a tojás. Miként járnak el, hogy a marha a gazda halálát ne szenvedje meg, láttuk az imént a halál babonáinál. Ha a tehén beteg, szarvára úrnapi ágat kötnek; ha lábán bar- kócza keletkezik, nyúlhájjal kenegetik s az azt felfakasztja; ha nyakán suly vagy süly támad, háromszor keresetlen csonttal vagy menykővel (meteor, kőkori fejsze) dörzsölgetik és nyomogatják; ha kehes, kígyó vedlett bőrét vagy földi tököt adnak be neki; ha tőgye dagadt meg, húsvét napján szentelt hús csontjával nyomkodják; ha fejéskor nem adja le a tejét, vizes lepedőt kell a hátára teríteni. Hogy a tehén megűződjék, vagy az istenátkozta tüske gubójában élő kukaczot adják be neki kenyérben, vagy keresetlen szurokkal kenik meg a farát meg a csípőjét keresztben; ha aztán a bika leszáll a tehénről, el kell metszeni a gatyamadzag csomóját s azt beadni kenyérben a tehénnek s akkor ez megfogamzik. A tejbe késsel belenyúlni, abba kenyeret késsel aprítani, tejet napnyugta után a házból kiadni nem szabad, mert elvész a tehén haszna s véres lesz a tej; napkelte előtt a tej inkább odaadható, de akkor, mielőtt odaadnák, három szem morzsát dobnak bele. Ha köpüléskor a tejfel nem kél meg, fésűt vagy krajczárt tesznek a köpülő kanna alá, hogy mielébb vajjá álljon össze. Vért ad a tehén akkor is, ha a gyerek fecskefészket szed le. A nép előtt nagyjelentőségűek azok a babonák, melyek a marhának a vásáron való eladását biztosítják. Ha a marhát a gazda biztosan el akarja adni, Szentgyörgynap előtt fogott sárga vagy piros pillét (pergyukát, pillókot) dugjon a marha fülébe s virágvásárkor marhája jól elkél; vagy a marhát udvarán
