Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A fíalaton-melléki lakosság néprajza 395 a Mezőföldön is már közel 40 éves, befurakodott a szegényebb családokba is, a melyekben két gyermeknél többet ritkán találunk. A veszprémi egyházmegye már fekvésénél fogva is szinte praedestinálva van arra, hogy itt az egygyermek-rendszer elterjedjen. El is terjedt, még pedig nemcsak Veszprémmegyének a Balaton partjaira dűlő keleti részén, hanem Zalamegyének azon a keskeny szalagján is, mely a Badacsonytól Alsó-Őrsig húzódik s a Balaton tava és Veszprémmegye közé nyomul északkelet felé, s mely minden tekintetben inkább tartozéka Veszprémnek, mint Zalának. A szaporodás korlátozásának tana az úri osztályból indul ki ; erre az eredményre jutott Varga Jenő is, mint mindenki, a ki e kérdéssel foglalkozott; persze ez ott nem oly feltűnő s nem is oly könnyen konstatálható, mint a parasztságnál, mert a népességnek aránytalanul kisebb részét képezi és szétszórtakban él, mint amaz. Az úri osztálynál való fellépése az utolsó század negyvenes éveire vihető vissza; akkor megszűnvén a nemesi birtokok elidegeníthetetlensége, a középbirtok csaknem teljesen megsemmisült, a nagybirtokokat pedig már elébb kezdték védelmezni hitbizományok, seniorátusok, majorátusok szervezése által, hogy a birtok egy kézben maradjon, míg a többi gyermeket kifizették vagy apanage-val látták el. Ettől pedig már csak egyetlen lépés volt hátra, hogy az apanage összegét épen a gyermekek számának korlátozásával csökkentsék. A mint az egygyermek-rendszer a birtokos úri osztályban meghonosodott, csakhamar utat talált lefelé a parasztsághoz is a koldús kunyhójáig. Hogy a baj csakugyan felülről terjedt lefelé, bizonyítják, hogy a jobbágyság felszabadítása előtt a ragály csakis a magyar nemesi paraszt-falvakban dúlt (p. o. épen Sárköz szolgál), hogy Somogybán az mindenütt előbb a vagyonos családoknál tört ki s a szegénység csak évek múltán utánozta a vagyonosabbakat. Hogy a ragály épen a hatvanas évek derekától kezdve dühöng a Balaton mellékén (és az egész Dunántúlon is), annak a gazdasági viszonyok átalakulásában is nagy része van; a népet számos természeti csapás érte, a gabona ára kezdett hanyatlani, emelkedtek a régi adók és születtek más egészen új adónemek, a földműves keresetforrása megcsappant, a szabad verseny tönkretette a házi ipart. Mindehhez épen a reformátusoknál hozzájárult az is, hogy megmaradt a régi egyházi adó, de súlyosbodott azzal, hogy a naturaliákat mindjobban kiszorítja a készpénz- fizetés s hogy sok helyütt csaknem kizárólagosan lélekadózás áll fenn, a mi mindenképen igazságtalan, mert annál keményebben sújtja a családot, minél több tagú az, már pedig épen a .legszegényebb családok a legszaporábbak. S mit tesz mindezek ellen a kormányzat ? — Semmit. III. Keresztelő. Ma már nagyon különböző az érzés, a melylyel az újszülöttet a családban fogadják; ha az fiú, még csak hagyján, de a leány inkább szomorúságot, mint vidámságot hoz a házba. A szülés, ha az asszony a magzat elhajtására egyáltalában nem törekedett, a nép asszonyánál rendesen folyik le, szülési utóhaj okkal ritkán találkozunk. A nők rendesen ágyban és fekve szülnek, de a zalai parton Aszófőtől Tomajig ismételten jegyeztem fel a szokást, hogy a nők a földön s négykézláb állva szülik meg a gyermeket.
