Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 381 vezetett anyakönyvek rendesen feljegyzik az ilyen kívülről házasodóknál a menyasszony származási helyét s ezekből az adatokból összeállítható az egyes falvaknak házasodási köre; ez összeállítások azt bizonyítják, hogy az egyes falvak házasodási köre meglehetősen nagy még a kis falvaknál is. így p. o. Akaiiból viszik a lányokat: Vázsoly, Kővágó-Örs, Dörgicse, Balaton- Henye, Pa-drag, Kapolcs, Monoszló, Csopak és Antalfalára; Akaiiba hozzák a lányokat: Mencshely, Kapolcs, Barnagh, Kővágó-Örs, Dörgicse, Monoszló, Szent-Gál, Balaton-Szöllős és Felső-Örs községekből. E községek együtt képezik tehát Akaii házasodási körét az utolsó húsz év anyakönyvi adatai alapján. E házasodási kör a XV11I. század végén az egyes falukra nézve sokkal korlátoltabb volt, mint a XIX. század végén, a minek egyik főoka az volt, hogy a nemzetiségi különbségek még nem enyésztek úgy el, mint ma, s a házasságkötésben a felekezeteki különbségek sem voltak oly könnyen leküzdhetők, mint ma. Egyébként mindkettőnek máig is megvan a nyoma a Balaton mellékén. Az örvé- nyesi svábutódok magyar lányt nem vesznek el s magyar faluból máig sem nősülnek, házasodási körük Jakabfa, Csicsó, Vöröstó, Barnagh, Tót-Vázsony községből állanak, melyek mind erős német telepek. Ilasonlóképen — különösen a somogyi részen — a református gazdagyerek sem köt vegyes házasságot s akár a faluból, akár a szomszédból házasodik, vagy a zalai partról hoz asszonyt az csakis a református egyház híve lehet. A házasodási körök összehasonlító tanulmányozása még néhány érdekes jelenséget leplez le előttünk. így a házasodási kör átlag sokkal kisebb a somogyi, mint a zalai parton. Egészen újabbkori jelenség p. o. az, a mit Delién észlelünk, a hol a lányok a faluból nem akarnak kiházasodni s nem engedik magukat kifizetni, mint azelőtt, hanem ragaszkodnak a földhöz; ennek az a káros következménye van, hogy a házasfelek csak a legritkább esetekben nem rokonok. — Már a balaton- parti nép behuzódási területének tárgyalásánál láttuk, hogy a Balaton víztükrének a két part lakossága közt nem annyira közvetítő, mint inkább elválasztó szerepe van. Ezt látjuk a házasodási körökben is ; a menyasszonyt nem szeretik vízen-jégen hordozni; erre legjobb példa Tihany, mely a legkedvezőbben fekszik abból a szempontból, hogy Somogygyal lányait kicserélje s mégis házasodási köre Udvari, Aszófő, B.-Füred, Arács és Csopakból áll s a somogyi oldalról a legritkább esetben hoz asszonyt. — Jellemző jelenség az is, hogy e házasodási körök teljesen megőrzik a paraszt-jelleget; a közeli városokból nem hoznak asszonyt s viszont a lányok sem mennek férjhez a városok polgáraihoz. Ebben a tekintetben csak Keszthely tesz kivételt, melynek házassági körében Budapest, Nagy-Kanizsa, Moson s még sok dunántúli város sűrűn szerepel. Gyakori jelenség a Balaton mellékén, hogy a legény az egyik faluból vőül költözik a másikba; ha p. o. a családban csak egyetlen leány van fitestvérek nélkül, vagy ha a legény otthonában már van egy vő vagy van még egy (idősebb) fiú, ilyenkor, hogy a gazdaságot legyen, ki vezeti, illetőleg, hogy a vagyont fel ne kelljen osztani, inkább kifizetik a fiút s vőül menni engedik más faluba. Ez a vőül menés vagy fiúi való fogadás régen is megvolt, sőt írásba is foglaltatott. Ime egy ilyen fiúi fogadó levél p. o. 1840-ből: ♦ Alább írott mód szerint adom tudtára mindeneknek, kiket a dolog illet most vagy jövendőben, hogy én, ezen Tettes, Ns Somogy vármegyében az úgynevezett Endrédi helységünk lakossá: Kiss Gábor magamhoz fiúi béházasítottam légyen nevezetesen Csepelyi Benedek ifjú legényt, Sió-
