Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
*4 Balaton-melJéki lakosság néprajza. 379 lelt, de azokra nem is ügyelt, mert az egész Balaton mellékének népét mai állapota szerint magyarnak vette s egyes csoportok idegen eredetének, bár tudott róla, befolyást nem tulajdonított. Ámde Czirbusz a terület különböző részein bizonyos szokásbeli különbségeket talált s azok ismertetésénél ismételten szembe is állítja a keleti és nyugoti, a déli és északi vidéket. A lakodalmi szokásoknak ilyen geo- graphiai elkülönüléséről azonban a Balaton mellékén szó sincs. Ez nem azt jelenti, hogy Czirbusz rosszul észlelt, a mi különbséget ő talált, az tényleg megvan, hanem azt jelenti, hogy keveset észlelt, mert ha nem vidékenkint, hanem falunkint végezte volna gyűjtését, meglátta volna, hogy e különböző területeket nem választják el egymástól éles határok, hanem azok közt fokozatos átmenet van a szokásokban, s akkor ezeket a különbségeket nem földrajziaknak, hanem chronologiaiaknak magyarázta volna. A lakodalmaknak a Balaton mellékén ugyanis egységes typusuk volt a magyarságnál, csakhogy ez a typus nem a mai állapotokban gyökeredzett, hanem sokkal régebbiekben, a mikor a gazdasági küzdelem nem kényszerítette a népet minden téren a takarékosságra s még örömében is a mérséklésre. Az állattenyésztést nem korlátozta a belterjes földművelés, a szőlőt nem pusztította el a phylloxera, a halászat szabad volt, a nép — forgalmi eszközök híján — nem tudta és nem is törekedett értékesíteni gazdagságát; ebben a korban volt a magyar lakodalom teljes virágában, teljes kifejlődésében s annak minden részlete a százados fejlődés nyomát viselte magán. A lakodalmak e teljes alakját a XIX. század második felébe eső óriási gazdasági átalakulás teljesen megváltoztatta, s a mennyiben az átalakulás a különböző falvakban különböző módon és különböző időben történt, természetesen a lakodalom ősi typusa is különbözőképen változott meg. Néhol előbb volt szükség a takarékosságra, másutt később; néhol egyben kellett takarékoskodni, másutt másban; a régi typusból itt ez, ott amaz töredezett le; egyik helyen több, a másikon kevesebb maradt meg abból; néhol egész részletek eltűntek, másutt csak egy- egy csökevény vagy talán csak emlék maradt hírmondónak. A Balaton 50 községe elég nagy és földrajzilag eléggé tagozott területen fekszik ahhoz, hogy az ősi szokások megmaradásában a legkülönbözőbb fokozatokat tüntesse fel; ezeket magyarázta Czirbusz helyi jellegűeknek, holott ezek mind az eredeti lakodalmi typus töredékei, melyek egymás mellett egyetlen közös keretben kitünően megférnek, egymást kiegészítik, ha egyaránt figyelembe veszszük a multat és jelent. Minderre Czirbusz maga is rájött volna, ha anyagát abból a szempontból vizsgálja meg, hogy a mit ő csak* az északi részen észlelt, tényleg szemben áll-e azzal, a mit ő a déliről mint eltérőt ír le; én ilyen szempontból átnéztem az ő anyagát s meggyőződtem arról, hogy észleletei nem állnak egymással szemben, sohasem eltérők, hanem egymást kiegészítők, egymást megtűrök. Itt csak egyetlen példát említek fel a 288. lapról: Czirbusz szerint a Balaton északi mellékén az esküvőre való indulás a menyasszonyos házból történik; a vőlegény kérőnásznagya ugyanis beköszönt a házigazdához s előkéretvén a menyasszony kiadó-násznagyát, ettől kikéri a menyasszonyt, a kit kiadnak s a kivel aztán gyalog esküvőre mennek; onnan a vőlegény házához térnek vissza s ott költik el a vacsorát. Ezzel szembeállítja Czirbusz a Balatonmellék déli vidékét, <a hol más a szokás». Szerinte ugyanis a déli vidéken a vendégek a vőlegény házánál gyülekeznek s megreggelizvén, elmennek a menyasszonyért kocsin, eskető után ugyancsak kocsin visszamennek a menyasz- szony házához, ott megebédelnek s estefelé viszik a menyasszonyt új ura házához s ott költik el a vacsorát.
