Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Rn la ton-melléki lakosság néprajza,. 371 de tovább alig tudott terjedni. Zamárdin akkor, mikor újság volt, 4—5 évig használták, de aztán lemaradt, és hasonlóképen volt ez a fonyódi berekben is. Ma már senki sem használja. Alak szerint az általam látott példányok ahhoz a typushoz tartoztak, melyet Herman nyugoti forma néven ismertet (331. 1.). A hurokvetö halászatot a balatoni ember nem ismeri. A borító. — A tapogató halászatnak a Balaton mellékén egyetlen szerszáma él és ez a borító, mely a Balaton halászatát a Velenczei-tóéval a legközelebbi rokonságba hozza. A fehérmegyei (Velencze-tavi) borítót, vagy az ottani tájszólás szerint foiréttót Herman O. ugyanis így írja le: «Ez majdnem félgömbös, harangalakú s szépen egyesített nyolczas kávára feszített hálóból való, felül megfelelő nyílással ; ezen át egy nem egészen két méter hosszú rúd van kötve, mely nyélnek szolgál.» Ez a leírás és a Herman által hozzáadott kép tökéletesen egyezik azzal a rajzzal, melyet Endréden egy a csendőrség által elkobzott borítóhálóról készítettem (138. á.), s melyet aztán általánosan megtaláltam Kenésén, Paloznakon, Füreden, Tihanyban, Tomajban, Tördemiczen, Meszes-Györökön, Kilitin, Zamárdin, Kőröshegyen és Szárszón borító, buró tó, burító és burogató nevek alatt. Ez a balatoni halászatnak kétségtelenül ősi soron tartozéka, nemcsak azért, mert megvolt már a tiszai halászok ideje előtt is, hanem mert az ország más részeiben, úgy látszik, ez az alak nincs meg, sőt ezt az alakot a Tisza mentén egyáltalában nem használják. De azért a tiszai halászat — ideig-óráig — erre is hatott ; ugyanis Badacsony- Tomajban, Kilitiben és Zamárdiban láttam olyan borítóhálót, mely kétsoros — egy öregebb és egy apróbbszemíí — hálóval volt borítva, már pedig Herman szerint az, hogy a tapogató többsoros hálórendszerre van fogva, egyenesen a szegedvidéki kávás tapogató sajátja, noha az három sor hálóval — két tükörháló közt finom léhéssel — van borítva. A szigony. — A szigonyos halászat az egész Balaton mentén általánosan el volt terjedve; a balatoni halásznak a szigonyozás annyira vériben van, hogy arról mind a mai napig nem tudott lemondani. Már Herman 1887-ben megemlíti, hogy a Balaton mellékén a szigonynyal való halászat szigorúan el van tiltva s a szigony ott csak a merészebb halász padlásán bujkál, de azért én még 1900-ban sem találtam oly falut a Balaton mellett, a hol szigonyt ne láttam vagy ne vettem volna s nem egyszer épen a biró kamrájában a buza vagy kukoricza közül ástam ki azt. A szigonyok vagy egyágúak s ezek a dárdaszigonyok, vagy többágúak. Az egyágú vagy dárdaszigonynak a Balaton mellett csak halvány nyomára akadtam; a lengyeltóti főszolgabiró ugyan közölte velem, hogy azt Lellén használták, Lellén a halászok az adatot megerősítették, megmondták, hogy az árkokban és a Berekben halásztak vele, hogy kütyüje (köpüje) és nem makkja volt, de mutatni már egyet sem tudtak. Ha tehát a dárdaszigony a Balaton mellett meg volt is, az semmi esetre sem lehetett általános, sem benszülött szerszám, mikor, honnan és hogyan került ide, azt ma már megállapítani nem lehet. A többágú szigonyok közül a Balaton mellékéről teljesen hiányzanak a kerítő, oldaltvágó, nyakló és 24* 138. ábra. Balatoni borító.
