Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Ba laton-meliéki lakosság néprajza. 345 Megérkezve arra a helyre, a hol halászni akarnak, a kis csapat megáll s mindenekelőtt a fejszék kerülnek elő'. A fejsze általános elnevezés; Akaii és vidékén jegellőnek, Kővágó-Őrsön, Salföldön lekellőnek, Boglár és Lelle tájékán lekelőnek, Tihanyban meg épen jégbirbicznek mondják; a Herman által használt szakócza szó itt csak az avét, régi szánkó értelmében él a nép ajkán. A fejszék alakja háromféle, a gazdáé, melyet jelelő fejszenek is neveznek, rövid nyakú, éle ívelt (83. á.), a rendes lékvágó hosszúnyakú, a régi forma tisztára ívelt vésőalakú (82. á.) — s ilyent találtam Akaiiban, — az új formánál az él mögött egy fog is van (84. á.) s ez Tihanyban járatos. A gazda kezébe veszi a jelelő fejszét s azután egy keresztvágással sorra kijelöli a lékek helyét, nyomban utána elindulnak a lekelők s kivágják- a megjelölt helyeken a lékeket. A mint a gazda megjelölte azt a léket, melyen a hálót a jég alá fogják dönteni, egy legény legott elindul ki, vagyis a part felé s olvasva a lépéseket, a mikor elér oda, a hol a hálót ki fogják emelni, tarisznyát tesz a jégre, azzal jelzi az alsó czégért; ha azonban ködös az idő, 2—3 tarisznyát is állít egy sorjában. Azt a területet, melyet így körüllékelnek, vonyónak nevezik. A vonyó nagysága — t. i. hossza — nagyon különböző ; a Balatonon máig is a tihanyi halász veti ki a legnagyobb vonyót, akkorát, hogy egy nap csak egy tanyát hajt le, míg a többi összes falvak mind két vonyót húznak meg egy nap. Ez Tihany múltbeli halászati elsőségének maradéka. A vonyó alakja a Balaton mellékén typusosan hatszögletes, beszélték ugyan, hogy Meszes-Györökön és Szepezden ötszögletes is van, de azokat magam felkeresvén, meggyőződtem arról, hogy ez a hit csak abból származott, hogy a vonyó külső feje kevésbbé volt tompaszögű, mint a belső. De lássuk immár a lékek berendezését s kössük magyarázatunkat a 85. ábrához. Az M-ban van az a lék, a melyen a hálót bedöntik a jég alá. Herman ezt bedöntő nek nevezi s e nevet én is megtaláltam Tihanytól Szepezdig; Kenésén, Kővágó-Őrsön és Meszes-Györökön eresztőhek vagy eresztő lék nek, Bogláron, Delién eleresztő lék nek, Akaiiban bevetőnek, Vörsön ajtólék nek nevezik; Meszes-Györökön még széllesztónek is hívják, a mi igen jellemző elnevezés, mert tényleg itt szél- lesztik el a jég alá a hálót. Ez a lék mintegy 3 méter hosszú s H/2 méter széles, négyszegletes s mindig párhuzamos a vonyó rövid átlójával, BC-ve 1. Az eresztőtől a likak B és C irányban húzódnak, mely két ponton egy-egy, a többi liknál valamivel nagyobb szeglék van; melyet szegletük nak és saroklik nak is neveznek. Az ABC háromszög képezi a belső fejet, következőleg B és C szeglékek is belső szeglékek; belsők pedig azért, mert bent a tóban vannak s onnan halásznak haza, vagyis kifelé. A belső fejet Akaiiban és Tihanyban nevezik így; Tihanyban mondják bedöntő fejnek is (Herman csak ezt a nevet közli) ; Kenésén ennek belső kereszt, Bogláron és Delién eleresztő fej a neve. A fejben levő lékeket Herman szerint sorosléke.knek nevezik; ehhez Bogláron és Delién az igen érdekes s alighanem tiszai eredetű pirittylikak elnevezést jegyeztem fel. Két lék közti távolságot a balatoni halász diribnak nevezi, egyedül Kővágó-Őrsön más a neve, ott kivágásnak mondják. A dirib hossza függ a vezérrúd hosszától, Tihanyban mindkettő 18 lépés, Akaiiban 20 lépés, Kővágó-Őrsön csak 14 lépés, Szepezden 16 lépés, Bogláron és Delién ugyancsak 18 lépés, mint Tihanyban; a dirib Meszes- Györökön a legnagyobb: 25 lépés. A belső fej mindegyik szárában rendesen 13 lék van, csak itt-ott van eltérés; így Kővágó-Őrsön 14, Szepezden 11 lék van; legszélesebb Boglár és Lelle vonyója, ott a belső fej egy-egy szárában 19 lék van.
