Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
346 A Balaton-me 1 Jéki lakosság néprajza,. A belső' saroklékektől a külső saroklékék\g húzódik a két dg; Tihanyban mondják vonyóoldalnak is, Akaiiban szárnyaknak. Hossza rendesen nincs adva. Tihanyban a leghosszabb. Néhol megadják a hosszát, de csak az időre való tekintettel, mert gyakorlatból tudják, hogy ilyen vagy olyan hosszú vonyó meghalászása mennyi időt kíván. A hosszmérték persze itt is a dirib. így Akaiiban az ág 40—50 lék; Szepezden csak 27 lék, Bogláron, Lellén szintén 40—50 lék, Kővágó-Őrsön, Fonyódon ÍOO lék, Tihanyban masfélszerannyi, de a dirib hosszabb. Az ágban levő lékek neve áglék; Herman hajtóléknek is mondja őket, de, mint látni fogjuk, az mást jelent. A két ág csak látszólag párhuzamos, tényleg nem az, mert azok D és E külső saroklékek felé kissé egymáshoz közelítenek. így Kővágó Őrsön a B és C közti távolság 500 lépés, míg DE-ben csak 440 lépés, az ágak egymáshoz tehát 60 lépést közeledtek. A DEF háromszög képezi a vonyó külső (part íelőli) fejét, melyet megfelelően a belső fej vidékenkinti más-más elnevezéseinek külső kereszt- és kihúzó fejnek is neveznek (HERMAN-nál kivonó fej). A háromszögben a két szárban kevesebb a lékek száma, mint a belső fej száraiban, a dirib ugyanakkora marad, de mint láttuk, az ágak közeledtek egymáshoz. így, a hol a belső fejben 13 lék volt egy szárban, ott a külső fej egy szárában csak 12 lék van; Szepezden ali lék helyett 10, Bogláron és Lellén a 19 lék helyett csak 17 lék van és így tovább. Az A-ben van az a lik, a melyen át a hálót a jégre kiemelik; általános neve ajtó vagy ajtólék s Herman is ezt közli ; de nevezik kihúzó fejlék nek p. o. Kővágó- Őrsön, vagy egyszerűen huzóliknak Vörsön, a hol tudvalevőleg a bedöntőt nevezték el ajtóliknak, végül felvevő nek vagy felvevő liknsk Tihanytól Szepezdig. Legegyszerűbb esetben téglány alakú, mintegy 3 m. hosszú. I1/. ni. széles, tehát akkora, mint a bedöntő, de nem párhuzamos a vonyó rövid átlójával AA-ve 1, hanem arra merőleges (86. á.). Fonyódon az ajtólék trapezalakú, hogy a háló két alsó ina annál jobban összecsapható legyen (88. á.); Meszes-Györökön egyenszárú háromszögalakú (87. á.); Kővágó-Őrsön és Akaiiban váj kós, a mikor is a hosszabbik téglány külső oldalán kisebb téglány van még kivágva, melyek közül a nagyobbik a felin, a kisebbik az alin felszedésére való (89. á.) ; utóbbi esetben a felvevő párhuzamos a bedöntővei, s ez jobb, mert így az alin nem vágódik a fölinhoz, a sejmék (= léhés) sem tekeredik az alinra, s így a rudasnak sem kell pergetni a rudat. Az AF vonalában a DE vonal és az E között szokott még egy lik lenni, a bukáló, de ez nem általános s erről alább a buffogatásnál fogunk megemlékezni Hogy az öreghálót ez alá a kijegelt vonyó alá húzhassák, mindenekelőtt az istáp kengyelére a liuzókötelet hurkolták rá. A jég alatti halászatnál rendkívül fontos a háló egyenletes előrehaladása s azért, hogy ezt időről-időre ellenőrizhessék, a kötél, mely 100—150 m. hosszú, négy egyenlő részre van osztva; közepét jelzi egy kis bedugott fácska vagyis a bőtök, egynegyedét és háromnegyedét pedig a kötélen átfűzött piros posztódarabka, a czéla. Ezt a ezélát Kövesden, Akaiiban és Kővágó-Őrsön vargának, Bogláron és Lellén hol vargának, hol uzsóhak, Kenésén gyeinek, gyelpótdnak és vargagyalnak nevezték és sokáig megfejtetlen maradt előttem, miképen került a varga ebbe a szókincsbe. Fonyódon azonban előkerült a varga párja, a szabó, s veié az egész névanyag megfejtése. Régebben kisebb hálókat használván, a kötél is rövidebb volt, azt csak három részre osztották s így csak két jelre volt szükség; az első egy bőrdarabka volt s ez volt a varga s ez jelezte az első harmadot; a második harmadnál piros posztó volt a jel s ezt nevezték
